Fleur Delacour

Az élet egy nagy tábla csoki, felvidít, majd kövérít!

Fleur Isabelle Delacour

Név: Fleur Isabelle Delacour
Becenév: Fleur, a francia cica, Ms Delacour
Születési hely és idő: Francia,Párizs; 1977-április-28
Nem: nő
Vér: aranyvérű
Csoport: boszorkány
Házad: szemelyik
Foglalkozás: most csak sima boszi vagyok
Pálcád: 11 hüvelyk/rózsafa/véla-haj a magja

I am really...

Olyan nehéz magamról beszélni, mert ugye senki nem tud magáról részletes leírást adni? Vagy van olyan? Töprengek és töröm a szőke kis buksimat. Francia elmém olyan kifürkészhetetlen, mert se külsőm, se belsőm nem ad neked , kedves hallgató lehetőséget, arra, hogy megfejtsd. Belsőm igazi francia, nemesi családhoz hasonló. Dagadok a büszkeségtől és a parfümtől.

My story

Fleur szemszögéből a Trimágus Tusa előzményei
Kótyagos reggel, kótyagos éjszakával sűrítve, ilyen volt a napom. Másnap viszont az erő elengedhetetlen, nem hozhatok szégyent az iskolámra, a Beauxbatonsra. Reggel indulni készültünk a Roxfortba, én már ekkor tudtam, hogy ez az év az enyém lesz, bárhogy, de az enyém. Érkezésünk a Roxfortba nem volt mindennap a léggömb csak a formalitás műve és a kecsességé. Madame Maxime mint midig most is mindent tökéletese elintézette. Belobbanva a teremben felmérhettem a Roxfforti diákokat. Őszintén nem nagyon tartottam semelyiktől, tudtam, hogy kútfőbe minket tanítanak a legjobban. Húgom kezét ragadván meg megszólaltam:
- Láhtodh köhnnyebb leshz mint gohndolhtam!- mondom nekem, majd rá mosolygok. Már régóta éreztetem vele, hogy ez az év az enyém lesz. Utánunk nem sokkal érkeztek meg a Durmstrang iskola tanulói, róluk sütött a magabiztosság, de nagyon. Nem nagyon tudtam ezt már kitapasztalni, mert akkor Dumbledor nagy, mély hangjára lettem figyelmes. Üdvözlete után, a szabályismertetés következett. Egyetlen új dolog volt mondandójában, a tűzserlege. Erről eddig még soha sem hallottam. Ismertetése és használat nagyon megkönnyítette a lelkem, mivel én már jócskán felül múltam a tizenhetedik életévemet. A kis cetlit már most a kezemben szorongattam, bár a nevem még nem volt rajta. Tudtam, hogy ennek most sikerülnie kell.
Elkalandozásom közben egy kéz érinti a vállamat.
- Gyerünk Fleur te jössz! Menj!- sürget Madam Maxime és a kezemben erősen összeszorítom a cetlit. Felállok, felmutatom a karom és egy ünnepien szurkoló tapsot hallok meg. Fejet biccentek és átlépem a kor vonalat. Megkönnyebbülésemre semmi nem történik. Pedig láttam két fiút akinek hirtelen őszszakálla lett és kapa foga, de ők biztos csak bliccelők voltak. Amint bedobom a nevemet a serlegbe, újabb ünnepi tapsvihar tör ki, én pukedlizek, majd kivezetem az iskolatársaimat. Utoljára nézek vissza a serlegre.
Dumledor a serleghez szólítja azokat, akinek terve közt van a Trimágus Tusa részvétele. Idén nincsenek olyan sokan, talán a korhatár miatt, vagy nem, én ezt nem tudhatom. Én az első sorban ülök és pontosan látom a látványos attrakciót, amint a papír a kezében landol. Erősen szorítom kicsi húgom kezét és várom a választ. Dumbledor köves mély hangja a fülemet éri.
- A Beauxbaton bajnoka nem más, mint Fleur Delacour. – hallom választ és kilépek, a tapsvihar közepette, amit most már nem csak az iskolám tagjai kreálnak, pukedlizek egyet és csatlakozom Dumbledor mellé. Várom, ki lesznek a vetély társaim. Pontosan egy a Roxfortból és egy Durmstrangból. Már tudom, hogy sok esélyem nincs, nyernem kell. Roxforti igazgató kezét nézem és látom, hogy egy negyedik cetli is kiesik a kezéből. Tehát idén három férfit kell legyőznöm. Nekem ez csak ennyi, de a többiek számára lélegzetállító hír. Hiszen a mindössze tizennégy éves Harry Potter lesz az egyik ellenfél.