Nagyterem

Harry Potternek

Még mindig álmosan ültem az asztalnál, miközben az elhaladó diákokat nézegettem, akik többnyire hozzám hasonló állapotban voltak, legalábbis úgy tűnt. Közben, mikor néha eszembe jutott, azért eszegettem is valamelyest a tányéromra kiszedett ételből. Bár általában nem eszek túl sokat reggelire, nem is vagyok különösebben éhes még ilyenkor. Egyszer csak megpillantottam Harryt és elmaradhatatlan kísérőjeként a „nagyszerű és csodálatos” Hermione Grangert. Valami megmagyarázhatatlan okból mindig belém nyilallt valami rossz érzés, ha együtt láttam őket. Nem is értem. Végül is mi közöm nekem hozzá? Ott van nekem Cedric. Annak a dolognak Harryvel már rég vége. És valahogy mégis. Csak remélni tudom, hogy nem nagyon ül ki az arcomra, amit ilyenkor érzek. Harry rám mosolygott, mikor találkozott a tekintetünk, én pedig gyakorlatilag automatikusan viszonoztam a dolgot. Végtére is miért ne lennék barátságos vele is, mint bárki mással? Csak ennyi és semmi több, győzködtem magamat. De nem segített sokat, hogy fogta magát, otthagyta Hermionét, miután mondott neki valami és odajött hozzám az asztalhoz. Hirtelen zúdította rám a kérdéseit, még köszönni sem volt időm, ráadásul ilyen álmosan végképp nehezemre esett követni. Nem is csoda, hogy mikor végre megállt, hogy levegőt vegyen, mikor egymásra néztünk, mindkettőnkből kitört a nevetés.
e]]- Öhm.. szia, Harry! Jól vagyok, köszönöm, csak még álmos vagyok ilyen sok kérdéshez egyszerre. De ahogy látom, te nem –[/b] ismét rámosolyogtam. Elhallgatott és félrenézett, láthatóan zavarban volt. Kérdése meglepett. Hiszen mi már régen befejeztük ezt a dolgot! Nem mintha haragtartó lennék, vagy ilyesmi. De tekintettel kell lennem Cedricre. Habár… ez csak egy baráti találka lenne, semmi komoly… és miért kellene rosszban lennem Harryvel? Mégiscsak okosabb lenne kedvesen visszautasítani, mielőtt újra belebonyolódnék ebbe a dologba. A számat azonban szinte maguktól hagyták el a szavak. Méghozzá egyáltalán nem olyanok, amilyeneket én szerettem volna.
- Persze, örömmel. Ebéd után pont nekem is van egy kis szünetem. – S mindezt még egy mosollyal is megtoldottabb. Atya ég, mi a fene ütött belém?

Cho Chang kisasszonynak

Milyen szép csütörtök reggel! Ron még javában horkol, szerintem el fog késni átváltoztatástanról. Dean, Neville és Seamus most mentek ki ha jól hallottam. Fel kéne öltöznöm, mert Hermione már biztosan lent vár rám a klubhelyiségben. Úgy terveztük, első óra előtt még egy kicsit gyakorolunk, mint 4.-ben a próbák előtt. Mikor elértük a célunkat, láttam, hogy még igen kevesen vannak fent ezen a korai órán, elvégre még mindenki aludhat. Cho is ott volt a teremben. Megengedtem felé egy mosolyt, majd mikor visszamosolygott, láttam hogy Hermione felé egy ''most azonnal ereszd el Harry kezét" mosolyt enged meg. Mondtam Miónak, hogy odamegyek hozzá. Szia Cho! Hogy vagy? És miért vagy itt ilyen korán? Milyen lett a vizsgád sötét varázslatok kivédéséből?-kérdezgettem a lányt, mire az utolsó mondatot kimondtam, mind a ketten elnevettük magunkat. Öhm..nekem most mennem kell órára. Van egy lyukasórám ebéd után összefuthatnánk még valamikor.-mondtam félősen, mire Cho rám mosolygott, én pedig elpirultam.

Harry Potter

Verőfényes, kora őszi reggel. Milyen szép is lenne, ha nem kellene ilyen korán kelnem… Bár nem panaszkodhatok, alapvetően elég gyorsan ki tudok pattanni az ágyból. A henyélést egyébként sem nagyon szeretem. Az ellen sincs kifogásom, hogy órákra kell mennem. Alapvetően szeretek tanulni. Csak sajnos van, mikor a tananyag nem tud lekötni. Sajnos a ma reggeli mágiatörténet órám sem ígérkezik a legizgalmasabbnak. De hát amit muszáj, azt muszáj. Kissé álmosan, ásítozva hagyom el a klubhelyiséget, hogy lemasírozzak a nagyterembe reggelizni. Kivételesen egyedül jöttem, mert a barátnőim képtelenek voltak felkelni. Nem mintha tartanom kellene a magánytól, ahogy belépek a terembe, ahol nyüzsögnek a hozzám hasonlóan láthatóan álmos diákok, egy csapat fiú a Hollóhát asztalánál máris mosolyogva integet felém és invitál, hogy csatlakozzam hozzájuk. Megeresztek feléjük egy álmatag mosolyt, amennyire ezen a korai órán tőlem telik és leülök melléjük. Végül is miért ne? Nincs abban semmi rossz, hogy nem akarok egyedül ücsörögni az asztal végén. Persze rögtön beszélgetést is próbálnak kezdeményezni. Illedelmesen, de röviden válaszolok. Sajnos még nem vagyok olyan állapotban, hogy ennél több teljen tőlem. Inkább neki is állok szedni a tányéromra valamicske ennivalót reggeli gyanánt. Nem vagyok ugyan túlságosan éhes, de a szüleim is állandóan arról papolnak otthon, mennyire fontos ez az étkezés és amíg eszek, egyébként is tudom mire fogni, miért nem beszélgetek. Kezdésnek némi gyümölcsöt veszek a számba és közben révetegen nézem a terembe érkező embereket. Nem is nagyon figyelek semmire, sem a mellettem folyó társalgásra, sem az elsuhanó arcokra. Ideje lenne felébredni lassan

Harry Potter

Sötétség vesz körbe sehol semmi fény. Mily sötét éjszakába bolyongok ? Hol a pálcám ? Merre vagyok ? Az előbb még ... Hol is voltam ? Nem emlékszem... Ne... Crack menj innen! Hagyj békén. Képzelődve feküdt Harry karjain miközben a fiú felfelé vitte a a Gyengélkedő felé.
" Mi van Weasley , nem elég , hogy Harry titeket támogat már el is vesz? Mondta dübörgő hangon a mardekáros fiú. Majd egy csapat Mardekáros jelent meg képzeletébe és azok egyre csak nevettek és mutogattak. " Nézd már a kis Túlélő bekerül a Kopott család közé. Hé várj csak , már régóta oda tartozik !! Hehehe."
Miközben ilyen dolgokról képzelődött Harry felvitte a gyengélkedőre. Út közben sok mindenkivel összetalálkoztak és mindenki megkérdezte " Mi történt ? Aggódó személyek sokaságát hátrahagyva Harry egyenesen a javasasszonyhoz vitt fel. Agyamban megint rémülettel teli képek kavarodtak fel. Megint Mardekárosok viháncoló csapatát előidéző képek jelentek meg , vagy szomorú Hollóhátasok képe amint ölő tekintettel figyelik minden mozdulatomat arra várva mikor tudnak lecsapni rám. Gúnyos képek és ölő tekintetű képek százai vetítődtek le lelki szemeim előtt , amitől csak még rosszabban éreztem magam.

Ginny Weasley

Szegény Ginnie! Úgy sajnálom szegényt! Eddig is piszkálták a családi helyzetét, hát majd még most miattam. Ő egész vacsora alatt nem evett semmit, pedig látszik rajta, hogy majd kiugrik a szeme. Én meg csak itt eszegetek...-Egyél egy pár falatot. Hidd el, jót fog tenni.-unszoltam egy kicsit de semmi hatást nem értem el. -Tényleg ne aggódj Ginnie emiatt. Malfoy biztos valami béna hugrabugost kapott. Ugye azért örülsz nekem? Malfoyt meg majd én lerendezem.-Szóltam hozzá fennhangon.
Szörnyű nézni, ahogy azzal a levéllel játszik! Vajon min gondolkozik? De elteszi! Mire készülsz Ginny?-kérdeztem magamban-Feláll, de instabilnak tűnik.GINNY!-ordítottam, mert majdnem összeesett de sikerült elkapnom. Mindenki idenézett, én meg az ájult barátnőmet karomban tartva segítségért kiáltoztam Dumbledore-nak, vagy Madam Pomfrey-nak.

Harry Potter

-Tudom , hogy semmi nem fog következni ez után. De azért mégis minden más lesz! Biztos vagyok benne , hogy majd valaki megemlíti nekem mikor egyedül vagyok. Malfoy valamelyik pártfogója vagy valaki...- mondtam aggódva , kis félelemmel a hangomban.
Harry csak a vacsoráját ette , nekem egy falat se ment le a torkomon. A félelem és az aggodalom elszorította a torkomat , a töklé is alig csúszott le. A finom vacsorából nem ettem semmit , pedig a szemem kopogott. Csak egyre az járt az eszembe mi lesz ha... ? Talán könnyebb lett volna meg sem kapni a levelet. Az ujjaim a levél köré fonódtak majd kis cetlivé hajtottam és a zsebem mélyére tettem. Hirtelen egy ötlet pattant ki a fejemből , felálltam de abban a pillanatban megszédültem és elsötétül körülöttem minden....

Ginny Weasley

Kit érdekel a hujjogó mardekáros asztal? Kit érdekel a félig szomorú félig vidám hollóhátas asztal? Kit érdekel a sok vidám arc a hugrabugosok közt? Senkit! Engem most nem érdekel más csak Ginny, és hogy az ő neve áll a borítékban. Vele élhetem le az éltem! Kimondhatatlanul örülök ennek, hogy nem egy Eloise Midgeonnal kell összeházasodnom. Csak Ginny számít. De vajon szeretni fog 20 év múlva is? Vagy mit fog szólni ehhez Ginny régi fiúja?Vajon a tanárok és a kísértetek is rólunk pusmognak? Tudnának minden párról? ÉS minden eltitkolt levélről? Na mindegy, majd este megbeszélem Ronnal. - zártam le a fejemben a gondolatkört.
-Nem kell félned Ginny. Itt leszek veled és ha kell, szólsz. Ne is törődj másokkal, csak irigykedni fognak azok akik gúnyolódnak rajtunk.-mondtam teljes nyugodtsággal.- -Semmi nem dog következni, csak az, hogy együtt leszünk...

Ginny Weasley-nek

Amikor megláttam, hogy Ginny belépett az ajtón, rápillantotta, ő pedig némán mondta azt, hogy nyisd ki. Félve bontottam ki a zöld pecsétet, és elkeztem suttogva olvasni:
-Kedves Harry James Potter úr! Ezen levélben tájékoztatjuk önt arról, hogy a minisztérium által kirendelt párja Ginerva Molly Weasley. A rendelet be nem tartása súlyos büntetést is vonhat maga után. Mágiaügyi minisztérium.- Volta hátuljára egy üzenet ragasztva:-Gratulálunk Harry! -Mr. & Mrs. Weasley
Elmosolyodtam. Ránéztem Ginnyre és felálltam odamentem hozzá és a nagyterem közepén rámosolyogtam, majd megcsókoltam. Kit érdekelnek a hujjogók? Ginny a párom. Vele lehetek örökké. Így indultunk el kézen fogva Ron és Hermione fele a Hugrabug és a Griffendél asztala között.

Harry Potter

Gyorsan felmentem átöltözni. Remélem valami finomat csináltak a manók vacsira. Nagyon éhes voltam. A reggelinél nem sokat ettem , az ebédet meg lekéstem. Farkas éhes voltam , sőt rosszabb . Gyors átöltöztem majd siettem lefele a Nagyterembe. Harry foglalt nekem helyett vele szemben. Hirtelen jött egy bagoly , zöld M betűs pecséttel rajta. A Minisztérium már megint kinek az életét keseríti meg ? Majd hirtelen leszállt Harry előtt. A sebhelyes fiú félve vette el a madár lábára akasztott levelet majd rám nézett. Némán bólintottam , hogy nyissa ki levélt. De abban a pillanatban a messziségből egy újabb bagoly tűnt fel. Ez a bagoly is egy zöld M betűs levelet hozott. Hirtelen leszállt elém a madár. Levettem lábáról a levelet majd Harryre pillantottam. Éreztem , hogy mindenki minket figyel , senki nem beszélt csak a gyertyák égését lehetett hallani. Majd Seamus hangját véltem hallani. Annyit mondott ˝Nyissátok ki ! ˝ Aggódva ránéztem Harryre , majd vissza a levélre.
- Nyissuk ki egyszerre .- mondtam a sebhelyes fiúnak. Úgy tettünk. Elolvastam a borzalmasnak hitt levelet.
Tisztelt Ginevra Weasley ! A Minisztérium által kirendelt párja nem más mint az egyetlen fiú aki túlélte a gyilkos átkot. Az a személy legyőzte ŐT akit nem nevezünk nevét , a Sötét Nagyurat. Az ön kirendelt párja nem más mint Harry James Potter. Megértését és elfogadását kérjük. Higgye el , hogy ez a varázsvilág érdekében történik ! Mágiaügyi Miniszter.
Ennyi állt a levélben , meg voltam lepődve . Még párszor elolvastam a levelet hátha rosszul olvastam , de nem. Tényleg azt írta benne ! Harry az én kirendelt párom ! Harryre néztem. Láttam rajta a meglepődést . Majd Ő is rám nézett. Csak mosolyogtunk.

Ginny Weasley

Bemegyek, foglalok helyet Ginnynek is.-Gondoltam magamban.-Mikor találtam a Griffendél asztalánál két egymással szemben lévő helyet, gyorsan letelepedtem.Hm..Még nem sokan vacsorázhattak.Vajon mi ma a kaja? Ron és Hermione visszatértek már Hagridtól?-Ezeken agyaltam magamban, mikor egy kuvik szállt be a terembe. Este?Posta? Az kizárt. Hacsak nem minisztériumi rendelet.-Kezdtem egy kicsit megijedni, mert a bagoly irányt váltott és kezdett felém szállni. Félelmem beigazolódott. Leszállt előttem egy zöld M-betűs levelet rakott a tányéromra és elrepült.Lehet, hogy meg kéne vele várnom Ginny-t? Fontos lenne neki is tudnia.-Gondolkozásomból az zökkentett ki, hogy valaki a Potter és a Weasley neveket emlegette. Akkor biztos Ginny jött le. Félelem ült ki arcomra,. halkan megkérdeztem tőle:-A minisztériumból jött. Kibontsam?-suttogtam el az utolsó szót. Ginny nem válaszolt csak némán bólintott.

.