Kwang Soo-Yong

Jellem: Megfontolt magabiztos egyéniség, és bár kívülről hasonlít egy selyemfiúra, aki mindig a lehető legjobban öltözik, ennek ellenére otthon van több küzdősportban. Gyermekkorától kezdve rajongott a zenéért, amely megnyugtatja, megtanult, hegedülni, gitározni és zongorázni is. Ezen kívül nagyon érdeklik a motorok és a gyors autók, a sebesség megszállottja. Családja a Kwang csoport Dél-Korea legnagyobb gépjármű gyártó cége, amely immáron 50 éve minőségileg az első helyen áll. Eléggé kilengő típus, de ha éppen van barátnője, azt tiszteli annyira, hogy nem csalja meg. Türelmes fajta, valamint akit megszeret, azt minden áron megvédi. A legjobban a húga miatt tud aggódni, őt jobb nem bántani. Bár alapvetően a jófiúk társaságát erősíti, elég szoros maffia kapcsolatai vannak ahhoz, hogy veszélyesnek számítson. A befektetéseiből származó pénz nem éppen tisztes úton érkezett, de jó érzéke van az üzletekhez, mindig megtalálja a kevésbé veszélyeseket, időnként az alvilág berkein belül. Leginkább a night klubok és diszkók érdeklik. Több nyelven is kitűnően beszél, a koreai mellett angol és japán az, amelyet nagyon kedvel.
Kinézet: Nagyjából az álla vonaláig érő, barna, időnként feketének tűnő haja van, amelyet előszeretettel állít be szinte már művészien, ha kimegy az utcára. Szeme gesztenyebarna, elég sötét, hogy szinte elvesszen benne az ember. Nem túl magas, vékony termete van, ugyanakkor nagyon fürge ezzel együtt. Szikár, izmos férfi, akinek nem esik nehezére az öltözködésével hangsúlyozni előnyös vonásait. Leggyakrabban a divatnak megfelelő fiatalos ruhákban, vagy éppen öltönyben látni, attól függ, éppen hova készül. Imádja a mellényeket, mert azzal remekül tudja leplezni, hogy nem csak pálca, de lőfegyver is rejtőzik nála. Bár a varázsvilágban él, hivatalosan ő a képviselője a családi vállalatoknak egész Angliában, így természetes számára, hogy ennek megfelelően néz ki.

Részlet a szombati Boszorkány magazin irattárának archívumából, a hét vendége célcsoport, nem engedélyezett megjelenéseimet egyik legszebben elásott példányát tartják a kezükben a kedves olvasók, melyet publikálni valószínűleg soha nem fognak, riporterünknek mégis sikerült bele lesnie:
„Nos, akkor próba, egy, kettő, három! Purlicer penna kihegyezve, lássuk mit alkothatunk egy egyszerű interjúból, amit a gyönyörűnek nem mondható, de kifejezetten dekoratív és jó felfogású Minnie Magical készít el a Szombati Boszorkány magazin egyik különleges kiadásának hasábjaira, mint sorban az évi tizennyolcadikat a Hét fogása c. sorozatból. A kisasszony szokás szerint remekül válogatott ruháiban, mosolyogva várja az interjú alany megjelenését, annak ellenére, hogy egy férfinál nem vall túl jó ízlésre a késés. Bár talán még ő is elismeri, hogy néhány esetben igen is megengedett dolognak számít, mindenki szemében. Azonban szerencsére nem kell sokat várnia talpraesett újságíró nőnknek, hamarosan felbukkan a fiatal ember, igaz, kissé szokatlan kinézettel. Férfiak között nem túl magasnak számít, ugyanakkor feltűnő vonásai vannak, mosolya már most megigézte a közelben tartózkodó boszorkányokat, nőket, magabiztos kiállása pedig mindenkit kárpótol a megjelenésében fellelhető hibákért. Arcán már meg is jelent egy bocsánat kérő kifejezés, amely minden bizonnyal hatással van másokra, miközben eszükbe sem jut a késését a szemére vetni...
-Elnézést a késésért, most jövök egy tárgyalásról. Az angol muglik mindig olyan makacsak...
-A varázslók még rosszabbak...
-Ezt megérdemeltem, kedves Minnie.
-Nem mondtam olyat, hogy magára értem.
-Nem hiszem, hogy sok varázslót kellene hónapokig kergetnie egy interjú miatt.
-Tényleg nem vagyok hozzászokva, hogy valaki ilyen kategorikusan tiltakozzon.
-Mert nem értem, miért engem akar belefoglalni az újság ünnepi számába.
-Minden héten meghirdetünk egy varászlót, maga pedig népszerű, gazdag, fiatal...
-És el vagyok jegyezve...
-Mellékes. Inkább jöjjenek a kérdések. Van valami oka, hogy most egyezett bele az interjúba?
-Nincs, egyszerűen éppen jut rá időm.
-Olyan elfoglalt lenne?
-Ezt soha nem tudhatni.
-Titokzatos. Ez tetszeni fog a hölgyeknek.
-Az írás egy női magazinnak szól, mi mást várnának?
-Vagyis a cikk miatt ad kitérő válaszokat?
-Nem mindegy?
-Nem, de ha kifutunk az időből, az sem segít. Tehát a meddő vita helyett inkább meséljen az érdeklődési köréről!
-Sok minden érdekel, egyszerre felsorolni nehéz lenne. Talán inkább csak a kedvenceimnél maradnék meg. Az első ilyen a sebesség, a száguldás, például elég jó seprű lovas vagyok, de a muglik gyors autóit is nagyon szeretem, a motorokról nem is beszélve. A második nagy kedvencem a zene, évekig a megszállottja voltam, ahogy a nyelveknek is. Talán ezért nem esik nehezemre elvegyülni.
-Tényleg alig kivehető az akcentusa még az én fülemnek is. Miért van Londonban, vagy inkább Angliában?
-Ide jártam iskolába, utána pedig apám cégének képviselőjeként esélyem volt itt maradni. Szegény nehezen emészti meg, hogy mindkét gyermeke „varázslatos”.
-Pedig ez nem túl gyakori mugli származásúaknál...
-Nincs definiálva, mi számít mugli származásnak. Gyermekkoromból még emlékszem rá, hogy a nagyanyám mesél nekem arról, az ő édesanyja még mi mindenre volt képes. Utána nála valamiért megszakadt ez az örökség és két generációt kihagyott...
-Tehát egy kisebb családfa kutatással akár híres varázslókat is fellelhetnének a családjában?
-Nem kizárt.
-Meg fogja csinálni?
-Csak miután a húgom végzett. Ha nem az derülne ki, amit vártunk, ne kelljen titkolóznia. Bár, megnyugtató, hogy a süveg mindkettőnket gondolkodás nélkül a Hollóhátba osztott. Valószínűleg nem fogjuk megtalálni Mardekár Malazárt a vérvonalban...
-Szerintem sem. Az olvasókat viszont biztosan érdekelné az eredmény... esetleg később megosztaná velük?
-Ha egyáltalán lesz kutatás, szívesebben tartanám meg az eredményét magamnak.
-Rendben, akkor ez a téma tárgytalan. Mesélne a gyermekkoráról? Nehéz volt megszoknia Angliát?
-Nem mondhatnám, hogy zökkenőmentes volt a dolog. Koreában erősebb a szülők tisztelete, szigorúbbak a szabályok. Furcsa volt ide jönni, ahol ennyivel szabadosabbak az emberek. A nyelvet pedig hiába ismertem, a mágiában használatos szavakat nem tanultam, így nehezen boldogultam vele az első évben.
-Érhető. A szülők tisztelete az oka, hogy nem ágál az eljegyzése ellen?
-Nem. Nem ismerem a menyasszonyomat és nem szeretek látatlanban ítélni.
-Biztos hasznos lehet egy ilyen felfogás. Egyáltalán nem zavarja az elrendezett házasság ötlete?
-Mi nem az a mai időkben? Nem örülök neki, de amíg nem ismerem a lányt, nem fogok senkivel meddő vitákat folytatni róla.
-Utána pedig visszalép? Vagy keres kompromisszumos megoldást?
-Aranyos utalás, de amíg nem kérdez, nem tudok válaszolni.
-Képes lenne elvenni a nőt, majd megcsalni?
-Az, hogy feltette a kérdést, sokat elárul a múltjáról. A válaszom pedig nem?
-Kitartana a nő mellett?
-El sem venném, ha érezném, hogy nem jövünk ki. Tisztelem annyira a nőket, hogy csak egy kapcsolat befejezése után kezdjek újabba.
-Nehezen hihető.
-Hacsak nem hallott az ellenkezőjéről, ne vonja kétségbe. Az előítéleteit meg vetítse ki másra!
-Na, de kérem!
-Fárasztó az állandó kétkedés a hangjában. Következő kérdés? A magánéletemet hanyagolja!
-Pedig az jönne.
-Felejtse el, nem fogok válaszolni.
-Ebben az esetben megértethetné a laikusokkal, miért éppen a mugli világban dolgozik, mikor ilyen kevés varázsló van.
-Apám kérésére irányítom a Kwang vállalat angol kirendeltségeit. A varázsvilág nem azt jelenti, hogy le kell mondanunk a gyökereinkről, ezt nem várhatja el, egyébként pedig élvezem a munkámat és elég jó vagyok benne.
-Sokat dolgozik?
-Változó, a gazdasági helyzettől függ.
-Megterhelő lehet két világ határán élni.
-Ebbe születtem bele, már régen megtanultam az előnyeit keresni, nem panaszkodni a hátrányok miatt.
-Mi olyan....
-Yohiiii!
-Szia, kiscica! Megfojtasz! Na, így már jobb, milyen volt a kirándulás?
-Egyszerűen remek. Következőre velem kell jönnöd! Imádnád a kilátást!
-Megígérem, hogy elkísérlek, rendben? De cserébe tudod mit kérek!
-Kösziii!
-Nem akarok zavarni, de még van pár kérdésem...
-Hogyne, válaszolok is, amint kihúzatja a tollával a kiskorú barátnőről szóló részt!
-Micsoda?
-A többi találomra gyártott ötlete a hazugságaimról és a túlzásai nem zavartak, igen, mindet elolvastam, de ennyire nem kellene beállítania egy erkölcstelen szemétnek, aki a képébe hazudott.
-Miért?
-Talán mert nem éppen jó hírnév, kiskorúakkal nem kezdek, ön pedig nyilván nem nézett rá a húgom képére, különben tudná, hogy ő volt az.
-Oh, nem hasonlítanak.
-Anyámra ütött, de nem fogok magyarázkodni!
-Ilyet nem is kértem!
-Csak az arca. Tudja mit? Meggondoltam magam, mégsem engedélyezem a purlicer pennát, azt a pergament pedig kérem.
-De hát...
-A hangfelvételt megtarthatja, engedélyezem a rajta lévő szöveg publikálását, de kizárólag a vágatlan verziót.
-De hiszen az lehetetlen!
-Akkor nem adnak ki semmit. Jogomban áll megtiltani a publikálását a penna által hozzá toldott részeknek. A többibe bele egyeztem, a maguk tulajdona a hangfelvétel, most pedig felveszi, hogy kizárólag vágatlanul engedélyezem. Ha nem tetszik, keressenek másik alanyt és további szép napot!”
Nos, a felvétel itt szakad meg, a következményekről pedig csak annyi mondható el, hogy az ominózus szám címlapjára végül Oliver Wood került.