Angelina Johnson

Az kell, hogy önmagad légy. Ne veszítsd el a lényeged azért, mert könnyebb másnak lenni.

Angelina Johnson

Név: Angelina Johnson
Becenév: Lina
Születési hely és idő: Anglia,London; 1977-Október-22;
Halál ideje: -
Átváltozási idő: -
Nem: nő
Vér: félvér származású
Csoport: boszorkány
Házad: Griffendél
Foglalkozás: Tanár
Tanított tárgy: Bűbájtan
Pálcád: 10 hüvelyk/Bodza/Sárkány-szívizomhúr

I am really...

Külső: Szemeim meghatározhatatlan színűek és talán ettől ilyen figyelemfelkeltőek. Mindig gyönyörű szépen ragyognak, s úgy tudok velük nézni, mintha az ember veséjébe látnék. Szemöldököm szépen ívelt. Arcomra bájos vonások jellemzőek. Ajkam közepesen teltek. Tipikusan modell alkat vagyok a magam 165 cm-vel. Lábaim hosszúak, és formásak. Alakom, véleményem szerint tökéletes. Hajam mindig is nagyon hosszú volt, ez most sincs másként körülbelül a hátam közepéig érhet. Csillogó természetes színben pompázik és az esetek többségében göndörtincsek keretezik arcom. Bőröm kreol és makulátlan, bársonyos tapintású. Járásom könnyed kecses, mindez természetes adottságaimnak köszönhető. Egy darab tetoválásom van, amit a sikeres boszorkánnyá válásom után csináltattam. Ez egy triquetra, egy ősi kelta szimbólum, ami a bennem lakozó hármasságot hivatott jelölni. Ruhatáramban megtalálhatóak a farmerok és pólók, de a csinos, nőies ruhák, és a hozzájuk illő magas sarkú cipellők is. Amikor viszont sminkkelem magam akkor általában a természetes színeket szeretem használni, de persze akadnak néha kivételek is, amikor megvadulok és a lehető legvadabb színeket használom.
Belső: Soha nem voltam az a fajta ember, aki körül megállt a víz. Szeretem, hogy ha a zajlanak a dolgok körülöttem, de azt még inkább, ha én vagyok a középpontban. Imádom ha megnéznek az emberek és ha tetszik az amit látnak bennem. Minden lehetőséget és alkalmat kihasználok, hogy elérjem a céljaimat. Sokszor szoktam keménykezű és akaratos lenni, de ez is csak azért van, hogy elérjem a céljaimat. Nagyon céltudatos és soha meg nem hátráló típus vagyok, aki ha kell ártatlan, védtelen kislány; olykor komoly felnőtt; hol pedig igazi végzet asszonyává változok... és ami a legfontosabb, sohasem tudhatod, épp melyik énemmel állsz szemben. Nagyon tudok szeretni, de ha valaki megbánt azzal kegyetlenül viselkedek. Nem egyszerű tőlem megszabadulni, mert megdöbbentően makacs a természetem. Ha alkalmuk van az embereknek megismerni, akkor rájöhetnek, hogy egy igazán őrült csaj vagyok, aki él-hal a barátaiért.

My story

Múlt: Azt kérdezed milyen volt idáig az életem? Lássuk csak. Hát mindent összevetve, úgy tudnám megfogalmazni, hogy átlagos. Elég nehéz beszélnem róla, hiszen nagyon összetett, de bízom a jó végekben és remélem, hogy az én történetem is jól fog végződni. Na de kezdjük az elején.


Születésemtől 5 éves koromig

Egy hideg őszi napon, 1977. október 22-én az Egyesült királyság fővárosában London-ban születtem.
A mi városkánk minden egyes lakója az átlagnál is jobban nyüzgölődött. Kivéve egy családot, az enyémet. Na jó azért ez így nem pontosan igaz, de majdnem. A nagy sürgés-forgás stimmel, de nem éppen azért amiért a többiek tették, hanem azért mert én megszülettem.
A család első és utolsó gyermeke ként születtem be a Johnson családba. Igazából azt nem tudom, hogy mennyire vártak, de az biztos, hogy szerettek. A legjobban mégis apa szeretett, valami miatt sokkal jobban ragaszkodott hozzám, mint a család többi tagja. Mondjuk ezt a szeretetet ki is érdemeltem: az apa volt az első szó amit kimondtam. Együtt kerestük meg a húsvéti nyuszik rejtekhelyét, apa kísért el az oviba, és mindig ő is jött értem. Nagyon jó kislány voltam. Szót fogadtam a szüleimnek. Azt hittem, hogy enyém a világ legjobb családja egészen addig a tragikus napig, amikor édesapám meghalt. Elég nehéz beszélnem róla, de megpróbálom összefoglalni a történteket.
Alig múltam 5 éves, amikor apa kézenfogott és el akart vinni az állatkertbe. Imádtam ott lenni és ezt ő pontosan tudta. Aznap megígérte, hogy megsimogathatom az állatokat, amiket azelőtt sosem engedett. Nagyon izgatott és türelmetlen voltam. Arra kértem apát, hogy minél gyorsabban érjünk oda és ő mindent meg is tett ennek érdekében. Nagyon gyorsan száguldottunk az úton, de én meg mindíg azt kiabáltam, hogy gyorsabban-gyorsabban. Ő csak mosolygott és a gázra lépett. A többire már nem emlékszem. mert minden olyan gyorsan történt. Lesodródtunk az útról és egy oszlopnak ütköztünk.
Néhány napja már kórházban voltam, amikor magamhoz tértem. De senki sem volt bent nálam. A nővér elmesélte, hogy a balesetben apa meghalt és, hogy a családom holnap jön be meglátogatni. Hatalmas bűntudat kerített hatalmába. Magamat okoltam a haláláért és a dolgomat a többiek sem könnyítették meg. A hosszú lábadozásom alatt végig kemények és sivárak voltak velem, persze ez csak is az apukám gazdag és puccos családjára volt igaz, na meg persze anyára. Az anyai nagyszüleim akik aranyvérűek voltak, teljesen ugyan úgy foglalkoztak velem mint azelőtt, hiszen én voltam az egyetlen unokájuk, de ez mit sem segített azon, hogy egy hűvös és zord életbe kellett belecsöppennem. A törött bordáim, és a fejem nem fájt annyira mint a családom azon részének hűvössége. A pár hétnyi kórházban töltött idő alatt a sebek begyógyultak, de azt nem tudtam elfelejteni, hogy miattam halt meg az, az ember akit a világon a mindennél jobban szerettem.

6 éves koromtól 15 éves koromig

A testi sérülés amit akkor szereztem hat éves koromra már mind elmúltak, de a lelki sebeim még mindig fájtak és ettől nem könnyű megszabadulni. Anya egyáltalán nem éreztette velem, hogy az én hibám. Sőt egyáltalán nem éreztetett velem semmit. Nem érdekelte, hogy mit csinálok, nem szólt bele a dolgaimba és ritkán beszélgettünk, amikor pedig mégis, az is inkább veszekedésbe torkolt, mint beszélgetésbe. Hat évesen ez nagyon bántott, de most visszagondolva emiatt lettem talpraesett és ennek örülök. Na, de kanyarodjunk vissza a történetemhez.
Mire megkezdődött az iskola egy picivel jobban éreztem magam. Ez pedig annak volt köszönhető, hogy a nagyszüleim unszolására anyám megengedte, hogy hozzájuk költözhessek. Aztán az iskolába is hamar beilleszkedtem és barátokra találtam, akik feledtették velem a történteket. A fiúk társaságát direkt kerültem. Ez valami fura dolog ami valószínűleg a traumám miatt alakulhatott ki bennem. Nem tudom, hogy miért, de hosszú ideig bennem volt.
Egyszer azonban, amikor már egyre jobban kezdtem rájönni arra, hogy valami nincs rendben velem. Sokkal több fura dolog történt, mint kellett volna egy ilyen idős gyerekkel. Úgy is fogalmazhatnék, hogy természetfeletti. Így már egyre biztosabban kezdtem érezni azt, hogy a családom által olyan sokat emlegetett és annyira várt varázserőm egyre jobban kezd tudatára ébredni.
A tizenkettedik születésnapom előtt, pontosan a tanév kezdete előtt a postaládánkba megérkezett egy titokzatos levél arról, hogy felvételt nyertem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. El sem tudom mondani, hogy mennyire örültünk neki a nagyszüleimmel. Persze Anyát még ez sem érdekelte. Sokkal jobban lefoglalta a saját önsajnálata, mintsem örüljön egy szem gyermeke boldogságának. Úgyhogy a következő tanévet már itt kezdtem el.
Amint bekerültem az új iskolába, rengeteg új barátom lett, főleg mivel a Teszlegsüveg a Griffendél-be sorolt be engem is. Itt ismerkedtem meg a legjobb barátaimmal, Alicia Spinnettel, Fred és George Weasleyvel, Katie Bellel és Lee Jordannel. Háa kitartó munkámnak és a jó kordinációs tehetségemnek, hamarosan bekerülhettem a Griffendél Quidditch csapatába, mint hajtó. Ezt a pozíciót egésszen az utolsó évemig meg is tarottam.

16 éves koromtól napjainkig

Az utolsó évemben előre léphettem a Quidditch csapat ranglétráján és egy teljes évig én lehettem a csapat vezetője. Sikeresen lediplomáztam és mint hivatáásos Boszorkány, jártam s keltem a nagyvilágban. Egészen addig amikor is tudjuk ki újra megpróbált hatalomra kerülni. Ekkor csatlakoztunk a barátaimmal Dumbledore seregéhez és mindvégig kiálltunk Harry Potter és az iskola mellett, készen feláldozva az életünket is akár. De miután sikeresen legyőztük a gonoszt. Úgy döntöttem, hogy a kalandozás helyett, több hasznára lehetek a varázsvilágnak, ha visszatérek a Roxfort falai közé és mint a diákok új tanára és régi barátja, bűbájtant fogok nekik tanítani. Hát így kerültem én vissza az iska “négy” fala közé.