Szellemek

Szellemek

A kísértet a meghaltak, sírjukban nyugodni nem tudó vagy a túlvilágra még el nem jutott emberek lelke. A kísértet a halott személy testetlen szelleme, a lelke, ami a Földön maradt a halál után valamilyen okból kifolyólag. Olyan lények, melyek normális emberként élve sétálnak a még nem elhunyt emberek között, ám valójában egy másik létsíkon élnek. Képesek átformálódni, emberi szemnek láthatatlanná válni, ám a gépeket (például fényképezőgép, kamera) nem tudja becsapni. A kísértetek mérete és alakja megegyezik az élőlényekével, de "ezüstös", "homályos", "félig átlátszó", vagy "füstszerű". Ezt az anyagot nevezzük ektoplazmának, amely lényegében megkülönbözteti az élőket a holtaktól. A kísérteteknek nincsen anyagi testük, mint az eleven embereknek, ehelyett asztráltestük van. Gyakran nem teszik magukat láthatóvá, hanem más módon érzékeltetik a jelenlétüket, mint például tárgyak mozgatása, hangok kiadása. Ám ez előfordulhat akkor is, ha a kísértet oka, amiért a Földön ragadt, nem elég erős ahhoz, hogy asztráltestet öltsön. Ilyenkor marad tehát a tárgyak mozgatása, illetve az álmokba való belépés, hogy azon keresztül üzenhessenek szeretteiknek.
Előfordul, hogy ha a szellemvilágból valaki üzenni akar nekünk, akkor nem kell feltétlenül a személyének megjelennie, hanem például, ha olyan illatot érzünk, ami egy elhunyt személyhez kapcsolódik érdemes utána nézni. A szellemek bármikor megjelenhetnek, de Mindenszentekkor, és karácsonykor biztos eljönnek hozzánk, mert ilyenkor kerül egymáshoz a legközelebb az élők és a holtak világa.
Kísértetek elsősorban, és többnyire általában olyan helyeken jelennek meg, ahol rengeteg haláleset történik. Katasztrófákban, balesetekben, háborúkban vagy más balszerencsés módon életüket vesztett emberek szívesen járnak vissza a túlvilágról, de az is előfordul, hogy különböző okok miatt itt ragadtak a földön.
Vannak olyan kísértetek, akik általánosságban csak ott jelennek meg, ahol elhunytak. Ebből kifolyólag jellemző hogy egy meghatározott időpontban (haláluk pontos idején) vagy éjjelente, amikor senki sem látja a kórházak folyosóin sok kísértet sétálgat. A Szent Mungó dolgozói számára ez persze nem meglepetés, elvégre ők mágusok lévén hozzászoktak.
A muglik természetesen nem hisznek a kísértetekben, mondván ez csak dajkamese, a gyerekek ijesztgetésére tökéletes magyarázat. Ebből kifolyólag a kísértetek is szívesebben jelennek meg olyan helyeken, ahol mágusok élnek, elvégre ott legalább megbecsült helyük van a társadalomban. Muglik ritkán válnak kísértetté, minekután egyáltalán nem is hisznek bennük. Ám ha ez még is megtörténik az élők számára igen kellemetlen és ijesztő élmény egy velük való találkozás.
A múltban fájdalom és szörnyű kínok között elhunyt betegek szellemeinek azonban csak kis százaléka kísért. Egyes kísértetek felhívó, kifejező és tájékoztató kommunikációja mellett minden esetre nem szabad elsétálnunk, mert sosem tudhatjuk, mit szeretne velünk közölni. Nem minden szellem ártó szándékú, legtöbbjük szívélyes, és segítőkész. Ám ne felejtsük el azt sem, hogy minden kísértetnek saját története van más és más problémákkal rendelkeznek.
A kísértetek megjelenése mögött az élők és holtak közti "csereviszonynak", egyensúly-helyreállítási törekvésnek egy olyan vonatkozása van, amely szerint az evilágon bűnt elkövetetteknek haláluk után vezekelniük kell. Nem juthatnak véglegesen a túlvilágra, a holtak közösségébe, míg le nem róják tartozásukat az élők közössége felé, vagy míg valaki az élők közül "meg nem váltja" őket.

A kísértetek között is különbségeket teszünk, elvégre a kopogó szellemek és a kísértetek nem azonos entitások egymással, bár megjelenésük hasonló.