Miss.Lovegood

Dolgozószobámban voltam és készítettem a tanterveket. Eldöntöttem, hogy sokkal erősebb varázslatokat is fogok mutatni a diákoknak, mint amit eddig tanultak. Meg fogom nekik tanítani az Expecto Patronumot és a hangtalan varázslást is. Nehéz lesz, de hasznos. Amikor kész voltam, lementem sétálni egy kicsit a birtokra, és eszembe jutott, hogy venni kéne egy új seprűt. Ezért felvettem a szokásos taláromat és elindultam Roxmortsba, mert csak ott lehet hopponálni. Amikor odaértem, az Abszol út egyik kijelölt helyére hopponáltam. Útközben elmentem a Weasley Varázsvicc Bolt mellet, biccentettem a fiúknak és mentem tovább. Néhány perc után megtaláltam a boltot, bementem és szétnéztem. Egyből megtaláltam, ami nekem kell! Egy csodaszép Nimbusz 2000-es volt. Becsomagoltattam, utána indultam haza, útközben megláttam Luna Lovegoodot a fagylaltszalonban, így odamentem hozzá köszöni.
- Miss. Lovegood, hogy van? Jól telik a nyár?

♣Mordon Professzor ♣

Csodás nap, csodás helyekkel! Nagy nehezen, de rátudtam venni apát, hogy a verő fényes napsütés, és az izzasztó meleg ellenére, elkísérjen. Persze, neki is kellett jönnie, így mindent egyszerre elintéztünk. Amint beértünk az Abszol útra, elmentünk a Gringotts-ba. Mindig is lenyűgözött ez a hely! Ahogy beléptünk, egy hosszú út választott el minket, a számunkra fontos koboldtól. Addig pedig megtudtam csodálni ismét a szép márványpadlót, a márványoszlopokat, és az apró, de annál ügyesebb, kissé mogorva koboldokat. Természetesen nem voltunk sokan, már mint a koboldok sokan voltak, csak mi, akik igénybe szerettük volna venni a Gringotts szolgáltatásait, mi nem voltunk sokan. De nem is baj. Annál többet láttam. Az épület közepén, egy hatalmas csillár lógott. Hát, hiába, mindent -szerintem legalábbis- naponta takarítanak, vagy kétnaponta esetleg több, de a csillárt nem. Nem is csoda, ha millió kis és nagy pókháló éktelenkedett, az amúgy csodálatosan ragyogó csilláron. És mivel ott nem takarítanak, egy pár nargli is ott csücsült.
Lassan elértük, az asztalt, és olyan 1 óra múlva végeztünk. Bejártuk a szövevényes utakat, lementünk a pincébe, egy kisebb hullámvasúttal. Én nagyon élveztem! Apa kevésbé. Nem csodálom, sose szerette az ilyeneket. Hát igen…Ebben anyára ütöttem… Nos, mivel ezt elintéztük, beszereztünk pár dolgot. Elmentünk, Ollivander úrhoz, aki megcsinálta a pálcámat. Amíg Ollivander úr hátrament, hogy megjavítsa a pálcám, én körbenéztem. Ha millió pálca nincs itt, akkor egy sem. Mondjuk, nem is tudom mi lenne egy pálcaboltban, ha nem pálca. 15 perccel később, már meg is kaptam a pálcám, immáron hibátlan változatában.
Még 3 órát vásároltunk, majd apa közölte, hogy fáradt és nagy nehezen, de itt maradhattam. Elsétáltam a Florean Fortescue Fagylaltszalonba, és rendeltem egy óriás varázskelyhet. Tele csokis fagylalttal, epressel, citromossal, csokis-keksszel és még ki tudja mivel. A tetejére kaptam díszcukorkákat is. Leültem az egyik ablak előtti asztalhoz és nekiláttam a kihozott hatalmas fagyi kelyhemnek! Nem is kell mondanom, hogy isteni finom lett! És pont jól jött egy kis édesség.

.