Pansy Parkinson

MOTTÓ VAGY IDÉZET KERÜL IDE

Pansy Parkinson

Név: Pansy Parkinson
Becenév: Pansy, Pans
Születési hely és idő: Anglia, London; 1980. október 29.
Nem: Nő
Vér: Aranyvérű
Csoport: Boszorkány
Ház: Mardekár
Évfolyam: 6.
Pálcád: Szilfa, sárkányszívizomhúr maggal, 13 hüvelyk

I am really...

Néha hiú vagyok, mert a szüleim egyetlen egy gyermekeként büszkélkedhetek és elkényeztetett vagyok. Mindig a rangomon csodálkozom és imádok prefektus lenni, mert magasabb pozícióba vagyok, mint sokan mások. Dracoval mindig is szerettük terrorizálni a kicsiket. Mindig beszólogattunk nekik meg ilyesmik.
Alacsony, karcsú, seprűs szempillákat meresztek, mások szerint vonzó vagyok. Néha a hajamat kiengedve hagyom vagy csak sima lófarokba teszem és néhány tincset szabadon hagyok mellette. Mugli ruhában sose járnék és mindig sötét, méregdrága, elegáns de divatos talárban járok, mint minden aranyvérű.

My story

Nos! 1980.október 29-én születtem egy gazdag családban. Én voltam az első gyermek, onnantól már több testvérem nem volt. Apukám néha-néha úri hölgynek szokott hívni, mert inkább annak neveltek engem, hogy legyen egy kis bátorságom, de én egy nagyon tehetséges boszorkány vagyok. Mivel én vagyok az egyedüli lányuk, ezért szeretnek és féltenek. Apukám mondta nekem, hogy jött egy levél a Roxfortból. Azon nyomban kibontottam a levelet ami zöld irkafirkákkal jelezte, hogy felvettek. Szinte csak úgy sugároztam a boldogságtól amikor megtudtam, pláne a szüleim. Azt szokták nekem mondani, hogy ha nem a Mardekárba fogok kerülni akkor kitagadnak. Elmentük anyukámmal megvásárolni az iskolai dolgokat.
Amikor felszáltam a vonatra láttam a többi roxfortos diákot. Nagyon izgultam. Vannak kicsik és nagyok. Hátramentem és leültem egy tejfölszőke, kissé sápadt arcú fiú mellé. Elkeztünk beszélgetni és megismertem a máig legjobb barátomat Draco Malfoyt és csatlósait. Persze nem volt ez igazi barátság. Mikor végre bent voltunk a Nagyteremben és engem szólítottak, a Süveg ezt mondta nekem: Mardekár. Boldog voltam.
Amikor másodikos lettem és kinyitották a Titkok Kamráját egyedül én és a mardekárosok voltak, aki mosolyogva nézték végig a történteket. Csak az utolsó tanítási napon tudtam meg, hogy a kis híres Harry Potter legyőzte a baziliszkusz szörnyet és nem ragadta magával Hermione Grangert, így megmenekültek a mugliivadékok. Draconak mindig mindenben igazat adok.
Harmadik évünkben Rubeus Hagrid Legendás Lények Gondozását tanított. Hozott magával egy igen furcsa teremtményt egy hippogriffet. Ez egy nagyon ritka állat még mi se láttunk ehhez hasonlót. Mikor senki se figyelt Draco elindult a madár felé kipróbálni, hogy tényleg nem bánt-e. Szegényt megkarmolta és a gyengélkedőre kellett vinni. Az apja kérvényezte, hogy tanácsolják el és öljék meg az állatot. Persze amikor meghallottuk a hírt, hogy elmenekült gondoltuk, ebbe is Potterék keze van.
Negyedikben megrendezték a Trimágus Tusát és a Drumstrangból és a Beauxbatons-ből jöttek dikákok a Roxfortba.
Eljött az a nap is, amikor ötödikesek voltunk. Umbridge professzor volt a Sötét Varázslatok Kivédése tanár. Eléggé szigorú, de amikor Pottert büntetőmunkára küldte már is kedveltem. A fiúk körében népszerű és tehetséges vagyok. A mostani életem még nem tudom,hogy mit hoz, de reméljük a legjobbakat. Nagy előre törekvéssel kezdek neki a 6. évfolyamnak.