Hannah Abott

MOTTÓ VAGY IDÉZET KERÜL IDE

Hannah Abbott

Név: Hannah Abbott
Becenév: Hann vagy simán Hannah
Születési hely és idő: Ország,Város; 1980. április 2.
Nem: Nő
Vér: Aranyvérű
Csoport: Boszorkány
Ház: Hugrabug
Évfolyam: 6.
Pálcád: 9 és fél hüvelyk, tölgy fa, főnix toll

I am really...

Alapvetően kedves vagyok, de mindenki azt mondja, nehéz kiismerni engem. persze ők tudják és nem én… De most nem az a lényeg mit gondolnak rólam mások. Bevallom félős vagyok, nem szeretem ha egy helyzet túl rizikós vagy veszélyes. nem kell félre érteni, azért nem vagyok betoji, de jobb szeretem ha minden nyugodt körülöttem. Szeretek egyedül sétálni valahol. Könnyen barátkozom, persze csak akkor ha a másik illető is barátságos. Érzékenyebb vagyok, mint az elsőre látszik, épp ezért könnyű megbántani. Gyűlölöm ha valaki csak kihasznál, vagy azt ha megjátssza magát. Ritkán kiabálok valakivel, de ha ez mégis megtörténik, az illető vagy nem először ártott nekem, vagy nagyon rossz dolgot követett el ellenem.
175 cm magas jó alakú lány vagyok. Ajkaim teltek, szemem szürkéskék. Hosszú, göndör szőke hajam van, amibe van egy kis barna, de nem túl feltűnő. Szinte mindenféle ruhát hordok, de főként a szoknyákat szeretem. A színekből is minden jöhet, nem vagyok válogatós, csak olyat nem hordok, ami nem áll jól. Sminket ritkán viselek, csak különleges alkalmakkor, ha meg mégis fölkenek valamit hétköznap, az természetes smink, semmi több.

My story

1980 egyik tavaszi napján láttam meg a napvilágot. Pontosan április másodikán. Én vagyok a szüleim első, egyben utolsó gyereke is. Attól még, hogy egyke vagyok viszont nem lettem elkényeztetve. Jó kicsit így többet tudtak velem törődni, de én normálisnak mondhatom magam. Boldog gyerekkorom volt, persze az kicsit rossz volt, amikor a szüleimnek dolgoznia kellett, és nekem valami rokonnal, vagy dadával kellett lennem. Nem szerettem igazán távol lenni a szüleimtől. És ezen az nem segített, hogy hamar eljött a tizenegyedik születésnapom, és az utána lévő nyár, majd a Roxfort-ból érkező levél. Nagyon örültek a szüleim, de én nem annyira mint ők. Érdekes kalandnak mutatkozott ugyan az, hogy oda járjak és új embereket ismerjek meg, de mégis csak távol lettem volna a szeretteimtől. De akár akartam akár nem, elcipeltek vásárolni, majd eljött a szeptember elseje, vagyis az indulás napja. Nagy nehezen elbúcsúztam a szüleimtől, majd felszálltam a vonatra, és egy üres kabinban ültem le. Nem akartam, hogy bárki is ott legyen velem, mert nem igazán akartam elhinni, hogy tényleg egy egész tanév idejéig nem fogom látni a szüleimet. Vagyis nagyon reméltem, hogy csak egy álom az egész és nemsokára a szobámban ébredek föl. De mint jó néhány kívánságom, ez sem teljesült. Pár lány jött be a fülkébe, de így utólag visszagondolva hülye voltam, hogy nem beszélgettem velük. De már nem tudok változtatni semmin. Az évek szinte lassan, és kínkeservesen teltek el. Nem érdekelt mi történt, bár volt pár érdekes dolog. Másodikban kinyitották a Titkok kamráját, valaki majdnem meg is halt. Aztán harmadikban megszökött egy gyilkos Sirius Black, és a kastélyba is bejutott valahogyan. Persze senki sem tudta elfogni, így szabad lábon maradt. Jött a negyedik év, és a Trimágus Tusa. Valami gond akadt, és két bajnoka lett az iskolának, vagyis egy igazi, meg egy csaló. Harry Potter valahogy belekeverte magát a dolgokba, bár nem értem hogyan csinálta. Az ötödik évben, nekem számomra semmi érdekes nem történt. De most jön a hatodik év, és itt van ez a hülye Minisztériumi rendelet is. Nem értem miért kellett ilyen döntést hozni, de hát ők tudják. De most vár rám a hatodik év és egyben az újabb kihívások.