Remus Lupin

MOTTÓ VAGY IDÉZET KERÜL IDE

Remus Lupin

Név: Remus John Lupin
Becenév: Remus, Holdsáp
Születési hely és idő: Skócia, Aberdeen; 1960. március 10.
Átváltozási idő: 1969. november 2.
Nem: Férfi
Vér: Félvér
Csoport: Vérfarkas
Házad: Griffendél
Foglalkozás: Auror
Pálcád: 12 és fél hüvelyk, kőris, kellemesen rugalmas, unikornisszőr maggal

I am really...

Kedves, ám kissé magába forduló, zárkózott ember. Megbízható és határozott, de ugyanakkor kételkedik másokban, és a belé vetett bizalmukban. Elítélő saját magával szemben, illetve, egészen addig az volt, amíg kedvese be nem lépett az életébe, és meg nem mutatta neki, hogy nem kell magányosan élnie, csak azért, mert az, ami, vérfarkas.
Középmagas, átlagos testalkatú férfi. Őszülő, barna haja és borostyánszínű szemei vannak. Arcát és testét is sebhelyek, hegek csúfítják el, melyekre egyáltalán nem büszke, sőt, legszívesebben eltakarná mindet.

My story

1981. október 31.: Egyedül vagyok, magányosan. Ezen az éjjelen négy barátomat vesztettem el. Ezen az éjjelen a Tekergők megszűntek létezni. Lily és James Potter halottak, Sirius, az a mocsok szemétláda, elárulta őket, majd megölte szegény Petert is. Az egyetlen, aki életben maradt valami csodának köszönhetően, az a kis Harry, akit már Hagrid és Dumbledore elhelyeztek utolsó élő rokonainál, a Dursley családnál. Valahogy, most mégsem tudok Harryre gondolni. Látom benne Lilyt és látom benne Jamest. Mindketten ártatlanul estek Tudjukki áldozatául. És Sirius? Hogy tehette, hiszen a barátunk volt, mégis elárulta őket, titokban mégsem tudta levetkőzni berögződött aranyvérmániáját? Talán végig becsapott bennünket... Fáj a régi emlékekre gondolni, mégis, képtelen vagyok elszakadni a múlttól, túlságosan is megrázó volt a hír. Nemcsak a barátaimat vesztettem el ma este, de a Főnix Rendje is elbúcsúzott több, mint hat tagjától (Frank és Alice Longbottom már sosem lehet olyan erős és egészséges, mint régen). Egy dolog vigasztal, hogy ma este Voldemort is elvesztett valamit: az életét, megnyertük a csatát ellene, hála Harry Potternek.

1993, 1994: Dumbledore megmentett. Kevés volt a pénzem, nem volt állásom, szakadtak voltak a ruháim, a telihold minden alkalommal egyre rémesebb volt. Nemhogy pénzem nem volt rá, de varázstudó bájitalmester sem akadt a talpán, aki el tudta volna készíteni a Farkasölőfű főzetet. A tanári állás éppen kapóra jött. Sőt, szemmel tarthattam közben James fiát, aki idő közben szépen felnőni látszott. Harry rendes gyerek, épp olyan jólelkű, mint a drága Lily, és pont olyan bátor, mint James volt hajdan. Csoda, hogy Pitonnak sikerült félretennie az ellenségeskedést, és megkaptam tőle a szükséges bájitalt is. Ám egy nap, Harry olyan dolgot adott nekem, amiről nem is gondoltam volna, hogy viszontlátom valaha. A Tekergők Térképe annyi év után ismét a kezemben volt. És az első nem odaillő név azonnal szemet is szúrt. Hirtelen minden megvilágosodott. Peter Pettigrew él, Sirius pedig ártatlanul bűnhődött annyi éven át! Régi barátommal való találkozásom teljesen elfelejtette velem a főzetemet. Átváltoztam, és csak Harrynek köszönhető, hogy nem történt komoly baleset, és sikerült kiszabadítani Siriust is. Ám az ügy kitudódott, a Roxfort diákjai megtudták, hogy vérfarkas vagyok, nem volt hát maradásom.

1995, 1996: Tudjukki él. Ez egy olyan hír volt, amire már számítottunk, ezért ismét volt oka annak, hogy a Főnix Rendje tagokat toborozzon, és ismét gyűléseket tartson. Ekkor ismertem meg Nymphadora Tonksot. Elbűvölt már elsőre is, de még olyan fiatal, és annyival jobbat érdemelne nálam. De a kitartó próbálkozása, és az egyre erősödő érzéseim meggyőztek az ellenkezőjéről. Dora reményt és hitet adott nekem, én pedig egy gyűrűt szeretnék neki adni, a szívem már az övé. Ami még rátett egy lapáttal szeretetemre: Voldemortnak végleg vége.