Hermione Jane Granger

MOTTÓ VAGY IDÉZET KERÜL IDE

Hermione Jane Granger

Név: Hermione Jane Granger
Becenév: Hermione, Mió, Mione
Születési hely és idő: Anglia, London; 1979. szeptember 19.
Nem: Nő
Vér: Mugliszármazású
Csoport: Boszorkány
Ház: Griffendél
Évfolyam: 6.
Pálcád: Szőlőfából készült, egy sárkány szívizomhúrjával, 12 hüvelyk.

I am really...

Sokan okoskodónak tartanak, mert mindig mindent tudok. A tudásom néha igen idegesítő tud lenni, amit én is, és a barátaim is elismernek. Kedvenc helyem a könyvtár és a könyvekért teljesen megörülök, szeretem a régi darabok ódon illatát. Persze a könyvmolyokkal ellentétben én meglátom azt is ami nincs a lapokon, tudok szeretni és bizony a fiúkat is észreveszem (még ha nem is mutatom ki feltűnően), és persze a fiúk is engem(legalább is remélem). Bátor és erős jellem vagyok, mindig hűséges ahhoz aki hozzám is az. Próbálom minden emberben meglátni a jót és szinte soha nem ítélkezek mások felett.
S annak ellenére hogy sok időt töltök a könyvek között, még én is tudom jól érezni magamat a barátaimmal még, ha ez néha kihágásokkal is jár. Nem gondolok annyit a fiúzásra, mint hasonló korú társaim, szeretek független lenni, és amit a legjobban utálok, ha én függök egy másik személytől.
175cm magas, barna szemei olyanok, mint a csokoládé: Félhosszú barna göndör fürtjeit nem mindig tudja ráncba szedni, de ennek ellenére jól áll neki. Alkata csinos ugyan, de nem egy kimondott szépség királynő. Külsejében fellelhető hiányosságait, főként az eszével kompenzálja.

My story

1979.Szeptember 19.-én születtem Londonban egy egyszerű mugli családba. Szüleim muglik, vagyis varázstalan emberek, és fogorvosként dolgoznak mind a ketten, a saját magán rendelőjükben. Én a gyerekkoromat átlagosan töltöttem úgy, mint minden mugli gyerek soha semmi különlegeset nem csináltam és nem is vettem észre semmi különöset magamon. Három éves koromtól óvodába jártam, majd a többiektől eltérően egy évvel korábban, öt évesen kezdtem meg általános iskolai tanulmányaimat. A varázslat az életemben egyáltalán nem jelentkezett, legalább is egy ideig.
Éltem az egyszerű gyerekek életét mígnem 11 éves koromban levelet kaptam Roxfortból amiben arról tájékoztattak, hogy boszorkány vagyok és felvettek A Boszorkány és Varázslóképző szakiskolába. Elég okos voltam és racionális ahhoz, hogy ne higgyek az ilyesmiben és először azt hittem csak vicc az egész. Legalább is addig a pillanatig amíg az iskola igazgatóhelyettese Minerva McGalagony meg nem jelent nálunk, hogy mindent elmagyarázzon.
Nagyon meglepődtünk anyáékkal, de ők titkon tudták, hogy én más vagyok, mert mindenkinél gyorsabban tanultam és imádtam olvasni, amit persze a mai napig is szeretek. McGalagony professzor elmondta, hogy hová kell mennünk és mi el is mentünk a Foltozott Üstbe ott pedig megkerestük Tomot a csapost, aki megmutatta az Abszol út bejáratát. Teljesen elvarázsolt minket a hely nem is gondoltuk volna, hogy van egy teljesen másik világ is a miénk mellett, minden könyvet és szükséges tárgyat megvettünk és én otthon rögtön bele is fogtam elolvasni minden könyvet amit kaptam, mert azt akartam, hogy mire elkezdődik az iskola addigra már mindent tudjak róla. Tudtam, hogy vannak olyanok is, akik egész életüket a varázsvilágban élték le, míg én semmit sem tudtam róla. Nem akartam velük szemben hátrányban indulni, így minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megismerjem a számomra eddig láthatatlan társadalmat.
A beosztási ceremónián a griffendél házba kerültem, és azt hittem végre lesznek barátaim, mivel az általános iskolában nem igazán bővelkedtem bennük. Azonban ahogy elkezdtem egyre több pontot szerezni a helyes válaszaimmal az órákon és tanultam, mindenki azt mondta hogy okoskodok, holott én csak szerettem volna minél több információt megtudni. Nagyon kíváncsi voltam hiszen soha nem volt még részem ilyesmiben. A helyzet akkor változott meg, amikor Ron Weasley és Harry Potter megmentettek attól a Trolltól, aki bejutott az iskolába. Bár az is az igazsághoz tartozik, hogy ők zárták be velem a lány WCbe, de nem tudták, hogy odabent vagyok. Ekkor váltunk barátokká amely az évek során csak egyre inkább erősödött, mint sem gyengült volna, holott sok mindent átéltünk.
Rengeteg kalandban volt részünk, első évesként megmentettük a bölcsek kövét, másodikban kinyitottuk a titkok kamráját, a következő évben megmentettük Harry keresztapját a börtöntől, majd negyedikben túléltük a Trimágus tusát. Ennek a versenynek az alkalmából ismerkedtem meg Viktor Krummal. S habár csak rövid ideig voltak a vendégeink, és a nevemet sem tudja kimondani rendesen a mai napig levelezünk. Majd ötödikben azt is megtudtuk ki hogy mi is az a Főnix Rendje és miért is jött létre ismételten.
Most pedig felkészülten indulok neki a hatodik évemnek az iskolában, bár tartok tőle, hogy nem sok jóra számíthatunk majd. Mert bár a sötét fellegek Voldemort váratlan halálával eltűntek a minisztérium új rendelete kimondottan aggaszt. Eszem ágában sem volt rögtön a Roxfort elvégzése után férjhez menni, nem hogy valaki olyanhoz akit valaki más jelöl ki a számomra. Ez a törvény a nyár elején lépett hatályba és eddig nem is foglalkoztam volna vele, tegnap azonban... levelem jött a minisztérium újonnan megnyitott párkapcsolatok osztályáról. Nem vagyok gyáva, de még mindig nem mertem kinyitni, de most itt az idő, hiszen két nap múlva már a Roxfortban leszek.
Idegesen nyitottam ki a borítékot, azonban alig értem a végére a torkomból önkéntelenül egy sikoltás tört fel, amely egy artikulálatlan nem megfelelője volt. Ezt nem hiszem el! Nem és nem és nem! Erről senki sem szerezhet tudomást. Nem fogom elmondani senkinek sem!