Mágiatörténet tanterem

~ Lav ~

Nem értettem a viselkedését, tudtam, hogy furán szokott viselni, ami igazából sose zavart. De most, hogy láttam így, egyszerre volt boldog is meg összezavart, amitől én is összekavarodtam. Furcsa volt az egész helyzet, s őszintén szólva abban a percben fejvesztve menekültem volna el.
De nem tettem, hisz mégis az egyik barátnőmről volt szó, s mosolyogva bólintottam, belépve a terembe. Nem szerettem ezt a termet, egyenesen utáltam, hisz hasztalan volt az, amit ebben a szobában tanultam. Mágiatörténet? Ahol csak a muglik forradalmáról, meg a törpéékéről beszélünk? Ugyan már...mondjuk lehet, hogy nem lenne ennyire unalmas, ha érdekesen adnák elő. Az is lehet, hogy nem aludna minden diák az órán, persze Hermione ez alól kivétel. Na,de mindegy, fókuszáljunk inkább Lavra.
-Látom, hogy valami bánt, mondd el. Hidd el sokkal jobb lesz, ha megszabadulsz tőle. Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem. - nem tudom mi készíthette ki ennyire, de most már egyre jobban érdekelt, hogy mi az a titokzatos dolog. Szórakozottan ültem rá az egyik pad tetejére, s észre vettem, hogy ez ugyanaz a pad ahol a második csókunk történt meg Harryvel. Akaratlanul is elmosolyodtam, imádtam azt a napot.

Ginnek

Hát ez egy jó kérdés. Ami egy jó választ kíván. Ámbár mindegy, hogy mondom el, hiszen bízom Ginnyben. Ugye bízom benne? Persze, csak azért ez mégis kicsit fura. Hogyan kell azt rendesen megfogalmazni, hogy ki nem állhatom az okoskodó legjobb barátnődet és szerelmes vagyok a bátyádba? Aki igazából nem is ismer, és én sem őt... Akkor ez az egész hogy történhetett egyáltalán? Nem lett volna pont ugyanilyen egyszerű beleszeretnem Ernibe? Csak van erre valami varázslat, biztosan meg lehet csinálni. De ahhoz el kéne mennem a könyvtárba, az pedig nem az én területem... Jaj, mégis mit csináljak most? - elhúzódó gondolkodásomból Ginny halk, ámde rettegett "Umbridge szerű" köhintésével térít magamhoz. Ekkor jövök rá, hogy teljesen eltértem a témától, és még mindig nem tudok mit mondani neki.
- Tudod, mindjárt itt a karácsonyi szünet... és... hát... szóval... - dadogom tanácstalanságomban, majd egy újabb szünet után hirtelen ötlettől vezérelve megragadom a karját és berántom a Mágiatörténet terembe. - Nem beszélhetnénk meg ezt idebent?

Lavienak *--*

Miután sikeresen felszedtem a könyveimet, visszatéve őket eredeti helyükre Lav felé fordultam. Rég találkoztam a lánnyal, s most kissé szétszórt volt. Én csak mosolyogtam, hisz nem volt más dolgom. Szerettem a lány társaságában lenni, olyan jó volt vele beszélgetni. Örültem annak, hogy a sors így hozta, hogy ő belém jöjjön. Nem fájt, hisz a kviddicsezés alkalmával rengetegszer kerültem már földre, törött lábbal vagy kézzel. Az ember már megedződik.
-Lav, nyugi. Semmi nem történt. – nyugtattam meg egy mosolyt küldve felé. Hisz az égvilágon semmi bajom nem esett, max egy horzsolás, amit túlélek. Felnevettem szavain, viccesnek találtam, ahogy próbál bocsánatot kérni. Vagyis na, mondtam, hogy semmi oka nincs az aggodalomért s ő mégis tovább lovagolt ezen a témán.
- Min gondolkodtál? Ha megkérdezhetem.- néztem rá, még mindig mosolyogva. Nem tudok nem mosolyogni mellette, sőt a legtöbb ember mellett állandóan felfele görbülnek ajkaim.
Hajamat igazítom, majd hirtelen megakad kezemben a Harrytől kapott nyaklánc. Harry. Rég láttam az óta a bizonyos nap óta, amikor megtudta, mi is történt velem. Igen, kerül engem, s ha tehetném én is kerülném saját magam. Szörnyű dolgot tettem.
.

Ginnek

- Jaj, Ginny úgy sajnálom! Nem láttalak. - szabadkozom a földön fekvő lány láttán. Mostanában szokatlanul baleset veszélyes vagyok. - döbbenek rá közben magamban. Ám neki ez meg se kottyan, hiszen kemény fából faragták. Hat báty meg a kviddics mellett megedződik az ember. Legalábbis gondolom. Sosem értettem, hogy mi szeretni való van ebben a játékban, persze azon kívül, hogy Ronnak olyan jól áll a védősisak. De van aki mégis szeretni, és rá szánja az idejét. Furcsa. Tehát Ginny fel sem vette a lökést, és miközben leporolta magát és megismert rám nevetett. Legalább nem haragszik. És jó tudni, hogy van akinek jó kedve van.
- Nem sietek éppen csak elbambultam. Bocsi. Tényleg nem láttalak. - szabadkozom újra, majd egy fanyar mosollyal, cinikusan hozzáteszem. - Bárki állítsa is az ellenkezőjét, néha szoktam gondolkodni. Csak az kihat a mozgásomra, de ígérem, nem sűrűn fordul elő.
Ám még mielőtt egy "Te amúgy hogy vagy?"-ot hozzá tehetnék, Ginny megelőz.

Ginnek

Egy szokásos mágiatörténelem óra, amin az alvás borítékolható. Legalábbis normális esetben mindenképp, és a többiek alkalmazták is a gyakorlatban, én viszont idegesen fészkelődtem a helyemen. Nem, szó sem volt róla, hogy érdekelt volna a Vámpírjogok- és kötelességek egységesen elfogadott nyomtatványa, hanem gondolkoztam. Jobban mondva a gondolataim csapongtak, és fénysebességgel száguldozta, ötletek ötlöttek e fejembe, de hamarosan mindegyiket elvetette. A probléma a karácsonnyal volt. Ami vészesen közeledett, már csak két hét volt a szünet kezdetéig, amikor is én Hay-el együtt hazautazok, és ugyanezt teszik a többiek is. Többiek alatt pedig a probléma forrása Ron volt, akinél úgy hallottam Hermione is ott tölti a szünetet.
Hogy utáltam én ezt a tehetetlenséget. Az ősz óta a hónapok gyorsan, változatlanul teltek, senkinek nem volt fogára való a párkapcsolati rendelet, de nem is tett ellene senki semmit. Ez mondjuk furcsa volt, mert legalább Harrytől mindenki elvárt volna valami lépést, de ő nem tett semmit. Talán ő jót kapott, és innentől nem érdekli, bár az nem vallana rá, de végső soron mindegy is. Ha nem számíthatunk rá, majd megoldjuk valahogy… gondolom. Szóval a probléma a tehetetlenséggel van, - próbáltam koncentrálni a gondolatimat - hogy mondani akarok valamit Ronnak, de egyrészt nem tudom, mit is mondhatnék, másrészt, hogy mikor, és hol. Hiszen minden alkalommal, amikor találkozunk vele van az egyik barátja, a kviddics csapatból valaki, vagy egy testvére. Őelőttük hogy is beszélhetnék vele? - nagy töprengésemben a cseng zavart meg, majd a mellettem elhaladó osztálytársaim serege. Ron is ott ment el, és bár elkaphattam volna a karját, hogy figyeljen rám, mégsem tettem. Hiszen most is volt jobb dolga… Természetesen Hermione…
Lehajtott fejjel pakoltam össze a könyveimet és indultam a klubhelyiség felé, utolsó órám után egyedül. Még a barátaim is itt hagytak… A nagy önsajnálat közben pedig észre sem vettem, hogy fellöktem valakit a folyosóra lépve. Valakit, akinek éppen olyan vörös haja volt, mint amire vártam. A szívem vadul zakatolni kezdett, de amint jobban szemügyre vettem rá kellett ébrednem, hogy csak szegény Ginnyit sodortam el.

/Tonks, légyszi cseréld ki vagy az üzenetíró ablak színt, vagy a betűszínt, mert semmit nem lehet látni. köszi ^^/

.