Alastor Mordon

Név: Alastor Mordon
Becenév: Rémszem
Kor: 60
Születési idő: 1936. március 20.
Születési hely: London
Élőhely: Roxfort
Származás: Aranyvérű + Varázsló

Anya: Rose Njrod, meghalt
Apa: Tom Mordon, meghalt
Testvér: Nincs neki



Érdekesség: Ex-auror volt, egy varázsszem van a bal szemén.

Iskolai házad: Griffendél
Évfolyam: Kijárta

Pálcád: 13 hüvelyk, tölgy, sárkány-szivizomhúr

Előtörténet: 1936-ban születtem, Londonban. Már 10 éves koromban eldöntöttem, hogy auror leszek. Kiváló eredménnyel végeztem el a Roxfortot és az aurorképzőt is, Hamarosan a Minisztérium legjobb feketemágus-vadászává váltam, ám a parancsnokság vezetői posztját mégsem nekem, hanem Rufus Scrimgeour-nak ajánlották fel - bár engem ez különösebben nem zavart. A munkámnak éltem és bizony meg is dolgoztattak rendesen Voldemort hivei, mindazonáltal az én sikeremmel vettük fel ellenük a harcot. Sorra gyűjtöttem a sérüléseket, melyek közül legsúlyosabban a lábam elvesztése volt. Hiszen a szememet egy, erre a feladra sokkal alkalmasabb érzékszervvel pótoltáki. Célom elérni látszott, a Sötét Nagyúr eltűnése után az Azkaban minden második rabja nekem köszönhette ottlétét. Rendszeresen részt vettem a Wizengamot ülésein, általában Albus Dumbledore társaságában ''élveztem'' végig eme üléseket és keresetlen megjegyzésekkel szórakoztattam az igazgatót. Szerencsétlenségemre egy idő után a munkám visszaütött, de nem a testemet kezdte ki, hanem az agyamat. Mindenhol bosszúszomjas feketemágusokat kezdtem látni és egyre inkább elhatalmasodott rajtam a paranoia. Végül a Minisztérium beleunt ebbe és nyugdijba küldtek, alkalmatlannak találva az én a további munkámra. Én azóta a ''békés'' nyugdijaséveimet tapossom, melyek továbbra is a paranoia jegyében teltek. Az, hogy elfogadtam Dumbledore ajánlatát a Sötét Varázslatok Kivédése tanitására, egy kis szint vihetett volna unalmas hétköznapjaimba, de balszerencsémre az Ifj. Barty Kupornak sikerült meglepnie és bezárnia a saját ládámba és a következő évben végig ott tartott, felvéve a személyiségemet és imposztorként tanitotta végig az évet. Harry Potter és Dumbledore végül kiszabaditottak, ám a békés nyugdijaséveknek ezzel vége lett. Voldemort nagyúr visszatért, Dumbledore pedig újra összehivta a Főnix Rendjét amelyhez én is is csatlakozottam. Hamarosan megismerkededtem az új tagokkal is, köztük Kingsley Shacklebolt és Nymphadora Tonks aurorokkal. Én gyakorlatilag pártfogásába vettem Tonksot, aki ugyan kissé szeleburdi, de tehetséges boszorkány volt. Az örökvidám nőnek valahogy sikerült rést találnia az én kérges szívemen, de ezt a világért sem vallottam volna be. Utána ismét beálltam Sötét Varázslatok Kivédése tanárnak de most már véglegesen.

Jellem: Rémszem alapesetben szelid ember, csak annak árt, aki megérdemli, ám ezt gyakran megváltoztatja a paranoiája. Valaha a Minisztérium legjobb aurorja volt és a tudása mára sem kopott meg. Hivatása során nem (még az ideigelenesen bevezetett különleges jogositványok birtokában sem) ölt, ha nem volt muszáj, általában élve vitte be a gyanusitottakat.

Kinézet: Tömzsi alkat, általában szürke, esetleg vajszinű, egyéni kialakitású talárban, alatta szintén szürke ruházat. Vállig érő szürke haja gubancosnak, áplatlannak hat; hatalmas, kék szeme pedg ijesztő lehet első pillantásra. Sztszabdalt arcával és végtagjaival nem egy bizalomgerjesztő látvány.
egészségi állapot || A bal szeme egy mesterséges szemmel van helyettesitve, ami jóval nagyobb mint az eredeti, innen kapta a Rémszem elnevezést. Bal lába is hiányzik, ezt egy mesterséges, karmokban végződő falábal pótolták. Ezek a legnagyobb sérülései, de számos jelentéktelenebb is boritja a testét, főleg az arcát. (forradások, egy darab hiányzik az orrából). Meglehetősen paranoiás, mindent és mindenkit átkoz, akit gyanusnak talál.