Főút

-Mordon professzor-

Már megint apámról magyaráz nekem ez az eszement ember. Már elég sok véleményt hallottam róla. Azt mondják, hogy régen auror volt és azóta teljesen elment az esze valamiért. Apám szerint régen se volt teljesen normális csak az emberek voltak vakok, hogy eddig nem vették észre.
Amúgy meg apámról is eleget hallottam másoktól. Ami igaz, nem sok jót, de hát Malfoy vagyok és egy Malfoy kiáll a családtagjai mellett, legalábbis az apja mellett muszáj. Nekem mindig azt tanították, hogy azért félnek tőlünk az emberek, mert féltékenyek ránk. Ezért is kell egyrészt keménynek mutatnunk magunkat, másrészt egy Malfoy soha sem lehet gyenge.
- Apám olyan információkat közöl velem amiről Ő úgy gondolja, hogy érdemes tudnom, tanár úr. - mondtam neki, az utolsó szavakat kihangsúlyozva.
Nem hiszem, hogy Dumbledorenak annyi köze lehetne hozzá, hogy a saját házunkban mit beszélünk meg és mikor a szüleimmel.

-Draco Malfoy-
Nem tudom minek szólítottam meg hiszen, nincs semmi mondani valóm hozzá bár, kifaggatni jó lesz.
-Gondoltam, apádnak már nem mondták, hogy a gyerekeknek nem kell mindent elmondani? Mert szerintem tudtad, a trimágus tusát, tudtál te mindenről! Apádnak majd nagy baja lesz ebből az, bizonyos Nem tudom, hogy Dumledore, hogy engedhette. Amúgy én nem lennék olyan büszke az apádra. Mondom neki egy gonosz mosolyt elrejtve az arcomról. Hiszen az ő apja halálfaló és remélem, hogy ha kiderül, akkor én kaphatom el. Bár legalább majd a Roxfortba rajta tarthatom a szemem. Csak ne lássák én nem szoktam kivételezni és nem is fogok. Én utálom az olyan tanárokat, a Roxfortba van is egy példa Perselus Piton

-Alastor Mordon-

Pont ilyenkor szólal meg, mikor indulni akartam. Nem is értem miért.
Természetes tudtam róla, hogy Ő még nem tanított a Roxfortban, persze csak azért vagyok mindenről ennyire tájékozott, mert hát van egy apám, aki mindenbe beavat.
- Apámtól hallottam hírt. Tudja Ő a Minisztériumban dolgozik, és elég sok mindenről értesül. - mondtam neki komolyan, elrejtve egy mosolyt az arcomról.
Kíváncsi vagyok, hogy ő milyen tanár lesz. Bár ahogy elnézem, olyan sorsot jósolok neki, mint Lupinnak. Csak mondjuk kevésbé annyira szánalmasat.
- A tanár urat tényleg az érdekli, hogy milyen a nyaram? -kérdeztem tőle kíváncsian.
Ennyire nincs a tanároknak nyáron társasága, hogy a diákokat nyaggatják?! Na majd pont Rémszem Mordon lesz az aki az én társaságomra vágyik... Biztosan titkol valamit...

-Dákó Malfoy

Csak néztem a Malfoy-okat és vártam, hogy észrevegyék, hogy figyelem őket. Szerencsére nem kellet sokat várnom, mert már néhány perc után ide is jött hozzám Draco, aki eléggé fura dolgot kérdezett tőlem, hiszen én életembe még soha nem tanítottam a Roxfortban. Talán arról beszél, hogy az ifjabb Barty Kupor elkapott és bedobott a saját ládámban és eljátszott engem egy évig, én meg csak ültem a ládába és majdnem meghaltam. Talán nem tudd róla, hogy mi volt.
- Igen, én fogom, és honnan tudod? - kérdeztem, bár tudtam a választ, az ő apja mindent elmond neki, fogadok, hogy még a Trimágus Tusát is elmondta, bár ezt nem tudom, hogy a Minisztérium és Dumbledore hogy engedheti, meg na mindegy.
- Milyen a nyár? - kérdeztem cinikusan.

-Alastor Mordon-

Már tényleg nagyon idegesített, ahogy állandóan rajtunk tartotta az üveg szemét. Anyámmal megbeszéltem, hogy hol találkozunk később, majd bátorkodtam oda nézni, ahol az előbb láttam Mordont. Na persze, még mindig minket nézett...
Anyám elindult szétnézni. Addig néztem, amég el nem nyelte őt a tömeg, majd Mordon felé vettem az irányt, s meg álltam előtte.
- Á, Mordon professzor! Jól hallottam, hogy idén ismét Ön fogja tartani nekünk a sötét varázslatok kivédését? -kérdeztem tőle cinikusan.
Persze, hogy tudtam, hogy Ő fog minket tanítani, apám mondta nekem még nyár elején. Gondolom Dumbledore bízta meg. Biztos megsajnálta, vagy nem tudom. Igazából nem is érdekel. De eléggé idegesítő, ahogy még mindig csak néz.
Végülis nem tudom, hogy mire volt jó idejönnöm, de ha nem szólal meg, akkor inkább tovább indulok. Ezzel az elhatározásommal, már el is akartam fordulni tőle.

Dákókám.


A dolgozó szobámban ücsörögtem és gondolkoztam, hogy a tanévben az első órán ismertessem a diákokkal a három főbenjáró átkot, vagy azt még halasszam, majd megkérdezem Dumbledoret. Várom már a tanévet, mert már hiányzik, hogy nem látom a fiatal diákokat rosszban sántikálni, csak Dumbledoret, meg a többi tanárt szoktam látni, ez idegesítő. Lementem az igazgató dolgozószobájához, megmondtam a jelszót, és amikor felértem láttam, hogy nincs itt. Nem tudom elképzelni, hogy hol lehet, hiszen még meg kell beszélni egy csomó dolgot, na mindegy. Gondolkoztam, hogy mit tegyek és eldöntöttem, hogy lemegyek az Abszol útra. Elindultam Roxmorts felé, mert csak ott lehet hopponálni. Amikor elértem a helyre, hopponáltam az Abszol út egyik kijelölt hopponálási helyére. Megnéztem a seprűket. Benéztem a Weasley Varázsvicc Boltba is, biccentettem a két Weasley-nek és kimentem a boltból, mert megláttam Draco Malfoyt és az anyját. Szerintem rosszban sántikálnak.

-Alastor Mordon-

Este vacsoránál édesanyám közölte velem elhatározását, miszerint holnap nekünk ki kell mennünk az Abszol Útra vásárolni. Nem tehettem mást, így hát rábólintottam.
Másnap reggel korán kellett felkelnem. Igazából nem is értettem, hogy miért amíg le nem esett, hogy mit ígértem tegnap. Nagyon fáradt voltam, mert éjszaka sokáig olvastam. Kimásztam az ágyamból majd elkezdtem öltözködni. Ahogy mindennel kész lettem lementem a lépcsőn, hogy reggelizzek. Amikor azzal is végeztem elindultam a nappaliba, hogy ott várjam anyámat. Mikor ő is megérkezett, belém karolt és együtt hoppanáltunk el az Abszol Útra.
Amint megérkeztünk az emberek eléggé megbámultak minket. De, mintha anyám ebből semmit sem vett volna észre, pedig elég feltűnő volt. Apám szerint az emberek csak egyszerűen félnek.
Majd észre vettem, hogy a tömegből egy ember nagyon kíváncsian néz. Nem is nézett, inkább csak bámult minket. Majd arra fordítottam a fejemet. Nem más nézett minket, mint maga Alastor Mordon.

.