Folyosó

Hayley Samantha Jefrey

Na, ne már! Egy lányért se vagyok hajlandó változtatni a stílusomon, hiszen ez vagyok Én.
- Ugyan már Hayle, úgy nézek ki, mint aki a közeljövőben változtatni akar a szokásain vagy a modorán?– kérdeztem szintúgy mosolyogva, bár belegondolva megfontolandó egy kérdés az igaz, hogy én, Draco Malfoy változzak? Ezt a kérdést már rengetegszer felvetettem magamban, átgondoltam, de mindig ugyanarra jutottam. Draco Malfoy soha nem fog megváltozni senkiért sem. Ez egy nagyon jó mottóm, amit örökre meg fogok jegyezni.
- Egyedül? Senki nem akart elkísérni? Én biztos, hogy nem hagytam volna ki. – mondtam neki még mindig mosolyogva, majd kacsintottam egyet.
Figyeltem, hogy reagál, mivel nem akartam megijeszteni, bár nem tudom, hogy hogy vetődött fel ez gondolatom, de mégis elég rosszul jönnék ki akkor a helyzetből, mint már oly sokszor. Na meg persze nem akarok még egy griffendéles lánnyal úgy szemben állni, mint Grangerrel. Elég nekem, hogy azt a lányt nem értem, és teljesen ki vagyok rá akadva és szinte menekülök előle, hogy még véletlenül se találkozzak vele, mert már amúgy is annyi számomra rettenetesen rémes közös történetünk van, amit én nem igazán akarok fokozni egy újabb találkozással. De Hayle más, vele mindig is kijöttem, azt hiszem. Azaz, hogy nem emlékszem olyanra, hogy vele valamikor is összevesztem volna. Így belegondolva, akár esélyünk se lett volna veszekedni, hiszen beszélgetni se beszélgettünk soha annyit. Hiszen mind a kettőnkbe benne van ez „viselkedj a házadhoz méltóan” dolog, ami persze nagyon jó, mert az emberek többsége, még én is, hülyét kapnánk, hogy ha bizonyos griffendélesek ott haverkodnának a mi asztalunknál a Nagyteremben vagy hugrabuggosok vagy akár még hollóhátasok is, hiszen egyik ház se a kedvencem, hiszen a legjobb a mardekár, ami természetes dolog. A legtöbb normális ember ott van, azaz itt. Na mindegy. A végén még ez a túl sok agyalásom és hallgatásom miatt Hayle itt hagy.
- Persze, mehetnénk együtt. – mondtam neki ismét óriási mosollyal az arcomon.
Végig baktattunk a folyosón, majd beengedtem magam előtt a lányt a gyengélkedőbe, és ki-ki ment a maga útján tovább.
Azért remélem máskor is összefuthatok így Hayleyvel.

/Köszönöm a játékot! /

Draco Malfoy

- Héé. Attól még, hogy én jóba vagyok veled az még nem azt jelenti, hogy előttem fikázhatod a Griffendéleseket.- mondom. Természetesen nevetve, hisz nem haragszom rá. Hogy miért? Azért mert ha valaki jóba akar lenni Malfoyyal akkor elfogadja úgy ahogy van. Én és elfogadtam így van az, hogy ilyen jól el tudunk beszélgetni.
- és azért vagyok itt és nem az ünnepségen mert a Gyenkélkedőhőz jöttem, de össze futottam veled és jól el dumáljuk az időt.- felelem mosolyogva. Néha-néha irigy vagyok Harmionéra, hogy Malfoyyal járhat. Oké, most biztos minden osztálytársam le szid meg társai, de ha igazán megismeri őt az ember akkor nagyon jó társaság.
- Mihelyt te is és én is ide jöttünk ezért mehetünk ketten.- feleltem mosolyogva.

Hayley

Na tessék, ezt teszi az én ellenállhatatlan Malfoyos külsőm, eszem, bájom és legfőképp az erőm. Itt állok a gyengélkedő folyosóján egy nagyon csinos lánnyal, attól függetlenül, hogy milyen származású. Szóval itt állunk, betegen és mégis leköt a másik társasága… Na hogy is van ez?
- Ezt most vehetem bóknak is? – kérdeztem gúnyosan, felhúzott szemöldökkel. – Mármint arra gondolok, hogy beteg vagy és mégis inkább velem álldogálsz itt kint a folyosón, úgy, hogy még a griffendéles társaid is gondolom a klubhelységükben ünnepelnek.
Há, én ilyen vagyok. Mint mindig, most is hozom a formám. Amikor elbeszélgetek valakivel valamiről, mindig a legjobbkor tudok letámadni, mint egy igazi kobra. Csak édesgeti az áldozatát, míg a végén lecsap egy végzetes, gyilkos csapással. De persze, most nem ez a helyzet. Az azért ebben a helyzetben eléggé furcsa lenne.
- Ha nagyon rosszul vagy, akár be is kísérhetnélek. – tettem egy ajánlatot a lánynak, hiszen az előbbi bunkóságomat azért valamivel ki kell váltani, főleg ha erről a lányról van szó.
nem is tudom igazából, hogy miért állok így hozzá, hiszen ha belegondolok, nem is az én osztályomba tartozik, teljesen más, mint én és még griffendéles is. Bár igaz, ami igaz, biztosan jobban járnék vele, mint Grangerrel.
Nem igaz, már megint ő… Állandóan sikerül beférkőznie a gondolataimban. De valahogy egy jó sincs közöttük. Hála Istennek!

Draco Malfoy

Minden egyes válasza mosolyt csalt az arcomra. Természetesen tudtam, hogy nem hasonlít engem a többi Griffendéles közé meg Harry barátai közé, de azért jó volt húzni az agyát.
Mondjuk az igaz, hogy már 6 éve egy évfolyamba járunk és sajnos ezt már nem sokszor fogom tudni eljátszani vele, de mindegy jót szórakozok.
- Oh, semmi különös csak régóta már nagyon rosszul vagyok és gondoltam ide feljövök mielőtt rosszabodna az állapotom. - csaltam még így is mosolyt az arcomra.
Nem tudom miért, de valahogy Draco-val simán eltudok beszélgetni nem úgy mint a többi Griffendéles általában kerüli Malfoyt mert félnek tőle. Nem tudom miért szerintem semmi ilyesztő nincs benne hisz Harmionénak is bejött.

Hayley Samantha Jefrey

Már máskor is láttam ezt a lányt, sőt eddig talán egyszer vagy kétszer tudtam csak vele beszélni. Nem igazán értem, hogy ,hogy kerülhetett egy ilyen lány pont a griffendélbe, hiszen ő olyan más, mint a többi magamutogató, akivel egy házba jár.
- Tudod, hogy téged én nem sorollak azok a majmok közé. –mondtam neki mosolyogva, de mégis komolyan.
Ó, ugyan mit hitt?! Látom az arcán, hogy csak szívatni akar ezzel a kérdésével, hiszen már hat éve egy évfolyamba járunk, tudom, hogy tudja, hogy milyen vagyok.
- Csak nem meglepődtél? –kérdeztem tőle gúnyosan.
Azért csak lehet jó véleményem is egy-egy griffendélesről, még ha utálom is azt a házat, végül is ez már igazából neveltetés kérdése. Az én apám mindig azt mondta nekem, hogy a Mardekárnál nincs jobb, és hogy nekem is oda kell bekerülnöm, ahogy minden más ember is oda került be a családból. Ez tényleg olyan családos dolog, szerintem.
- Egyébként, hogy hogy itt vagy? Mármint a gyengélkedő folyosóján? – kérdeztem tőle komolyan. – Nem igazán szoktak erre emberek járkálni a kviddics meccsek után a játékosokon kívül .
Na, vajon mi történhetett a lánnyal, hogy erre vette őt a sors?! Biztos nem komoly, hiszen még mindig itt társalog velem.
- Egyébként, láttad a meccset? -kérdeztem érdeklődve. - Gondolom a griffendélnek szurkoltál...
Ugyan, ki másnak szurkolna, hiszen ő is egy griffendéles. Gondolom most ő is totálisan el van ájulva Potter nagy teljesítményétől, amit a pályán okozott. Huh, de nagy szám...
Nem baj, majd jövőre mi nyerünk! Le fogjuk igázni a griffendélt! Szem nem marad szárazon, mármint itt a griffendélesekre célzok! Élvezet lesz majd nézni Potter és a hülye haverjai fejét mikor majd én fogom elkapni az arany cikesz labdát!
Majd többet fogok edzeni, és meg is fogom majd csinálni!

Draco Malfoy

Éppen Griffendél-Mardekár kviddics meccs volt amit a vége felé meg is untam. Valahogy nem az a kviddics rajongó vagyok. Éppen a gyengélkedő felé mentem mert nagyon rosszzul voltam és mikor már éppenséggel befordultam volna a kanyarban meghallottam egy ismerős hangot ahogyan a Griffendéleseket szidta. Kétségtelen, hogy ez Draco Malfoy lehetett. És pár perc múlva a sejtésem be is bizonyolúlt hisz megpillantottuk egymást.
- Helló, Draco- feleltem mosolyogva. Mikor közelebb sétáltam hozzá elkezdtem a faggatást Halyey módra.
- Ugye tudod, hogy én is a Potter hülye haverjai közé tartozok?- felelem gúnyosan. A következőt pedig még gúnyosabban mondom.
- Én is Griffendéles vagyok szóval ez azt jelenti, hogy én is hülye vagyok?- kérdeztem egy csöppet mosolyogva.
Ha Draco igazán ismer akkor tudja, hogy csak húzom az agyát, de azért természetesen tudni szeretném rá a válaszokat.

Hayley Samantha Jefrey

- Utálom Pottert és a hülye haverjait! Egyszerűen gyűlölöm őket! Francba is a griffendélesekkel! – így folytatva káromkodásomat, baktattam végig a folyóson a gyengélkedő felé.
Ma volt megrendezve a Roxfortban a Griffendél-Mardekár kviddics meccs. Ugye bár itt nem kell ragoznom, hogy mennyi minden történt ez a meccs alatt is. Természetesen Potter is játszott, mint mindig most is fogó volt, mint én. De persze én vagyok a jobb, ez tagadhatatlan tény. Szóval megint azért a hülye kis cikeszért versengtünk, mikor azaz idióta gyerek miatt eltalált egy gurkó, na jó csak súrolt, de akkor is! Igaz a gurkó azok a semmirekellő Weasleyk hibája, de Potter ezek után kapta el a cikeszt. Én meg majdnem leestem a seprűmről. Csoda, hogy rajta bírtam maradni! Még szerencse, hogy ilyen csodálatos tehetségem van a kviddicshez. De azért, hogy megbizonyosodjunk, hogy semmi bajom, felküldtek a gyengélkedőbe. Szegény én! Igaz a többiek felakartak kísérni, főleg Pansy, hogy biztosan eljussak a gyengélkedőig, de Madam Hooch szerint feltalálok én egyedül is, magyarul menjek csak nyugodtan egyedül, mert szerinte nem érültem meg olyan vészesen. Erre a sok hülye griffendéles mint elkezdett röhögni rajtam. Haha, tényleg nagyon vicces, mit ne mondjak…
Úgy tűnik, nem találnak jobb szórakozást, mint hogy rajtam röhögjenek…
- Áh, szerencsétlen griffendélesek! –morogtam magam elé dühösen.
Majd befordultam a folyosón, mire egy ismerős arcot vettem észre. Hát hogy ne, persze, hogy ő is egy gfriffendéles…
Remélem azért nem hallotta az eddigi szitkozódásaimat…
- Hello Hayley! – köszöntem barátságosan.
Hiszen Hayley egy kedves, okos, szép lány, ez a véleményem, még ha csak egy griffendéles is.

.