Mézesfalás

Roxmorts varázslók lakta kisvárosa mindig is remek kikapcsolódás volt az iskola megfáradt, vagy éppen unatkozó tanulóinak, akik itt természetesen viselkedve is élvezhették a szünet szépségeit. Meg persze remek helyszín a titkos találkákra is, hiszen itt véletlenül sincs hopp tilalom, ha valaki elég leleményes, fel sem tűnik, ha egész nap nem látják a kedves társai. Nem, én nem akarok eltűnni innen, én kivételesen menteni jöttem ide, ugyanis a húgom még mindig nagyon jól tudja, miként lágyítsa meg a szívemet. Nem mondom, hogy olyan szikla lenne, de a szüleimnek csípőből nemet tudok mondani bármilyen kérésre, ha az nekem nem tetszik, viszont az én szertelen testvéremnek megvan az a különleges képessége, hogy a boci szemei segítségével bármiről meg tud győzni. Most éppen sikerült kikönyörögnie, hogy ide jöjjek érte és egy időre szórakoztassam, mert unatkozik az iskolában, amit persze nem nagyon tudok még neki sem elhinni. Nem rossz füllentő, de ismerem annyira, hogy tudjam, csupán emiatt nem nyúzott volna két hétig levelekkel és állandó bagolyáradattal, ennél azért többről van szó. A fejem meg persze fájhat, mert vagy sikerült valamit elkövetnie megint, amiből nem tud kimászni, na, ebben mintha magamat látnám időnként, vagy pedig megint fiúügyek miatt nyúz engem. A harmadik lehetőség, hogy valamelyik barátnője kérésére teszi, aki szerint én olyan cuki vagyok és biztos nagyon jó lenne velem is megismerkedni, már fel sem merül a fejemben, kivételesen, mert ennyire azért nem elszánt a kedves fiatal testvérem. Mivel azonban korábban érkeztem, mármint a húgom ébredési szokásait tekintve, kénytelen vagyok elfoglalni magam még egy kis időre, mielőtt sikeresen rám találna az előre kiegyezett helyen, vagyis Zonkónál. Még mielőtt egy kisebb, iskolásokból álló csoport elkezdené a helyet megtölteni, van időm körülnézni az édességek között, mert van egy nagyon jó megérzésem arra, hogy ma még nem fog megártani egy nagy adag csokoládé. Ráérősen válogathatok a különböző gyümölcsös habokkal megtöltött golyók és mindenféle egyéb édesség között, az eladók szívesen pihentek meg egy kicsit, mielőtt a nagyobb roham elkezdődik. Igaz, azért kaptam pár ferde pillantást tőlük, de ez leginkább a kinézetemnek köszönhető, hiszen a fekete, mert az nem olyan feltűnő, talár alatt még mindig inkább muglik számára természetes viselet lapul. Ez van, abból a világból jövök, és oda is megyek vissza, hogy mikor, a húgomon múlik a dolog...