Lilanne Overcrown

Élni akarok. Őszintén és szabadon.

Lilianne Overcrown

Név: Lilianne Overcrown
Becenév: Lily,Lils,Lil
Születési hely és idő: Anglia, Bristol, 1982-02-08
Nem: nő
Vér: aranyvérű
Csoport: boszorkány
Ház: Hollóhát
Évfolyam: 4
Pálcád: 8,2 hüvelyk, ébenfa, sárkány szívizomhúr maggal

I am really...

Cuki vagyok. Nehéz másképp definiálni engem. Cuki, aranyos, édes, szeretni való satöbbi. Pedig, ha valaki igazán ismer, tudja, milyen vagyok. Nem törődöm, hagyjatok békén és kit érdekel, stílusú vagyok. Mármint akkor, ha nem te vagy a legjobb barátom, unoka tesóm, bátyám vagy bárki más, akivel kedvesnek kell lennem, vagy akivel megéri kedvesnek lenni. Utána meg tényleg ari vagyok. Megjegyzem és megoldom minden problémád, és ha nagyon szépen megkérsz még kezdő mondatot is írok a leckédhez. Talán. De persze, ha párbaj van, én vagyok az első, aki melletted terem, akkor is, ha igazad van és akkor is, ha nem. Mert a valamiért szeretlek.
Nevetségesen kicsi vagyok. Tényleg olyan 152 cm körül. Akkor mi lehet még fontos… Ó igen! A feltűnő répa színű hajam és az orbitálisan fehér bőröm. A szüleim felé való lázadásom miatt csak mugli ruhát viselek, amit egyébként nagyon megszerettem. Kényelmesek, olcsóak és még jól is néznek ki. Oh meg persze az elmaradhatatlan jelző; cukik.

My story

A most következő történet első színhelye a Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály, február nyolcadikán.
Az egyik korteremben felhangzik szerény személyem első levegővételét jelző sírása és vele együtt elhalnak anyukám kínlódó sikolyai is. Milyen csodálatos váltás. Csöbörből vödörbe. A kint ülő apám megkönnyebbülten felsóhajtott, az akkor 2 éves bátyám befogta a fülét és ordított, az orvosok éppen egy csapat kvidics játékost próbált lenyugtatni, akik a fogójuk felől érdeklődtek. Szóval a nagy hangzavarban, felfordulásban megszülettem én. Egy „nyugodt és csendes” téli napon. Lehet, hogy emiatt lettem olyan, amilyen kívül nyugodt és csendes, belül zavaros és hangos. Szóval az életem konkrétan egy hercegnőével is vetélkedett. Születésem után nem sokkal – azért csak nem sokkal, mert kora szülött voltam – elköltöztünk Indiába. Ott nevelkedtem, cseperedtem. Az indiai gyerekektől lopni, futni, menekülni és az én szemszögemből élni tanultam. Aztán 9 éves koromban visszaköltöztünk ide. A hideg, távolságtartó és „halott” Angliába. Mert, hogy a szüleim kitalálták, ha már ők is Roxfortban tanultak, akkor nekünk is ott kell. Ez valami hagyomány vagy mi a franc. Soha nem értettem az ilyeneket. Állítólag az is hagyomány, hogy a család tagjai Griffendélesek lesznek, ami a bátyámnál még élt, de nálam megbukott az elmélet. Túl okos vagyok ahhoz, hogy a bátor énem érvényesülhessen. Vagyis valami ilyesmivel ködösítettem szüleimet az első levelemben, amit a vacsora után elküldtem nekik. Válasznak pedig egy rivallót kaptam aputól. Anyutól meg egy vigasztaló, megnyugtató és szeretgető üzenetet mellé. Nem tudom mit kezdtem volna anya nélkül. Legalábbis ekkor nem tudtam.
De nem sokkal később megtapasztalhattam. Ugyebár apu és anyu kényszer házasságra lettek születve vagy mi. S mint jól tudjuk, az nem mindig jön be. Így mikor anyu úgy gondolta, hogy egyedül is megleszek – mert ugye a bátyám fiú rá nem kell vigyázni – lelépett. Se szó, se beszéd. Akkor lettünk igazán testvérek Lioval, összekötött minket a szomorúság és a félelem. Féltünk, hogy mi lesz apával és félelmünk nem volt alaptalan. Apa nagyon sokat kezdett inni. Egyedül, csendben. Nem beszélt velünk, nem evett velünk. Soha nem láttuk. De azt tudtuk, hogy dolgozik. Az ajtócsapódás lett apa új hangja.
A második év beburkolózva telt, csak Lioval voltam hajlandó beszélni. A jegyeim pedig egyre jobbak lettek, mert ha tanultam, akkor nem gondoltam anyura, apura és a szépen lassan széteső családunkra. A harmadik év ehhez képest semleges volt, kezdtem/kezdtünk visszaállni a normális kerékvágásba; újra beszélgettünk, barátkoztunk másokkal, részt vettünk különböző közösségi dolgokba. Egy szóval „meggyógyultunk”. És az idei év ennél is jobb lesz, mert rájöttem valamire. Ha van egy hely, ahol otthon érzem magam, akkor ott érezzem jól magam.