Lisa Turpin

MOTTÓ VAGY IDÉZET KERÜL IDE

Lisa Turpin

Név: Lisa Turpin
Becenév: Lis
Születési hely és idő: Anglia, London; 1979. október 12.
Nem: Nő
Vér: Félvér
Csoport: Boszorkány
Ház: Hollóhát
Évfolyam: 6.
Pálcád: 12,5 hüvelyk, bükkfa, főnixtoll

I am really...

Bármilyen hihetetlen is. Van. Oké, sokan tökre úgy látnak, hogy az a csaj ott. És ennek nagyon örülök. Nem szenvedek feltűnési viszketegségben, nem éhezem a folyamatosan vizslató tekintetekre. Amúgy meg vicces vagyok, ezt sokan mondták, meg azt is, hogy néha röhejes, vakmerő, túlbuzgó (az bármit is jelentsen). Mindig van valami elvetemült ötletem, amivel elkerüljük a csúnya unatkozást. Na meg, kicsit stréber is vagyok, de csak mert nem akarok megbukni. Az utóbbi hetekben meg gyáva. Nem akarok találkozni vele, sőt senkivel... el akarok tűnni. Le akarom nyúlni azt a köpenyt.
Eléggé nőies vagyok, talán mert nő vagyok. Az arcom kerek, a szemeim körül mindig egy halvány nevető ránc van. Mert sokat nevetek, vagy mosolygok. Vékony vagyok a magam módján, persze nem olyan anorexia reklámba illően, hanem pont jól. Azért némi izomzat rejlik rajtam, hála a Repüléstan órának. A hajam hosszú és barna a szemem színével együtt. Mindig kibontva hordom, olykor göndören, van mikor egyenesen. Ez általában hangulatfüggő, vagy attól függ, hogy mennyire alszok el reggel, mert olyan nincs, hogy nem alszok el.

My story

Mikor megszülettem, esett az eső. Na, ez most émelyítően romantikus lenne, ha mondjuk a sivatag kellős közepén láttam volna meg a napvilágot. De nem, Londoni vagyok, ott meg ugye gyakori az esőzés, mindenesetre anyu ezt elmondja, akárhányszor belekezd a megszületésem történetébe. Rengetegszer hallottam már, ezért is tudom elmesélni, könyökből.
Az első éveim mondhatni megszokottan teltek. Évente kisebb házújítás, porcelánok eldugása... igen, nagyon szerettem törni. Amúgy az egyébként úgy zajlott, hogy megláttam egy vázát, felsikítottam, hogy de szép, megfogtam, majd földhöz vágtam és kuncogtam, hogy összetört. Ilyenkor mindig azt hallottam: - Összetörte az antik vázát, hát nem édes?
A nagyszüleim szerettek, anyu ilyenkor kevésbé, amit így utólag meg is értek. Szereti az antik dolgokat, vélhetőleg ezért van még apu mellett, de erről csitt. Amúgy apu nem olyan öreg, mint amilyennek látszik, csak a sok stressz a minisztériumban, meg anyu muglizármásának köszönhető hobbijai.
Első évem a Roxfortban fergeteges volt, még annak ellenére is, hogy vélhetőleg a barátaimon kívül másnak fel se tűnt, hogy odajárok. Na, nem is baj. Röpke két hónap alatt lettem az "utáljuk együtt Piton professzort" alelnöke, bízom benne, hogy a klubnak még csak híréről se hallott. Kisebb fogadásokat kötöttünk néha, mivel a Mardekár - Griffendél ellentét számunkra nagyon is élvezetes volt. Vagyis... bocsánat még az is. Persze rengetegszer kudarcot vallottam, mert mindig Ginnyre fogadtam a nézeteltérések során, és hát... be kell vallanom, nem ő volt a legjobb választás. El sem tudjátok képzelni, hogy a Hollóhátban milyen klassz dolgok történtek. Volt, mikor a prefiket szívattuk, volt mikor a felsőbb éveseket, és más házak csak mit láttak? Egy nagy asztalnál, sok magának való embert. De most mit tehettünk volna? Ők nem voltak kíváncsiak ránk, mi meg nem akarunk feltűnést kelteni, meg voltak a saját hagyományaink, és bulijaink.
Persze valamiért hallottunk mindenről. Momentán engem a frász kerülgetett, mikor megláttam a véres írást a falon, de aztán megnyugtattak, hogy az csak ketchup, így röptében a rémálmaim is elmúltak. Egyszer eltört a pálcám. Na, nem kell semmi komolyra gondolni, csak a szobatársam beleejtette a lefolyóba a gyűrűjét, én meg hősiesen próbáltam kiszedni onnan... sikerült. Harmadikban az ünnepeket otthon töltötte, mivel anyu nagyon lebetegedett. Kicsit megijedtem, mivel nem nézett ki valami jól, és hihetetlenül furcsa volt gyengének látni, de aztán talpra állt. Anyu erős. Jelenleg a hatodik évemet taposom, még mindig nem vesznek észre, és őszintén... soha nem gondoltam volna, hogy azt kívánom majd, hogy ez maradjon így. A háttérbe szorulva volt alkalmam mindenkit tüzetesebben megismerni úgy, hogy mások ezt ne mondhassák el rólam, de mióta megjött a levelem, és megtudtam, kihez kell hozzámennem. Ron Weasley. Csak azt nem értem, miért? Miért kell pont hozzá? Miért nem lehet egy olyas valakihez, aki legalább annyira láthatatlan, mint én? Hisz már a csapból is az ő neve folyik. Anyu erre azt mondta: - Túléled. De vajon tényleg?