Zonkó Csodabazára

Mikor azt mondta szomjas, mondtam neki: -Gyere meghívlak egy vajsörre. Megkérdezte aggódva, nem fázom-e akkor persze hogy azt mondtam nem, ne aggódjon értem, ő fontosabb. Ginny persze minden kirakatnál megállt így minden boltnál kapott ajándékot, egy puszit tőlem. Mikor a kocsmához értünk, rengeteg griffendélessel találkoztunk, Seamussal meg Creevy-ékkel is. - Emlékszem azt is kérdezték -kíváncsian és felháborodottan egyszerre- hogy a rendelet ellenére mért vagyunk mással. Lazán és nyugodtan válaszoltam nekik miután megráztam a fejemet, mert az összes előre álló tincsem a szemembe lógott: Nem vagyunk mással, mi még nem kaptuk kézhez a rendeletet.
Aztán faképnél hagyva a többieket, bementünk, persze nem Ronék közelében ültünk le, hanem egy eldugott sarokban, és némán néztük egymást ivás közben, aztán a homályban -remélve, hogy nem vesz észre senki -szép nyugodtan szájon csókoltam Ginnyt. Az én Ginnymet. Ő nem húzódott el és visszacsókolt.

Ginny Weasley

Minek törődjek velük? Hadd kiabáljanak, csak irigykednek...Ginnynél jobbat elképzelni sem tudok. És a mai napomat semmi nem fogja elrontani. Arra gondoltam...-mogyogtam magamban- vennem kéne Ginnynek valami személyes ajándékot. Mentünk is háta a vicces dolgok felé, mikor egyszercsak megállt, - figyelmesen és érdeklődve vártam a fejleményt- mikor meg sem gondolva az ötletet, magamhoz húztam és megcsókoltam. Ő pedig visszacsókolt. Ennél jobb ajándékot nem is adhattam volna! -Gondoltam.
A boltról meg is feledkezve, kiléptünk köpenyemet a vállára terítettem, és kiléptünk a szélbe. Megkérdeztem őt, az újdonsült barátnőmet: - Nem vagy szomjas, Ginny? Nem fázol? Így indultunk útnak a szállingozó hópihék között a varázslófalu főűtján...

.