Vérfarkasok

Vérfarkasok

A vérfarkasok emberi alakjukban semmiben sem különböznek a többi mágustól. Ugyanolyan életet élnek, de a társadalomban, akiről kiderül, hogy vérfarkas, ne számítson sok jóra. Mert bár emberi alakjukban lehetnek jótét lelkek, odaadó szülők, vagy akár tanárok, amikor havonta feljön a telihold, előtör belőlük állati énjük. Ilyenkor senkit és semmit sem ismernek meg, emberi tudatuk eltűnik, mintha csak a víz alá merülnek, egyedül állati ösztöneiknek hódolnak. Ilyenkor csak és kizárólag fajtársaik hívószavára reagálnak. Átváltozáskor a rajtuk lévő ruhák elszakadnak, illetve, amikor az illető visszaváltozik szintén meztelen lesz, mi több maga az alakváltás nem kevés fájdalommal jár, egyáltalán nem kellemes, hiszen a csontjai eltörnek, hogy idomuljanak állati alakjához. Az alany már a telihold előtti estéken is sápadt, s miután annak vége, néhány napig még szintén gyengélkedik, testének hozzá kell szoknia ismételten az emberi formához.
Vérfarkassá két módon válhat valaki. Örökölheti valamelyik szülőjétől is, gének útján, de harapással is azzá válhat valaki. Egyik ismert vérfarkas Fenrir Greyback, akit magát is gyermekkorában haraptak meg, azóta ő maga is szórakozásból kap el gyermekeket teliholdkor, s méri rájuk saját sorsát. Egyik ismert áldozata Remus Lupin, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola volt tanára.
A vérfarkasok az egyszerű farkasokkal ellenétben nem élnek csoportosan, inkább a magányt kedvelik. Átváltozásukat követően sokkalta nagyobbak és veszélyesebbek, mint az egyszerű farkasok. Éles karmaik mély sebeket okozhatnak, s harapásukkal örökítik génjeiket tovább.
A vérfarkasok képesek öngyógyításra, ám ez csak állati alakjukban jellemző. Rájuk is hatással vannak a bűbájok, ám megölni csak a halálos átokkal, vagy lefejezéssel lehetséges.
A Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűnüldözési Főosztálya ma is nagy erőkkel keresi Fenrir Greyback-et, hogy elejét tudják venni a szörnyűséges tetteinek, amelyeket még elkövethet a varázslótársadalom fiataljai ellen.