Michael Corner

Név: Michael Corner
Becenév: Mike
Kor: 17
Születési idő: 1979. Május. 27
Születési hely: Birmingham, Egyesült Királyság
Élőhely: Roxfort
Származás: Aranyvérű Varázsló
Anya: Adriana Corner - 37
Apa: Matthew Corner - 37
Testvér: -

Érdekesség: Határozottan örül annak, hogy a Mágiaügyi Minisztérium Susan Bonest ’osztotta mellé’ úgymond. De neki mindezt sosem fogja elmondani.
Imádja a kviddicst, nála ez szent és sérthetetlen. Ebből kifolyólag könnyen vett véget a barátságainak. Egyszóval ha nem a Hollóhát nyeri meg a kviddics mérkőzést hanem valamelyik másik ház és neki abból a házból van barátja azzal szóba sem áll egy darabig.

Iskolai házad: Hollóhát
Évfolyam: 6. évfolyam

Pálcád: 11 hüvelyes tiszafapálca grifftoll maggal

Előtörténet:

Ez a nap is akárcsak a többi ugyanolyan unalmasan kezdődött, most azonban úgy látszik beszámolót kell tartanom a barátaimnak. Nem mintha nem tudnák, hogy ki vagyok de fel kell elevenítenem az emlékeiket. A nevemet vagyis a Michael Cornert nagyon jól ismerik, de hogy tulajdonképpen mennyi minden kapcsolódik ehhez a névhez nem igazán. Most leginkább gondolatba kell tisztáznom a dolgokat. Hogy mit fogok mondani és ehhez hasonlók. A közös szobánkban megálltam a tükör előtt és a szövegemet kezdtem el próbálni.

Mindenki nagyon jól tudja, hogy 17 éves aranyvérű varázsló vagyok Birminghamből. Egyke gyerekként születtem, szóval aki azt hiszi hogy Sarah Corner a lánytestvérem az téved. Ő csak az unokahúgom apai-ágról. Lehet kiskoromtól fogva ismerem őt és olyan mintha a húgom lenne de nem az. A kezdetektől fogva nem szerettem, ha azt hiszik egy anyától és apától származunk. Az ő szülei határozottan másabbak, az enyémek a legelső pillanattól fogva szerettek engem. Míg az övéi csak egy elkövetett hibának tartották őt az első hónapokban. Persze vele is megbékéltek a szülei, szerették és lassacskán imádni kezdték őt úgy ahogy engem az én szüleim. Szinte mindent megengedtek nekem és megkaptam mindent amit csak akartam. Apró kis csöppségként tökéletesen el lettem kényeztetve, az első éveimben amikor megkellet osztozni valakivel mindig sírtam, hogy adják vissza nekem a játékomat mert az csak az enyém. Nos akinek nincs testvére azon meglátszik, hogy milyen más jellemmel rendelkezik. Az önzőség és irigység a legfőbb tünetek, Sarah is ugyanezeket mondta nekem. Hiszen ő nagyon jól tudja milyen az ha van egy bátyád. Én sajnos eddig semmit sem tapasztaltam meg a testvéri szeretetből. Most már azt hiszem nem is szeretnék rájönni. Nem tenne jót nekem egy testvér és én ezt tudom.

Tartottam egy kis szünetet, lehet eltúloztam az egészet de pont ezért vagyok most inkább a tükör előtt és magamnak beszélek nem pedig a társaimnak akiket igenis érdekelné mindaz amit mondtok. De hála Merlinnek, most senki sincs itt, mindenki jól elvan a Nagyteremben.

Nos a gyerekkor, azt hiszem mindannyian azt sírjuk vissza. Hiszen amíg gyerekek vagyunk nem kell attól tartanunk, hogy valamilyen hatalmas hibát követünk el aminek még következményei is lesznek. Például én szívesen lennék újra gyerek, bár ugyanazokat az apró csínyeken nem követném el. Szerintem ha tudnám miket fogok elkövetni akkor bizonyára nem okoznék olyan sok fejfájást a szüleimnek. Anya és apa a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik, szóval az ő számukra csak öröm az amikor valami jót teszek. Bár a döntésükkel és azzal nem értek egyet, hogy az én munkahelyem szintén a Mágiaügyi Minisztériumban legyen. Semmi bajom sincs a Mágiaügyi Minisztériummal vagy ilyesmi, de sosem szeretnék ott dolgozni. Elég ha az a hely elvette tőlem a szüleimet, az életemet bizonyára semmiképpen sem fogom odaadni csak úgy.

Megálltam, csak mert nem szerettem volna sokáig a Mágiaügyi Minisztériumra gondolni. Témát kellett váltanom a fejemben, pont azért, hogy majd normálisan elő tudjam adni a többieknek is.

Remélem mindenki tudja, hogy Hollóhátas vagyok és megrögzött kviddics rajongó. Nos aki eddig nem tudta rólam ezt az információt az most tudja. Akárcsak a többiek én szintén 11 évesen kaptam meg az iskolánkba invitáló levelet. Az első pillanattól kezdve be voltam zsongva és izgatottan vártam, hogy vajon mit hozhat a számomra a Roxfort falai. Nos az első nap szert tettem néhány barátra. Terryre és Anthonyra. Őket már a vonaton ismertem meg, bár azt őszintén nem gondoltam volna róluk, hogy nem csak egy kabinba hanem egy házban is fogunk lenni. Szerintem a Teszlek Süveg helyesen döntött, hogy nem akart elválasztani három ilyen jó barátot mint mi. Ha mondhatok ilyet akkor mindhárman könnyedén átmentünk mindegyik évvégi vizsgán. Bár a kialakult bajok őszintén néha engem is zavartak. Ha nem lett volna itt az a Potter gyerek vajon nem lett volna könnyebb, gondtalan évünk? Nos nekem semmi bajom sincs vele, de szerintem ő lehet minden baj okozója. Nem irigylem őt, hiszen rajta volt, van és lesz a világ terhe.

Anthony és Terry elkezdett nevetni a háttérben. Hm ezek szerint mégsem voltam egyedül. Vajon meddig hallgatózhattak? Hm mindegy legalább véleményt kérhetek tőlük és meggondolhatom, hogy mit mondok majd az órán a többiek előtt.


Jellem: Semmi sem lepi meg, semmi sem indítja meg, semmi nem kelt benne csodálkozást, és nem is lelkesíti. Ő nyugodt megfigyelő marad. A mindennapokban ez a magatartás néha ingerlő. Nem ragadják el az érzések, legyen az öröm vagy gond, bosszúság vagy az élmények özöne. A túlfeszített helyzeteket nyugodtan, esetleg ironikus mosollyal szemléli. A nyugtalanságra feltűnően határozottan reagál. Ha belép valaki melegszívűen és lelkesedve, ő hideg lesz, mint a jég. Ha valaki megvan telve a világ nyomorúságai miatti panasszal, pesszimistán, akkor optimistább, mint valaha, és elviselhetetlenül gúnyolódik. Ha megjelenik valaki színültig telve tervekkel és javaslatokkal, akkor számára a legnagyobb élvezet, ha lelkesedésére hideg vizet önthet. Kiegyensúlyozott gondolkodásával és éles elméjével könnyűszerrel rámutat az illető ötleteinek gyengéire. Ha enged ennek a kevéssé kellemes vonásának, másokat kínzó, kellemetlen alakká válhat, aki csak annál jobban ingerli a többit, mert saját nyugalmát soha el nem veszíti. Rendkívül jól szórakozik, miközben mások dühöngve bosszankodnak. Mások iránt közönyös. Sem nem kemény, sem nem brutális, de hideg. Ha valaki segítséget kér tőle, és cselekvésre ösztönözhető, akkor barátságos és szeretetreméltó. Egyébként visszahúzódik, mert alaptermészetéhez tartozik az a vágy, hogy lehetőleg ne zavarja senki.

Kinézet: Mike mindig tesz azért, hogy jól nézzen ki. Mindig tiszta ruhákban jár, a talárt utálja bár ha nagyon muszáj felveszi. Változatos színű ruhákban jár, de a kéket, a szürkét és a zöldet nagyon szereti. Télen imád pulóvereket hordani, amit általában az édesanyja köt neki szintén a kedvenc színeiből. Hogy milyen nadrág van rajta az igazából mindegy, ilyen téren nem válogatós. Barna elbűvölő szeme van, aminek csak az tud ellenállni akinek nincs szíve, vagy éppen szintén fiúból van az illető. Haja fekete , amit előszeretettel hagy néha kicsikét kócosan, úgy hiszi így jobban szeretni fogják őt a lányok. 172 cm magas, ami nem olyan sok, de nem is kevés.