Eloise Midgeon

Mindig lesz valahogy.

ELOISE MIDGEON

Név: Eloise Midgeon
Becenév: Em,Ems,Emy
Születési hely és idő: Nagy Britannia, London; 1980-12-24
Nem: Nő
Vér: Félvér
Csoport: Boszorkány
Ház: Hugrabug
Évfolyam: 6.
Pálcád: 8 hüvely, szomorúfűz, vélahaj maggal

I am really...

Eléggé elvarázsolt személy vagyok és nem nagyon szeretem, ha kirángatnak a saját világomból. Alapvetően rendes, kedves és naiv vagyok, de nem nagyon hagyom az embereknek, hogy megismerjék ezt az oldalam. Első látásra hidegnek, érzelemmentesnek és gonosznak szoktak gondolni. Pedig minden vagyok csak ezek nem. Ebből kifolyólag nehezen barátkozom, de ha valaki hajlandó megvárni, míg megnyílok neki, akkor örökre hűséges barátja leszek.
Amúgy alacsony kb. 156 cm magas vagy, ha úgy vesszük mély vagyok. Hosszú vörös hajam van, amit mindig másképp hordok; göndör, egyenes, copf, font stb. Általában kifestem magam, de feleslegesen sose használok többet szempillaspirálnál és tusnál vagy szemceruzánál. Az öltözködésemet lehet ilyennek, olyannak és amolyannak nevezni, én általában azt hordok, ami tetszik. A ruháim, festékeim, öltözködésem és minden más muglis és mugliktól való. De ez betudható a származásomnak és a környezetemnek.

My story

Rendes gyerekként neveltek fel. Mármint úgy, mintha nem lenne semmilyen varázserőm vagy ilyesmi, pedig már kicsinek is voltak boszorkányos megnyilvánulásaim. Semmi különös csak egy-két széttört váza, repülő szőnyeg és szakadó festmények. A legrosszabb, amit csináltam az volt, hogy a Melrose nénikémet ábrázoló festményt – miközben beszélt hozzám – kiszaggattam pont a száj résznél. Azóta mindig csúnyán néz rám a néma néni. Apa nem volt dühös. Emlékszem azt mondta, hogy Mel néni észveszejtően beszédes egy némber volt. Anya erre tarkón csapta. Vicces volt tényleg.
Aztán 10 éves koromban megkaptam a levelet. Korábban elkezdhettem a Roxfort-ot. Vagyis annyival nem korábban, mert a téli szünet után már 11 lettem, de én voltam a legfiatalabb az iskolában. Az évfolyamon pedig még mindig én vagyok. Anya mindig mondja, hogy az eszem miatt kezdhettem korábban. Első Roxfort-os nyaramon halt meg apa. Az volt az első pillanat, amikor gyűlöltem az iskolát, meg persze az utolsó is. Akkor vette meg anya a nyaralót Olaszországban. Az egész nyarat ott töltöttük, de ki se tettük a lábunkat. Jó volt vissza menni a suliba. Csak később a téli szünetben költöztünk vissza. Anya is, én is. Szomorú volt, hogy egyedül hagytam abban a félévben, de ő megparancsolta, hogy menjek el. Nem szabad egy napot sem kihagynom, ha olyan jó akarok lenni, mint apu.
Negyedikben bekerültem a Hugrabug kviddics csapatába. Terelő vagyok és akkoriban ez kötötte le minden időmet. Ez és a tanulás persze. A negyedik év kicsit izgalmasabb volt. A Trimágus tusának hála megismerkedtem egy kedves orosz varázslóval, akivel ötödik elejéig jártam.
Ötödik. Változás volt az biztos. Sajnos annak előtte is ismertem Umbridge-ot, így nem kevesen gyanúsítottak meg azzal, hogy besúgok neki. Alig álltak velem szóba. Oké nem volt, addig se sok ember, aki beszélt velem, de akkoriban még Luna Lovegood is elkerült. Gyűlöltem. Nagyon gyűlöltem azt az évet. Oh, majd elfelejtettem. Mindezt tetézte, hogy akkor lettem prefketus is. Kicsit sem feltűnő.
A nyaram szintén maga volt a pokol. A bagoly forgalmam, az eddigi 5-6-ról lecsökkent egy személyre. Az ex-fiúmra, aki viszont elég ritkán tudott írni. Illetve a posta is lassú volt hála a távolságnak. Anyám meg egyre csak aggódott, aggódott és aggódott. Reménytelenül kellemetlenül érzi magát amiatt, hogy ő nem boszorkány, hogy nem tud velem kviddicsezni, hogy nem tud boszorkány magazinokat venni nekem és, hogy fél az Abszol úton, így egyedül kellett elmennem, vásárolni. De ez van, így szeretem az anyámat, a mugli családomat, akiket sose látok és apám egyetlen családtagját, az öccsét, aki halálfaló. Ennél már csak jobb lehet.