Alicia Spinnet

MOTTÓ VAGY IDÉZET KERÜL IDE

Alicia Spinnet

Név: Alicia Maggie Spinnet
Becenév: Ali, Alice, Alicia
Születési hely és idő: Spanyolország, Barcelona; 1978. június 6.
Nem: Nő
Vér: Félvér
Csoport: Boszorkány
Házad: Griffendél
Foglalkozás: Eladó a Kviddics a javában boltban
Pálcád: 9 és fél hüvelyk, rózsafa, unikornisszőrrel

I am really...

Nem gyakran verem ki a hisztit, bár egyke vagyok, sosem voltam elkényeztetett, inkább egy laza alak, aki szereti körbevenni magát a barátaival. Szeretem a tréfát, bulizni, a lángnyelv whyskey-ről és a vajsörről ne is beszéljünk. A kviddicsben és a munkában viszont komoly, megfontolt és figyelmes vagyok. Éppannyira, mint amikor a barátaimnak gondjaik vannak. Mindig nyugodtan fordulhatnak hozzám. Ezen kívül pedig nyitott vagyok az életre, jöjjön bármi.
A spanyol eredetem szinte nem is nyilvánul meg rajtam, annyit kivéve, hogy sötét a hajam. Már a szemem is világosabb, mint amilyen a legtöbb mediterrán nőnek van, de ne katalogizáljunk, világos bőröm, szeplőim anyám angolságából erednek. Átlagos magasságom van, a testalkatom mozgékony, rugalmas. Szeretek egyszerű ruhákat hordani, lazákat vagy nőieseket, egyre megy. Nem az a tipikus cicababa vagyok, aki magassarkú nélkül még hoppanálni se tud.

My story

Az életem, mondhatni, egy kalandként indult egyéjszakásként. Illetve, fogalmazzunk úgy, hogy egynyárinak. Anyám kalandos életet élt, miután végzett a Roxfortban úgy döntött, hogy neki világot kell látnia. Egyrészt, mert meg akart szabadulni a nagyiék felügyelete alól, másrészt nem bírt megülni a seggén. Ezt a tulajdonságát én is örököltem tőle. Kisgyerekként azt mondták rám, hogy hiperaktív vagyok. Ezt nem csak a nagyszüleimtől kapott első seprűmmel vezettem le, hanem mindenféle mugli sporttal is. A kosárlabdában voltam a legjobb, imádtam beletalálni a gyűrűbe, ami sokat segített a további karrieremben, de ne siessünk ennyire előre, hisz még meg se születtem!
Nyár elején volt, anyám pontosan egy évvel később utazott vissza Barcelonába, mint amikor legelőször ment. Ott találkozott Bernardo Lopezzel, az apoámmal, akivel még sosem találkoztam. Fogantatásom után anyám se. Azért is utazott vissza velem a pocakjában, hogy megkeresse és letelepedjenek, majd boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. Csak az az apró bibi jött közbe, hogy a pasasnak már volt egy családja. Szóval anyám depressziós lett, amire véleménye szerint a megoldás a még több utazás volt, engem meg visszaküldött a nagyszüleimhez, Londonba és a saját vezetéknevére jegyeztetett fel.
Nem bántam, így teljes varázslócsaládban nőttem fel, mágikus körülményekkel, miközben mugli iskolába is járattak, ahol rengeteg barátom lett. Ezért is volt nehéz, amikor megkaptam a levelemet a Roxfortból, hogy felvettek. Rossz volt elszakadni a régiektől, még ha nyáron láthattam is őket, ellenben az új lehetőségek felvillanyoztak. Főleg, hogy a legszimpatikusabb házba osztott a Teszleg Süveg, a Griffendélbe. Rögtön jóba lettem az évfolyamomról pár diákkal, és elkezdődött a "furcsa" tanulás. A legjobb élményem az első évből az volt, amikor először ülhettem igazi seprűn. Ugyanúgy meg kellett tanulnom, mint bárki másnak, de nagy előnynek számított, hogy az otthoni játékomon gyakorolhattam.
Másodévesként már jelentkezhettem a griffendél kviddiccsapatába, amit hülye lettem volna kihagyni. Fel is vettek, először csak cserének, majd egy évvel később állandó hajtóként, Angelina és Katie mellé.
Teltek múltak gondtalan Roxfortos éveim, amiket mind kiélveztem, és felfedeztem, amit csak fel lehet, közben pedig minimális figyelmet a tanulásra is fordítottam, bár nem igazán érdekelt minden, rendes RBF-eket tettem, majd a RAVASZ képzésre is tovább léptem. Ahogy végeztem az iskolával vettem egy kis lakást az Abszol úton és gyakornokként megkezdtem első állásomat a Kviddics a javából boltban. Feltett szándékom egyszer visszatérni a suliba és repülést oktatni az újabb nemzedékeknek.