Három Seprű

Fred Weasley

- Talán egyszer elmesélem, mi is ez az egész ami velem történik... - felelek, majd kikerekedett szemekkel pásztázom az utat, hogy sehol senki! Itt-ott megjelenik egy-egy utolsó éveiben járó boszorkány! Ez csak a saját személyes véleményem, a külsőből megítélve a görbe hát, vékony aszott kezek erre utalnak, szerintem. De lehet, hogy tévedek és az öreg test mögött egy fiatal hercegnő rejtőzik, mint a mesékben, ugyan kit érdekel ez most? Csak valamivel mégiscsak ki kell töltenem az agyamban lévő hézagot.
- Óhhh... remek... Igen azt hiszem! De mit szólnál hozzá, ha küldenél nekem egy baglyot, ha előbb kész van, és esetleg kiszökhetnék. - mutatóujjaimat összeérintgetve, zavarban vagyok... közbe hebegek habogok...- Persze nem azért... úgy értem... tök jó lenne az elsők között látni a boltot! - nevetek, majd elnézek az ellenkező irányba, trollface fejet vágva... OMG ezt most tuti félre érti! Még mindig fázom, próbálom megmelegíteni magam mikor, egy kabát libben be a képbe... kérdőn nézek rá, hogy vajon most mit akar... De hamar leesett, hogy csak udvarias akar lenni! Egy igazi lovag megint... de ezt nem tettem szóvá nehogy elszálljon magától!
- Ööö... nem köszönöm, egy kis szél nem fog megártani... - Nem hagyhattam, hogy egy kis szél legyőzzön egy Greengrasst... Túl büszke vagyok ahhoz hogy felvegyem, így megköszönve eltoltam a kabátot, és róttuk a kanyargós utakat, míg nem a bolthoz értünk...
- Háát... akkor majd találkozunk! Várom a baglyot! - mosoly kíséretében intettem egyet, és elindultam a Kastély irányába... Hosszú út áll még előttem, vissza kell érnem sötétedés előtt!

Daphne Greengrass

Néhány másodpercig még nem szólalt meg, de szinte látni lehetett ahogy a fejében a kis fogaskerekek pörögnek. A válasz végül nem sokat váratott magára. Meg tudtam belőle, hogy korántsem örvend annyira a hírnévnek, mint gondoltam.
- Hmm… nem gondoltam volna, hogy így áll a helyet… - Sétáltunk tovább a legkevésbé sem népesnek mondható utcán. Az eső már nem esett, de a szél annál inkább fújt. Útitársamnak teljesen szétfújta a haját, ami látszólag idegesítette is, mivel gyors igazgatásba kezdett. Maximalista… Nem csak a hajának ártott a szél, látszólag eléggé fázott, majd ezt ki is jelentette, amit nem csodálok. Valóban hideg volt, ő pedig szabályosan reszketett a hidegtől feltűnően kivágott és igencsak rövid nadrágjában.
Újra elkezdett kérdezősködni az üzletről, s közben én már gomboltam is szürke zakómat. Rá sem nézve válaszoltam a kérdéseire.
- Természetesen sikerülnie kell, és akkor már a héten be is rendezkedünk – ő sem nézett rám. Kezeivel még mindig vállát melegítette, közben köveket rugdosva – Következő Roxmorts-i hétvége, az karácsony előtt lesz nemde? Akkorára szerintem már a téli áruk is a polcokon lesznek. – befejeztem a mondatat, majd átnyújtottam neki a ruhadarabot, amely most kész megváltást fog jelenteni számára. Kérdőn rám nézett, de továbbra is kitartóan tartottam felé, hogy vegye csak fel, míg meg nem fagy. Közben mit sem törődve reakciójával, folytattam...
- Örülnék, ha benéznél. Még nem tudjuk hogy lesz, de úgy néz ki felveszünk még egy eladót, és felválva fogunk felügyelni a két bolt közt. Remélem pont itt leszek és összefutunk majd. - mosolyodtam el.

Fred Weasley

Már megint bevágja nekem ezt a csábos mosolyt! Vajon miért csinálod? Kezdem úgy érezni magam, mint egy cirkuszban? Talán valami rajtam valami vicces? Előveszem a pálcám, majd a zsebemből egy kis csomagot... Elmormolom a zsugorító bűbáj ellentettjét... És a máris a karomon tartom a türkizkék, legújabb divat szerint szabott táskámat... Sokáig kotorászok benne, míg meg nem találom benne a tükrömet! Az arcomhoz emelem, és megnézem, hogy minden rendben van-e a külsőmmel, és meglepetésemre Igen! Vajon akkor min mosolyog ennyit? Gondolatrohamomból kizökkent, mikor próbálja megcáfolni a valóságot.
- Nem hinném, de most inkább hagyjuk ezt, és keressünk más témát! - legyintettek. Távozni készülünk és mikor az ajtóhoz érünk Freddie udvariasan kinyitja nekem az ajtót!
- Ohh.. köszönöm! Milyen lovagias... - fejet hajtva pukedlizek egyet, mint a hercegnők és nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam. Milyen aranyos, utat enged a hölgynek! A fejemben felhalmozott szürke felhők közt, kezd kisütni a nap, ezt nem engedhetem!
- Talán, csak mert rettentően hiányzik Aeron, a kutyám... Ő az egyetlen barátom az egész univerzumban... Mondjuk még ott van nekem Asa, de ő más... Ő a testvérem! Nem is tudom, hol lennék most nélkülük! - sóhajtok, közben megigazítom a hajam amit felborzolt a lágy szellő! Megdörgölöm a kezeimet, majd körbe ölelem kecses vállaimat, hogy enyhítsem a rájuk áramló hideg hatását, és felmelegedjek.
- Kicsit fázom! - vacogok... közbe kérdezősködöm! - És ha sikerül az üzlet, akkor... - kis szünetet tartok, hogy maradjon időm a vacogásra...(:"D) - mikor rendezkedtek be? A következő Roxmortsi hétvégére esetleg? Mert... ha lesz időm, talán benézhetnék! - a földet fixírozom, és az utamba sodródó nagyobb köveket rugdosva várom a válaszokat!

Daphne Greengrass

Azt, hogy nagyon aranyosan tud bamba fejet vágni a nap során már nem egyszer bebizonyította, és végül, némi gondolkodás után beleegyezett abba is, hogy eljön velem egy darabig, de csakis azért, hogy ne kelljen egyedül mennem. Ezen jót mosolyogtam, de következő mondata valamiért szánakozást keltett bennem.
-Ugyan, ne mondj ilyet, biztos nem vagy olyan magányos, csak néha úgy érzed… - mondtam neki, s közben kinyitottam a Három Seprű ajtaját, majd engedtem, hogy kiimenjen. Visszaintettem Rosmertának, majd minden figyelmem a lányra irányult.
-Na áruld el nekem, miért érzed magad olyan magányosnak? – néztem rá felvont szemöldökkel. Valóban érdekelt. Nem épp úgy néz ki, mint aki nem örvend a hírnévnek mardekárosok, és fiúk körében. Részben mert vérbeli gonosz, ami valószínű imponál mardekáros társainak, és nem mellesleg elég csinos is ahhoz, hogy legalább a fél Roxfort csurgassa utána a nyálat. Továbbra is kérdőn néztem rá, és vártam a válaszát.

Fred Weasley

Felhúzott szemöldökkel figyelem, Fred bókját, és valahogy nem tudom hova tenni. Továbbá érdeklődve figyelek, minden egyes szavára, mert bár a Penna bolt nekem mindenféleképpen hiányozni fog(mert imádok rajzolni)... Azért egy Golymócska mindent felülmúl, max választok másik törzshelyet! Akaratlanul is elmosolyodom, majd gyorsan komolyra váltok, és sóhajtok!
- Én is gyerek maradok Örökre, hisz láthatod... Asa sokkal érettebb szellemileg, lelkileg, pedig én vagyok az idősebb!
- hirtelen gondolatrohamom támad... ~Te jó ég, minek mondom ezt el neki? Hisz ugysem értheti... Ha mindent másképp csinálnék, talán nem lennék ennyire gyerek! Nem is én akartam ezt az életet, a muglik formáltak olyanná amilyen vagyok. Csak az örökös mosolygás, jókedv az ami megmaradt belőlem! Egyedül vagyok!~ Fred kiábrándít a gondolatmenetemből azzal, hogy mennyek vele... hogy ne legyek egyedül! Meresztem rá tengerkék szemeimet, és az államat kapargatni lehetne az asztalról! ~EZ A VESÉMBE LÁT!~ - Öööömm... - nem tudom, hogy vajon jól-e cselekszem, de kis habozás után... rávágtam! - Okéé.. De csak, hogy te ne legyél egyedül! - nevetek - Én már hozzászoktam a magányhoz!

Daphne Greengreass

Mosolyra görbül a szája, és hülye kérdéseket tesz fel. Annyira jellemzően kislány, hogy ezt akkor is észre venném, ha Malfoy-ból készült százfűlé főzetet inna.
- Semmit – vigyorogok tovább. – És nincs rajtad semmi vicces, sőt… - majd rákacsintok a velem szemben ülőre.
Mély levegőt vesz, majd kifújja, mintha valamire készülne… És valóban, legnagyobb meglepetésemre hajlandó normálisan válaszolni kérdéseimre. Elmondja, hogy nem akar büntető munkára menni, majd megissza maradék vajsörét.
Még hogy nem szokott hisztizni, ez kb. annyira igaz, mint hogy én nem szoktam beszélni. Válaszként elmosolyodok, majd felhajtom maradék vajsöröm, lerakom a kiürült üveget az asztalra, s közben észreveszem, hogy kék szemeivel végignéz rajtam, mintha belém látna, szinte olyan. Ijesztő egy mardekáros lány, akár csak a húga a kígyóival.
Ugyanolyan váratlanul beszélni kezd, mint ahogy abbahagyta. Érdeklődik a boltról, hát igen, itt valóban lesz üzlet… Felnevet, majd beismeri, hogy valóban kezd megenyhülni kiállhatatlan modora.
- Igen, itt. Kinéztünk George-dzsal egy üzletet. A Reggeli Prófétában volt feladva egy hirdetés, hogy egy régi bolt, ami pennákat, tintát, pergameneket és hasonló dolgokat árult bezár, mert nincs elég kereslet. Persze le is csapunk a lehetőségre, csak még beszélnem kell a tulajjal, aki egy eléggé öreg hölgy. Mit is kérdeztél? Ja, igen a törpegolymókok! Még szép hogy lesznek, minden lány imádja őket, és így hogy nincsenek itt a szülők, meg is veszik. Színben pedig, amilyet csak szeretnél – mosolyodok el újra. – Amúgy köszönöm, jól vagyok. De kezdek rájönni, hogy elég fárasztó felnőni, ezért is döntöttem úgy, hogy maradok inkább gyerek – unottan, és csüggedten piszkálok egy kis bogarat a pálcámmal, ami épp át akart haladni az asztalon, de az út második felét már nem élte meg. - Mennem kell. Figyelj, van kedved eljönni valameddig?- nézek üres vajsörös korsójára, majd magára a lányra. Végül egy széles vigyor kíséretében hozzáteszem:- Csak hogy ne legyél egyedül -azzal már fel is álltam a székemről és várakozóan Dane-re néztem.

Fred Weasley

- Most mit vigyorogsz? - fürkészem az arcát. - Talán van rajtam valami vicces? - elmosolyodom. Most biztos azt hiszi, hogy zavarban vagyok... pedig nem... csak egyszerűen untat. Gyerünk Dane állíts magadon, és próbálj meg egy kicsit kedvesebb lenni... Nagyot sóhajtok... majd kifújom a levegőt...
- Ugyan már dehogy kezdek... csak tudod nincs kedvem egész évben, McGalagony vagy Bimba képét bámulni a büntetőmunkán! Rá érek még rosszalkodni nemde? - megiszom az utolsó korty vajsörömet... és máris jobban érzem magam, az ital átmelegített! - Mellesleg, nem szoktam hisztizni, csak vannak kirohanásaim, amivel meg kell tanulni együtt élni! És jól vagyok. - Hüüm... ahogy így elnézem, nem is olyan csúnya ez a Fred... sőt kifejezetten helyes... de akkor sem tudnám elképzelni magam mellett... OMG... miket gondolok... Gyorsan elhessegetem a képtelen gondolatokat... és most én érdeklődöm felőle.
- Teháát... új boltot fogtok nyitni itt Roxmortsban! Ééés... lesznek benne olyan cuki kis törpegolymóók? Ha lesznek, milyen színűek? És mellesleg, hogy vagy? - gyorsan rázúdítom a kérdés áradatot, közben vakarom a szőke kobakom és nevetek! - Óóóó... azt hiszem szómenésem van!

Daphne Greengrass

Teljesen máshol járnak a gondolatai, de azért válaszol a kérdésemre, még ha nem is úgy ahogy vártam. Egyre jobban kezd bosszantani…
Újabb kihívás – húztam széles vigyorra a számat.
-Csak nem kezdünk megjavulni, Daphne!? Amúgy teljes mértékben megértettem, hogy csak lejöttél, nem kell rögtön hisztizni. Mellesleg hozzáteszem, igen, üzleti ügyben vagyok itt, de az nem jeleni azt, hogy ne beszélhessünk. És ha már így hozta a sors, miért ne lennék kíváncsi arra, hogy mi van veled? – felvont szemöldökkel nézek dühtől eltorzult arcába, és elkönyvelem magamban, hogy mennyire is zavarban van.

Fred Weasley

Bla-bla-bla... Mennyi érdektelen dologról tud beszélni! Kinézek az ablakon és azon ábrándozom: Vajon milyen az idő odakinn? Valószínűleg hideg van, mert csak úgy viszi a szél az újságokat. Mit csinálhat most Astoria? A többiek vajon merre tekeregnek? Hüüm... ha visszaérek, mindenféleképpen készítek Fredről egy karikatúrát, és kiteszem a klubhelységbe milyen vicces lenne! Teljesen véletlen, kifakadtam a saját gondolataimon, ahogy elképzeltem a mesterien kidolgozott rajzomat.
- Ahaa, igen... biztosan. - bólogat gépiesen. - Neeem dehogy is... Év elején még jól kell viselkednem... nem szeretnék az első héten büntetőmunkát kapni a félév végéig! Csak lejöttem okéé? Mit érdekel? - kérdezősködöm - Ne foglalkozz te velem... Úgyis üzleteket jöttél nézni, nem rám voltál kíváncsi. - kicsit feljebb emelem a hangom, hátha leszáll rólam. Felkönyökölök az asztalra és megtámasztom a fejem, hogy ne aludjak el rögtön... Elég fáradt vagyok ahhoz, hogy ebben a pillanatban leessek a székről és aludjak reggelig.

Daphne Greengrass

Inkább kavarhatja a vajsörét, mint hogy rám figyeljen. De mintha elszégyellte volna magát amiatt, hogy feltűnt, egyáltalán nem akar velem beszélni, mígnem, visszakérdez.
- Azt kell mondanom, hogy jól hallottad! Ha van egy kis üzleti érzéked, belátod, hogy a legjobb döntés az, hogy nyitunk egy üzletet itt. Fogadni mernék rá, hogy te is be fogsz tévedni hozzánk. Sok olyan dolgunk van, amit máshol nem kaphattok meg – miközben próbálok magyarázni neki, ő csak jobbra-balra nézelődik, mintha nem is hozzá beszélnének, majd hirtelen eszébe jut előző kérdésem. Felém fordul, és elkezd beszélni.
- Akkor most épp jó hangulatban vagy, mivel nem azt válaszoltad. Azt hiszem, tőled ezt megtiszteltetésnek veszem. Viszont nem is tudtam hogy ma van az első Roxmorts-i hétvége… azt hittem csak kilógtál, így… egyedül… - próbáltam a szemébe nézni, hátha sikerül hazugságon kapnom, de olyannyira visszautasító, hogy inkább tűntetően nézi a vajsörös korsót.
-És amúgy, mi a helyzet? Hogy vagy?

Fred Weasley

Pfff.... ilyen átlátszó lennék? - Kavargatom pálcámmal a vajsörömet, miközbe próbálok félig a fiúra koncentrálni... Majd felkapom a fejem!
-Mit akarsz te csinálni Roxmortsban? Azt hiszem rosszul hallottam! - értetlenkedek... Minek akar ez pont itt boltot nyitni, hisz tönkre tennék vele a jó öreg Zonkot... Talán ez a céljuk... és mégsem olyan tisztelettudó gyerekek, mint aminek híresztelik őket...
Szürcsölgetem a vajsörömet, és tekingetek jobbra-balra hátha valaki megmenti az életemet... de hiába... nincs itt senki... Csak a piától bűzölgő öreg tagok.
- Ha épp olyan hangulatomba lennék... - kis szünetet, tartok míg átgondolom a mondanivalómat - Akkor, valószínőleg azt válaszolnám, hogy semmi közöd hozzá Weasley... De ebben az esetben... Épp semmit... Csak lejöttem kicsit a faluba hisz ez az első roxmortsi hétvége nem hagyhatom ki. - hazudok.

Daphne Greengrass

Milyen bambán tud nézni, ha zavarban van…
Madam Rosmerta sétál az asztalhoz, és kihozza Dane vajsörét. Biccent, majd a nő távozik. Mivel mással nem tudja elfoglalni magát, így, hogy itt ülök vele szemben, zavartan rám néz és érdeklődni kezd.
- Ugyan Daphne, ne tégy úgy, mintha érdekelne… - mosolyodok el gúnyosan. – De ha mégis, elárulom, hogy üzletet szeretnénk nyitni itt, Roxmorts-ba, és nem, nem igazán hiányzik Roxfort. Jó volt, meg minden, de az én világom már nem itt van… Ja, és a másik felem, George a boltban van. Azért mégsem jó ötlet rábízni néhány felelőtlen nőre az egész üzletet– kacsintok –, nemde?
Iszok néhány kortyot a vajsörből, majd az üveget az asztalra téve, én is rákönyökölök, és előre hajolok.
-Na de áruld el nekem, te mi járatban vagy errefelé, méghozzá egyedül a Három Seprű egyik sarkában?

Fred Weasley

-Jajj neee... - meglapultam az asztalon - Csaak ne vegyen észre könyörgöm, csak ne vegyen észre.- csuriba szorítom az ujjaimat, mielőtt megszólít az említett személy.
-Ezt nem hiszem el, észrevett!- halkam morgom magam elé, miközben felegyenesedem az asztal alól... Egy örömet színlelt mosoly kíséretében.
-Ehh... Ömm... Weasley! - Minek ült ez idee? Senki se kérte... Most mit csináljak? Koptassam le, vagy beszélgessek vele?- amíg gondolkozom, közbe telnek a percek, és én szótlan maradok... nézek ki a fejemből mint valami zombii!! Gyorsan észbe kapok.
-Öööm... kössz... Fontos a megjelenés, akárhová is megyek. - közbe megérkezik a vajsöröm! Köszönetképpen bólintok a felszolgálónak, majd Fredre irányul minden figyelmem!
-Nos... Mi járatban vagy errefelé? Talán nem hiányzik az iskola? És hol felejtetted a másik feled?- igazából cseppet sem érdekli, hogy mi van a fiúval, csak nem akar udvariatlan lenni... Mégis csak egy Mardekáros vagyok, mit érdekel engem mivan vele!

Daphne Greengrass

Szerencsére a kinti időjárással ellentétben, bent kellemesen meleg és száraz időjárás uralkodott.
Elmotyogtam csendesen a vízhatlanító varázsigét, miközben egyre közeledtem a pult felé. Kértem magamnak egy vajsört, s miután Rosmerta a kezembe nyomta, felismerni véltem az egyik hátsó sarokban, az asztal alá csúszó Daphne-t. Vagy nagyon fáradt, vagy leejtett valamit, vagy próbál nem feltűnést kelteni. A lényeg, hogy nagyon rosszul csinálja. Lassan odasétálok az asztalához, közben másfelé figyelve.
-Oooh, kit látnak szemeim! Greengrass kiasszony! – szólítom meg egy csábos mosoly kíséretében. – Ugye nem gond ha csatlakozom hozzád? – közben a választ meg sem várva leülök a vele szemben lévő székre.
Lassan végigmérem, és egy újabb vigyor kíséretében szóvá is teszem:
-Jól kicsíptük magunkat!

Fred Weasley

Végre eljött az első roxmortsi hétvége, így hát arra gondoltam... Miért is ne mennék le? Nekem is kell néha egy kis kikapcsolódás... egyedül lehetnék, elzárva a külvilágtól!
Úgy gondoltam... mivel még ősz eleje van, ragyogó idő lesz odakinn, tehát felvettem egy eléggé kivágott sötétkék toppot, hozzá egy sárga shortot és néhány kiegészítőt. Coppfba igazítottam a hajam, és feltettem egy erősebb sminket, hogy kiemeljem tengerkék szemeimet. Ez meg is tette a hatását, mert ahogy vonultam a folyosón, senki nem hagyta szó nélkül a kinézetemet! Kiértem a főkapun, és az arcomba csapott a hűvös szellő!
-Ezt nem hiszem el! Egyszer akarok jól kinézni és akkor is betesz nekem az időjárás.- morogtam magamba -Mindegy már nem fordulok vissza...
Lendületet vettem magamon és elindultam a varázslófaluba, de mire leértem átfagytam... így hát elhatároztam, hogy beülök a Három Seprűbe megiszok egy vajsört! Bementem ki is néztem magamnak egy helyet, a legcsöndesebb kis sarokba, aztán kikértem a italom. Helyet foglaltam az említett helyen és pásztáztam a helységet, hogy akad-e itt valaki ismerős, ekkor kinyílt az ajtó és belépett rajta Fred Weasley...
-Jajj neee... - meglapultam az asztalon - Csaak ne vegyen észre könyörgöm, csak ne vegyen észre.

Daphne Greengrass

A legjobb dolog az életben talán az lehet, ha ez ember egy esős vasárnap délután elindul a valaha vélt legunalmasabb üzleti útjára, ami nálam jelen esetben séta, egy kis faluban.
Napok óta ezen gondolkozom… Most már, hogy itt sétálok az utca kellős közepén, muszáj leszek találni egy megfelelő boltot, ami elég szembetűnő helyen van, mindamellett, hogy szembetűnővé fogjuk tenni George-dzsal.
Talán nem a legjobb ötlet Roxmorts-ba is nyitni egy kisboltot, tekintettel arra, hogy Zonkó elveszti talán az összes vevőjét. Mégis csak nagy támaszunk volt az öreg, a Roxfortos éveink alatt…
Mindegy, sajnálat és lelkiismeret furdalás ide vagy oda, nekünk itt boltunk lesz! A Roxfortos diákoknak meg kell adnunk a lehetőséget arra, hogy könnyebben is hozzájuthassanak nagyra becsült cikkeinkhez, még ha tilos is azokat bevinni az iskolába.
Mielőtt viszont beszélnék az egyik eladó üzlet tulajdonosával, benézek a Három Seprűbe.

» Seprű-ellenőrzési Hivatal