Weasley Varázsvicc Vállalat

Frediie Weasley

Lassan ébredezni kezdtem, legnagyobb meglepetésemre még mindig a kemény talajt éreztem magam alatt. Ahogy megpróbáltam feltornázni magam, erős fájdalom nyílalt a sípcsontomba amely végig hasított egészen a derekaimig. Akaratlanul is felnyögtem a lábamhoz kapva, annyira fájt, hogy könnyek szöktek a szemembe. Visszafeküdtem a földre és a kezemet a fejemre szorítva, erősen koncentráltam valamire ami elvonja a figyelmem a törött lábamról. Elég gyerekes dolgok jutottak az eszembe: pónik, szivárvány, rágóka és pufii az első macskám, akinek a halála nagyon megrendített, igaz csak 2 percig ismertem! Összeszedtem magam, és kinyitottam a szemem és ekkor jutott eszembe, hogy én a WVV-nál vagyok Frediiee-vel.
- Hahóóó! - újabb fájdalmak nyílaltak a sípcsontomba, de megpróbáltam legyőzni. Ülő helyzetbe tornáztam magam és körbenéztem! A hely olyan volt, mintha mi sem történt volna ott. Minden rendben volt. A polcok a helyükön, a törött tárgyak egyben!
- Van itt valaki? - néztem körbe duzzadt kisírt, festék áztatta szemmel.
Az igazat megvallva, nem is akartam, hogy rám találjanak. Tudtam, hogyan is nézek ki valójában, vagyis hát sejtettem. És ciki volt, hogy egy Mardekáros hercegnő ennyire elővigyázatlan és buta dolgot cselekedjen. Sírjon és nyögdécseljen. Égett a pofám.

Daphne Greengrass

Leszaladtam a maradék néhány lépcsőfokon, s az utamba kerülő akadályokat próbáltam vagy átlépni, vagy eldobni a lehető legmesszebb, mígnem megláttam a szőke hajkoronát, melynek tulajdonosa groteszk mozdulatlanságban hevert több doboz, és a hatalmas polcok alatt.
- Daphne? – kiáltottam a rendetlenségbe. – Hé, megvagy? – majd miután választ nem kaptam, kissé megrémülve, előre küzdöttem magam az összevissza heverő holmikban, mígnem megbizonyosodtam arról, hogy a lánynak van pulzusa.
Varázslattal alig néhány perc alatt sikerült kisebb-nagyobb üres teret létrehoznom ahhoz, hogy jobban szemügyre vehessem, mi történt a mardekáros lánnyal.
Jobb lába beszorult a két feldőlt polcoszlop közé, így teljességgel garantálva sípcsontja eltörését. Persze erre abból is rájöhettem volna, hogy jobb lába teljesen hátratekeredve, felismerhetetlen állapotban vérzett. A szekrényeket a tőlem telhető leggyorsabb módon felállítottam, majd óvatosan vizsgálgatni kezdtem Dane lábát. Nadrágját térdig leszakítottam, majd egy sínpólya bűbájjal némi recsegés és ropogás kíséretében eredeti állapotába hoztam a lábát. Bár még mindig vérzett, és el is volt törve, legalább már nem nézet ki olyan csúnyán.
Óvatosan arrébbvittem, és megtisztítottam lábát a vértől.
Ettől a perctől kezdve csak vártam és vártam, hogy felébredjen. Nem akartam még nagyobb kárt tenni benne, ezért megvártam, hogy felébredjen, és eldöntse ő, hogy mit tegyünk törött lábával. Mindaddig gyors rendet teremtettem a Daphne sújtotta területen.

Fred 'édesmézes' Weasley

- Deee... csak azt csinálom éjjel nappal. - felhúzott szemöldökkel, flegmán köptem oda neki a szavakat... Mégis minek néz engem? Te jóóó ég tipikus pasii!
Még mindig félmeztelenül állt előttem, ami nagyon zavart szóval miután szépen megkértem, hogy vegyen föl valamit, elindult a lépcső irányába, majd egy kurvás megjegyzést tett felém az utolsó lépcsőfokról, vagyis hát én így értelmeztem! "Nem vagy te olyan kis ártatlan!" = Kurva vagy kicsi szívem!
- Ezt még nagyon megbánod Weasley! Majd megtapasztalod milyen is vagyok valójában. - suttogtam.
Még szerencse, hogy ilyenkor már nem láttam, mert a szemmel ölni tudtam volna, olyan csúnyán tekintettem a lépcső irányába.
Körbenéztem és észrevettem, hogy a hátsó sarokban virítanak az általuk kifejlesztett törpegolymócskák!
- Na véégre ittvagytook kicsikéim!
Annyira megörültem, hogy nagy sebességgel vágtattam át a polcok között, és mikor kinyitottam a golymós ketrecet, kiszabadult belőle egy egészen apró példány ami UV zöld színben pompázott, halvány sárga villám mintával az oldalán! Pont amilyenre vágyom! Először felpattant az íróasztalra, a lámatartóra, bemászott a perui instant sötétség por közé. Hiába hajkurásztam nem bírtam megfogni, mert amint a közelébe kerültem egyből elviharzott! Kekeckedett velem!
- Akkor is megfoglak, hiába próbálsz megszökni! - jelentettem ki egy rafinált mosollyal az arcomon!
Még vagy 3 percig hajkurásztam, mikor végre megállapodott a 2. polc legtetején!
Nem kellett kétszer átgondolnom, már fent is voltam a polc tetején, és a markomba zártam a kis csöppséget. Lejjebb léptem egy lépcsőfokot a magas polcon, mikor megcsúszott a lábam és a szerkény teteje után kaptam, de a lendülettel együtt a polc is jött velem és dőlni kezdett, majd hatalmas robajjal a földön landolt, betemetve engem a vitrin tartalmával. A második polc alá szorultam, ami egyenesen a lábamra dőlt. Kimondhatatlan fájdalmat éreztem, ahogy halottam a sípcsontom roppanását.
- Ááááááá... - éles sikításba kezdtem, majd eszméletemet vesztve feküdtem a hideg nyirkos földön

Daphne Greengrass

- Persze! Miért, te nem szoktál? – nevettem rajta. – Hajnali háromkor általában egyedül szokott sakkozni az ember. Vagy ez csak az én hülye hobbim? – vigyorogtam továbbra is.
Még mindig ott állt a polcoszlop előtt, majd újból megszólalt.
- Miért is ne? De hát, ahogy gondolja, Hölgyem – egy mozdulattal meggyújtottam az összes mennyezeti fénygömböt, amit narancssárga derengésbe vonta az egész helyiséget, majd előre mutattam – Csak egész nyugodtan.
Dane egy pillanatig hátrafordult, majd újra vissza felém. Kisé összezavarodva, összevont szemöldökkel néztem rá, majd rájöttem mire gondol. Nem kéne egy szál alsó nadrágban flangálnom egy „kislány” előtt.
- Ja, de persze, azonnal – azzal elsétáltam a lépcső irányába. – A szobát! Persze… látom én bűnös szándékaidat kislány… Nem vagy te olyan kis ártatlan! – szóltam neki vissza már a legfelső lépcsőfokokról.
Fent felvettem egy rövidnadrágot, és kezembe vettem egy pólót, hogy majd lefelé úton abba is belebújok. De erre már nem volt lehetőségem…
Elindultam ki a szobámból, mikor hatalmas robajra lettem figyelmes, ami a földszintről szűrődött fel. Bumm. Bumm. Bumm. Majd a nagy sikítás.
Ijedten szaladtam lefelé, s mikor már pillantást vethettem a boltra akkor még nagyobb félelem uralkodott el rajtam. A hét polcból kettő feldőlt, s Dane-nek hűlt helyét se láttam…

Fred "sexmániás" Weasley

Fred magyarázkodásba kezdett hiányos öltözködése révén.
- Sakkoztál mii??- gunyoros mosolyra húztam a számat, alig észrevehetően ki kukucskálva a táskám mögül, a szerszámát tanulmányozva. Közben piszkosabbnál piszkosabb gondolataim támadtak.
Hümm... én is sakkoztam volna veled Frediiebaby. Miért nem vártál meg? Vajon te győztél a sakk mérkőzésben?
- Hümm mindjárt egyből az emeleti részt? - nevettem - Talán először a boltot szeretném meg szemlélni, nem a sakkbábuidat.
Ez a kis sexmániás, egyből az ágyához adna belépőjegyet... NA PUSZTULJ! Lehet elfogadom. Sunyultam a táska mögött, és ki-ki kacsingattam a táska mögül a testére. Már kajak-kenu a vágy hajtott, majdnem rámásztam mikor megkértem.
-Te figyelj nem vennél fel valamit míg közbevezetsz? - kérem - Aztán esküszöm felmegyek veled megnézni az ágya... úgyértem a szobádat! - nevettem zavaromba, majd várakoztam, hogy végre felvegyen valamit, eltakarva azzal a domboruló idomait.

Daphne Greengrass
Belépett a küszöbön, majd monoton fecsegésbe kezdett arról, hogy McGalagony levont a mardekáról tíz pontot a levelem miatt.
- Az már nem az én problémám, hogy te ott bontottad ki – kacsintottam a lányra, mire csak szúrós tekintet volt a válasz.
Elindult a polcok fele, közben én még mindig a bezárt ajtó előtt álltam, pálcámmal a kezemben, s minden lépését kísértem a tekintettemmel. Hirtelen megfordult, végignézett rajtam, mintha akkor vette volna észre, hogy ott vagyok. Eltátott szájjal állt előttem, s én értetlenkedve fürkésztem elpirult arcát, mígnem eltakarta azt kis kézitáskájával.
Vontatott magyarázkodásba kezdett arról, hogy sajnálja, hogy ilyen késői órán zavar, meg hogy megzavart-e valamit, és hogy nem akart rám törni, elmenjen-e.
- Jaj dehogy… - kezdtem el nevetni. – Nem történt semmi… csak sakkoztam az emeleten… így hajnal háromkor… egyedül… - vigyorogtam tovább. – Nem szeretnél szétnézni? – kérdeztem a még mindig táskát feje elé tartó Daphne-t. – Ha gondolod, megmutatom az emeleti részt is – néztem rá vigyorogva, élvezve a helyzet kínosságát.

Fred "félisten" Weasley

"Love you, baby!"

Két perce dörömböltem az ajtón, és semmi. Talán nincs itthon... - gondoltam, és leemeltem fejemről a csuklyát, hogy körülnézzek.
A környék kihalt volt, egy lélek sem járt az utcán, már a fogadókban lévő lámpák sem világították rá az útra. Az utcákat és sikátorokat a fütyülő szél járta be, és vájkálta az utca poros aljzatát. Itt-ott árnyékok libbentek meg a falakon, ami elég ilyesztő volt, és arra késztetett, hogy hangosabban dörömböljek az ajtón!
- Nyisd mááár kiii... könyörgöm! - esedeztem.
Mi tagadás? Féltem... nagyon féltem, hogy bevisznek egy sikátorba és megerőszakolnak... nem mintha erre bármi esély is lenne, ez elvégre nem a Zsebpiszok köz, bár néha itt is előfordul, egy-egy alantas alak.
Pásztáztam a környéket, mikor végre a zár megnyikordult és az ajtó kitárult és szemtől szemben álltam a megmentőmmel Fred Weasleyvel, aki nem titkolva tudtomra adta, hogy mennyire megleptem és, hogy mi a szent szart keresek itt.
-Neked is szép jó estét kívánok! - köszöntem kuncogva, majd egy kósza tincset söpörtem ki a szememből, és beletúrtam piszkos-szőke selymes göndör tincsimbe. Állított modorán, majd illedelmesen köszöntött!
- Nos... -kezdtem bele a mondandómba, kecses ujjaimat egymásnak támasztva, miközben átléptem a küszöböt.
- A minap kaptam egy levelet, amit felbontottam a Nagyterem kellős közepén és ezernyi apró kis tűzijáték robbant ki belőle, hatalmas hangzavart kelve ezzel a terembe. Persze egyből megtalált a vén McGalagony, hogy a zavargásokért, amiért én vagyok a felelős, levon 10 pontot a Mardekától! - néztem felé szúrós, megvető szemekkel.
Beljebb mentem a fényre, és megfordultam. Szólni akartam, de csak akkor vettem észre, hogy Fred márkás feszülős boxerben, félmeztelen testtel feszít előttem. Hirtelen eltátottam a szám, és a látvánnyal belém fojtotta a szót. Majd gyorsan eltakartam a szemem, a barna sárkánybőrből kiszabott dizájnos táskámmal. Mögötte piruló arccal és zavarodottan mentegetőztem.
- Óóó... ne haragudj, én nem akartam rád törni! Amúgy is késő van már, szóval elmenjek? Vagy épp megzavartam valamit? - csak álltam ott bambán és gondolatok ezrei száguldoztak az agyamban.
Óhhh.. az a kidolgozott test... Az a szem... Az a mosoly... AZ A BOXER!! -sikítani tudnék!

Daphne Greengrass

Furcsa volt George nélkül, egyedül itt lenni. Feltűnően nagy volt a csend. De amíg nem találtunk megfelelő embert, és a minisztérium nem engedélyezte az általunk kért varázslatok alkalmazását a bolton, nem volt mit tenni, itt kellett dekkolnom.
Mire végeztem a vacsora elkészítésével és elfogyasztásával, teljesen beesteledett és átható olajszag járta át az emeleti helyiségeket a sült krumplinak nem nevezhető vacsorám elkészítési folyamatában adódó problémák miatt. Kinyitottam az ablakokat, hogy az enyhülő vihar szele kifújhassa a házból az éget étel jellegzetes szagát.
Gyors zuhanyzás után álomra hajtottam fejem, annak reményében, hogy másnap már saját ágyamban aludhatok az Abszol úton.
Épp hogy elaludtam, hangos dörömbölés hallatszott a földszintről. Kiugrottam az ágyból, és pálcámat előreszegezve elindultam lefelé a lépcsőn. Nem hiszem el, hogy már most be akarnak törni ide. Nesztelen léptekkel elindultam a polcok közt, mikor újabb kopogás ütötte meg a fülem. Rájöttem, hogy az ajtón kopognak, s nagy léptekkel elindultam a bejárat felé. Legalább nem betörők… de mégis, ki az, az idióta, aki hajnalok hajnalán ide jön? Első tippem George volt, de mikor ajtót nyitottam, s először s szőke tincseket, majd a gyönyörű kék szemeket pillantottam meg, a szavam is elállt.
- Daphne? Te mit keresel itt? – nyögtem ki végül, majd meglepődésemet leplezve, vigyorogva folytattam. – Pardon… Jó estét Greengass kisasszony! Minek köszönhetem a késői látogatást? – majd arrébb álltam az ajtóból, s kezemmel befelé intve utat engedtem neki. – Kérlek, fáradj be!

Fred "mindentudó" Weasley

A diáktársaimmal együtt, épp a nagyteremben írtam a temérdek házi feladatot, amit Piton a nyakunkba zúdított, mikor baglyok ezrei száguldoztak el a fejünk felett... Fürkésztem a mennyezetet hátha meglátom köztük az én drága Démonomat, a fekete uhu baglyom. A megszokottnál kevesebb levelet pillantottam meg a kezében... csupán 2őt, a szokásos 5 helyett!
Mit is mondjak? Csalódott voltam, hogy a rajongóim megfeledkeznek rólam, ugyanakkor örültem, hogy nem kell annyi hülye szerelmes levelet átfutnom, mert természetesen egyikre sem válaszoltam, csak ha épp unatkoztam és szívatni akartam valakit!
- Útlom ezt a baglyot! - morogtam az orrom alatt, miközben pont a fejemre ejtette a leveleket.
Hozzá láttam a küldemények kibontásához. Az elsőben egy gusztustalan rózsaszín lap volt Cormac McLagentől, piros kis szívecskékkel mintázva. Kezemet a számra szorítottam, és öklendezést szimulálva zsebre tettem a visszataszító levelet.
A második levél egy kisebb borítékban volt, és nem láttam rajta semmi extrát, szóval felnyitottam és abban a pillanatban mini tűzijátékok ezrei borították be az asztal részemet. Az ijedségtől felpattanva hátrálni kezdtem, és szerencsétlenül átestem a padon. Mikor kinyitottam a szemem McGalagony Proffal találtam szembe magam, aki büntetésképpen levont 10 pontot a Mardekártól, mert meg mertem zavarni, a tanulók nyugalmát! Hááát remek!
Feltápászkodtam a földről, összeszedtem a cuccaim és kiviharoztam a teremből. Az előcsarnokban újra elővettem a levelet és olvasni kezdtem!
- Fred Weasley? Ki az a Fred Weasley? - vagy 10 percig gondolkoztam, és végül rájöttem, hogy ki az! Jó nem igazából egyből beugrott, csak nem akartam rá emlékezni! Tehát elolvastam a levelet, majd fontolóra vettem és arra a meghatározásra jutottam, hogy ma este szökés lesz! Itt az ideje, hogy elkezdjem rosszcsont életemet! Kíváncsi voltam, mi lett a szeretett Penna boltomból! És feltétlen be kellett szereznem egy golymócskát, amivel mások idegeire mehetek!

Órák múlva...

Éjjel kiosontam a klub helységből akadályok áradatába ütköztem, de végül sikerült egyben kijutnom, az animágiámnak köszönhetően! Csinos kis kölyök hiúz vagyok! MUHAHA!! Ahogy Roxmortsba értem felvettem emberi alakomat, és egy fekete köpenyt húzva osontam végig az utcákon míg nem elértem a célállomást. A bolt külselye eszméletlen volt és el sem tudtam képzelni, hogy vajon mi vár rám odabent! Mély levegőt vettem, felkészültem mindenre ami megtörténhet!! Bekopogtam a WVV-hoz, hogy találkozzam a mindent jobban tudó, kicsit idegesítő fiúval! ÉS PERSZE A GOLYMÓCSKÁK MIATT!!

Daphne Greengrass

Két napja nyitottuk meg a boltot. Tegnap nagyszerűen be is rendezkedtünk. Igaz, a mennyezetig érő polcok is zsúfolásig vannak, takarékos kis hely lett, sok színes szemet gyönyörködtető érdekességgel. A bolt feletti konyha, mosdó és fürdőszoba is rendezett, bár a csempék meglehetősen régiek és a tapéta is elkezdett már hámlani a falakról. Az elmúlt két napban meglehetősen lakályossá tettük a régies kis házat, felváltva maradunk itt éjszakára a berendezkedés ideje alatt.
Délután hét óra múlt, s az időjárás meglehetősen hidegre váltott. Napok óta esik az eső és viharos szél fúj. Épp tegnap jutott eszembe, amint a mardekáros Daphne Greengrassal megszenvedtünk az elemekkel, na meg persze a kisasszony hisztis személyiségével. Megígértem neki, hogyha megnyitunk írok neki egy levelet. Azóta majd három hét telt el. Biztos elfelejtette már...
Tollat és pennát hívok magamhoz, majd elkezdem diktálni a megírandó levelet.

Daphne Greengrass
Roxfort

Grengrass kisasszony, örömmel tájékoztatom, hogy megnyitottunk! - kezdtem hivatalosan, persze csak a vicc kedvéért. - Őszinte megtiszteltetés lenne, ha lelkes vásárlóink köréből, Ön lépné át elsőként boltunk küszöbét. Holnapután, azaz szombaton nyitunk meg. Holnap még zárva tartunk, szóval akkor nézheti meg a boltot, amikor csak kívánja.

Üdvözlettel, Fred Weasley

Egy mosoly kíséretében beledugtam egy borítékba, ami természetesen hangosan visít és apró tűzijátékok röppennek ki belőle ha kibontják. Az emeleti ablakból útjára engedtem az egyik 'futár' baglyunkat, egy darabig még figyeltem, hogyan küzd az időjárás elemeivel, majd elindultam elfogyasztani kiérdemelt vacsorámat.

» Weasley Varázsvicc Vállalat
» Ronald Weasley
» Bill Weasley
» George Weasley
» Fred Weasley