Abakura Ryuu
| Tárgy: Abakura Ryuu Kedd 20 Nov. - 22:37 | |
| A Lethifold nem játék! Abakura Ryuu
Név: Abakura Ryuu Becenév: - Születési hely és idő: Amerikai Egyesült Államok, New York, 1951. április 13.; Halál ideje: - Átváltozási idő: - Nem: férfi Vér: sárvérű Csoport: tanár Roxfortban Házad: - Foglalkozás:tanár Tanított tárgy: Legendás Állatok Megfigyelése (midnen korosztálynak) Pálcád: magyal | sárkány-szívizomhúr | 14 hüvelyk (a sétapálcába is be lehet helyezni, mivel a bot tartóként is funkciónál, ám így is lehet vele varázsolni, ám így a hatás kicsit gyengébb)
I am really... Külső: Kicsit öreges őszülős barna hajú, és barna szemű, borostás férfi vagyok, aki bot segítségével jár. Általában fekete öltönyben, és vele egyszínű nadrágban vagyok. Jellem: Kissé szadista vagyok, ám szerintem csak poénkodok. Nem szeretem a rosszcsont diákokat, és ha találkozok eggyel átadom neki az órát, és megnézem mekkorát koppan.
My story A születés sokak számára a kegboldogabb pillanat, amit egy szülő kaphat. Sajnos, azonban amikor én születtem a családomnak nem volt olyan vidám. Anyám, aki mindig is beteg volt, belehalt a fájdalomba, mikro kibújtam belőle. Apám, aki egy farmer volt, nem sok mindent tudott csinálni, így az orvosokra bízta anyámat, és mikor meglátta a szülészt, felpattant, és még nem tudva anyám sorsáról megkérdezte: - Na, sikerült? - Igen. Egy egészséges fiú, és egy egészséges kislány. Ikrek. - És a feleségem jól van? – kérdezi apám. Az orvos erre lesütötte szemét. Apám gyorsfelfogású embervolt, így nem sok kellett, hogy rájöjjön mi történt. Összeroskadt, majd eleredtek könnyei. Azonban mikor kihoztak minket felállt, és szó nélkül magához vett minket, majd elindult kifelé. Egy héttel később eltemették édesanyámat. Alig két évvel később egy rablóbanda csapott a családunkra, és rajtam kívül megöltek mindenkit. Mivel megárvultam keresztapám magához vett, és saját fiaként nevelt. Keresztapám, anyám féltestvére volt. Tíz évesen megkaptam egy levelet, ami egy bizonyos Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Iskolától jött. Keresztapám elmondta, hogy a mágusok iskolájáról van szó, ahova ő is járt még régen. Ekkor tudtam meg, hogy míg szüleim, és testvérem muglik, én varázsló vagyok, mint keresztapám. Másnap elmentünk pálcát, meg baglyot venni nekem, és hamarosan mehettem is Roxfortba. Az iskolában megtanultam a legtöbb ártást, bűbájt, rontást. Az iskola éveim után vándorolni kezdtem, hogy tudást szerezzek. Vándorlásaim során a trópusokra utaztam, hogy megismerjem az itt élő lényeket, illetve, hogy tanulmányozzam őket. Eddig az volt az életcélom, hogy egyszerű vándorként felfedezzem a világot a saját erőm, és a mágia segítségével, ám most új dolgok imponálnak. Elhatároztam, hogy Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Iskolába fogom tanítani az ifjabbik nemzedéket, hogy megismerjék a világ lényeit. Egy nap azonban nyugtalanul forgolódok sátramban. Nem jött álom a szememre, mert fülembe jutott egy borzasztó lény híre, ami itt a trópusokon ólálkodik, és 5-ös besorolású, vagyis nagyon veszélyes. A lénnyel való találkozást csak egy-kettő ember élte túl, és csak egy gyengéje volt. A patrónus bűbáj. Szerencsére a patrónus bűbáj a kedvenc varázslataim közé tartozott, így nem estem kétségbe. Egyszer csak valami különös zajt hallok a sátor bejáratánál, ám mikor felülök, egy fekete valamit pillantok meg, ami felém kúszik. A lényt hamar felismertem. Egy Lethifold volt az, amiről sokat hallottam. A pálcám felé kapok, ám amint hozzáérek a bestia rám támadott, és fojtogatni kezdett. Először a lábaim körül érzek valami bizsergést, ami azt jelenti, hogy ott szorít a legerősebben, vagyis azt hiszi, hogy ott van a fejem. Lassan már lehelve mondom a varázsszavakat, reménykedve, hogy nem veszi észre, hogy a rossz felemet szorítja. - Expekto Patronum… Az utolsó erőmből idézett patrónus bűbáj lelökte rólam a bestiát, és elüldözte karmaival. Egy hatalmas levegővétel után, megpróbálnék talpra állni, ám összeestem, és észre kellett vennem, hogy lábaim izmai elsorvadtak. Hiába próbáltam meggyógyítani magamat a helyi kuruzslóval nem sikerült, így sajnos örök időre bothoz kényszerültem. Hosszú és fáradságos éve után, végül csak megérkeztem Roxfort elé, hogy végre jelentkezzek tanárként. (innen szeretnék majd egy játékot kezdeni, hogy találkozok az igazgatóval, hogy taníthassak
| |
|