Nappali

- Jaj te tudod, hogy minden érdekel ami veled kapcsolatos!- mondtam viccelve közben meglöktem egy kicsit. Nem tudom titkolni azt, hogy ők a kedvenc testvéreim. Állandóan a nyakukon lógtam és mindig mindenbe bekellet avassanak. Hát igen, igazi titoktartó fiús hugica lettem az évek során. Mindig mindenben segítettem a fiúknak, még olyanba is, hogy elrejtsenek dolgokat a szobámba. Amit valljuk be semelyik lány se engedné meg. - Naaaaa, légyszíves mondd már el ki a sógornőm. Nem szeretnéd, hogy belehaljak a kíváncsiságba.- mondtam haldoklást tetetve. Majd elnyúltam a kanapén, kényelembe helyezve csöpp kis testem. Olyan jó végre itthon lenni...Azt hiszem ez nem egy átlagos ünnepecske lesz, hanem hülyéskedés a tetőfokon.
- Hm... nem kéne pár szorgos kéz az üzletbe? Vagy esetleg tesztelő ? Szívesen elvállalnám a szerepet.- ajánlottam fel mivel már annyira untam a hétköznapokat, meg szeretnék vicces dolgokat látni, eladni. Talán én kéne legyek a Roxfortba a díler. Milyen fura lenne, vihetném tovább az ikrek örökségét. Úgyis tudom, hogy lehet kikészíteni Friccset. Lehet utánam már nyugdíjba, vagy a Szent Mungóba vonulna. Ezen gondolatomon muszáj volt elnevetnem magam.

Ginny Weasley

- Hát igen… azok a régi szép idők! – nevettem tovább a szökéseinkre gondolva. Anya mennyit veszekedett velünk az ilyenek miatt… Na meg a bolt miatt is hányszor kaptunk… a sok félkész termékünket elkobozta, és kidobta. Még jó, hogy a padlódeszkák alá is rejtettünk szükség esetén.
- Mi? Hogy ki a párom? – néztem húgomra felvont szemöldökkel. – Miért is érdekel az téged annyira? – vigyorogtam, és élveztem, hogy ez bosszantja. Sohasem bírta, ha valamibe nem avattuk be. Előbb utóbb hisztériában tört ki. Ő volt az első ember akit beavattunk, hogy mik is a terveink érdekesnél érdekesebb találmányainkkal, s Ginny az ötlettől feldobva segítőkészen hallgatott, és ha valamire szükségünk volt, mindig rendelkezésünkre állt. Tőle jobb húgyunk nem is lehetne. Hát igen… mit tesz, ha az embernek hat bátyja van.

George Weasley

- Nem... Azóta tetszik mióta először megláttam az Odúba. Tudod mikor apa Ford Angliájával mentetek utána. - nevettem. Olyan vicces volt erre az esetre visszagondolni. Anya úgy aggódott a fiúk miatt és én nem mondhattam el hová mentek mert megígértem . Tisztán emlékszem arra a reggelre amikor megláttam nálunk Harryt,mintha csak a tegnap történt volna. Épp anyától akartam megkérdezni , hogy merre van a blúzom mikor megláttam. Olyan zavarba jöttem , hogy visszaszaladtam a szobámba.
Emlékszem sose tudtam rendesen beszélni Harry közelébe , és lám itt vagyok 5. ként és már szoros barátságot ápolunk. Sőt több mint barátságot... Már valami más köt össze minket. Nem az , hogy Ron haverja és nálunk tölti a nyarat.
- Gondolom te is megtudtad már ki a párod. Na halljuk ki lesz a jövendőbeli sógornőm ? - kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon.
Mindig kíváncsi voltam ha az ikrekről volt szó. Ők a kedvenc testvéreim , a többieket is kedvelem de Fred és George olyan más. Lehet azért érzem így mert velük sokkal több a közös ? Fogalmam sincs.
Emlékszem kiskoromban mindenhová őket követtem . Nem volt olyan hely ahová nem mentem volna velük , de talán a mosdó volt az egyetlen kivétel.
Néha olyan fura a suliban Fred és George nélkül. Nem hallom az örökös poénjaikat , nem látni ahogy az őrületbe kergetik Friccset , és az edzésekről is nagyon hiányoznak. Az edzések olyan unalmasak lettek nélkülük. Harry állandóan csak azt kiabálja : " Ron védd már ki ! Ginny te meg sokkal gyorsabban kell , hogy repülj. stbstb. Komolyan mondom kezd az agyára menni ez a kviddicskapitány poszt. Rosszabb mint Oliver valaha. Mondjuk nem ismertem úgy mint edző , de az ikrek sztoriaiból mindent megtudtam.

- Valóban, ez tényleg nem vall rá… bár lehet csak elment az Abszol útra, akkor viszont elmegy a boltba is, és fölöslegesen járkáltam. Bár, nem, mert akkor nem találkoztunk volna csak este – mosolyogtam Ginnyre. – Ja… igen Arnold. Igen, rá gondoltam. Nőstény? Ezt hogy állapítottad meg? – kérdeztem nagy szemeket meresztve húgomra.
Csak nehogy még egy állatbarát legyen a családban, azt már nem élnénk túl… - gondoltam magamban. Elég nagy állatbarát Charlie, és én is, aki képes együtt lenni egész nap Freddel.
- Pici golymói? De hát hogyan, ezek osztódással szaporodnak, vagy mi? Akkor azért tűnik napról napra kisebbnek a ketrecük… - morfondíroztam csendesen, mígnem Ginny véget nem érő beszédbe kezdett a Roxfortról, amit persze én harcoltam ki azzal a kérdésemmel, hogy az iskolán belül hogyan alkalmazzák a termékeinket és mi a véleménye erről Friccsnek. Természetesen nagy megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy ha így haladunk Frics fél év múlva a Szent Mungó Elkülönített Ideggyógyászati Osztályán tengeti majd minden napjait. Ekkor újabb, és érdekesebb kérdés jutott eszembe.
-Na és Hugi, te is megkaptad a leveled a Minisztériumból? – láttam kiülni a félelmet az arcára, majd néhány másodperc hezitálással eltöltött szünet után, kinyögte hogy Harry-t rendelték hozzá.
- Harry? Hmm… Harry nem is olyan rossz, végül is, csak azóta vagy belezúgva amióta megszülettél, nemde? – néztem rá vigyorogva, s közben élveztem hogy egyre jobban elvörösödik az arca, majd nagy nevetésben törtem ki. – Jól van na, csak vicceltem… - vigyorogtam tovább.

George Weasley

Közelebb jött majd puszit adott a homlokomra. Ez a Weasley ikrek féle puszi. Elmosolyodtam , annyira hiányoznak az ikrek az iskolából. Olyan más mióta kijárták , bár az ikrek által kifejlesztett tárgyakkal Friccsnek meggyűlik a baja. Milyen jó , hogy Karácsonykor a család összegyűl , és azt is imádom , hogy Hermione és Harry is velünk töltik ezt az ünnepet.
-Anya eltűnt. Nincs itthon , ez nem vall rá. Merre lehet ?-kérdeztem aggódva bátyámtól.- Arnoldra gondolsz ? Igen még meg van , és amint kiderült Annenak kellet volna elnevezzem mivel nőstény. Ott van Hagridnál mivel pici golymói születtek. Én lettem a nagymamájuk. Olyan hamar felnőnek!- mondtam viccelődve.
George velem nevetett ezen a kijelentésemen majd leült mellém a fotelbe. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Kérdezgetett a suliról de a legjobban Friccs érdekelte. Elmondtam neki . hogy szegény Friccst kikészítették az általuk kifejlesztett cuccok.Majd egy komolyabb témára terelődött a beszélgetésünk... A Minisztérium által kiadott Rendeletre. Erre a kérdésre megborzongtam és hezitáltam- Tudom , hogy igazán jó párt kaptam de attól még mindig félek elmondani bárkinek is. Lehet nyugodtabb lennék ha én kaptam volna Dracot ? Vajon anyáék mit szóltak volna hozzá ?
- Hogy én kit kaptam ? Hát...öm... Harryt.-mondtam idegesen és az utolsó szót elhadartam.

Ginny Weasley

Hogy lehet valaki ilyen feledékeny… hisz csak egy levél lett volna. Fred leírását úgy kezdeném, hogy szétszór, és csak utána, hogy fogyatékos. A legjobb az lesz, ha hazamegyek feleslegesen, mert nem is lesz otthon senki. Elsétáltam a legközelebbi utcához, és onnan hoppanáltam az Odú kapuja elé az utcára. Nagy léptekkel megindultam be az udvarra, át a nyikorgó régi kapun, be a hátsó kertbe a bejárathoz. Figyelmemet néhány másodpercre lekötötték a ronda gnómok, amelyek az Abszol út macskaköves járdái és utcái alatt nem tenyésznek. Jó nagy a kolónia… ki kéne fejlesztenünk egy gnóm riasztót. A gumicsizmákkal, régi üstökkel és seprűkkel keresztezett ajtón át beléptem a nappaliba, aminek nagy részét érkezőként is használtuk. Hohó, feltűnően nagy a csend, majd Ginny hirtelen rám köszönt.
- Szia Gin! – mentem közelebb a fotelhez amiben húgom ült majd adtam egy puszit a homlokára. – Fred elfelejtett szólni anyának, hogy már ma vacsorára jövünk, és itt töltjük az egész hétvégét! - kezdtem a magyarázásba. – Veled mi a helyzet Hugi? – kérdeztem vigyorogva. – Él még a golymókod? Albert, vagy hogy is hívják…

George Weasley

Végre itthon vagyok ! Gondoltam magamban amikor megérkeztem az Odúba. Hm.. Az otthoni érzést semmivel sem lehet helyettesíteni ! A Weasley óra ami azt mutatja merre is vagyunk. Az én mutatóm az " Otthon" szónál áll. Gyors felvittem csomagjaimat a szobámba majd újból lejöttem a nappaliba. 4 hónapja nem láttam számomra ezt a csodálatos helyet. Leültem a fotelbe és kényelembe helyeztem magam. Majd körül néztem , észrevettem pár új dolgot. Apa , apa megint mugli dolgokat hoz haza! Az egész ház olyan kihaltnak tűnik , vajon merre vannak a többiek ? Anya hogyhogy nincs itthon ? Nem vall rá. Apa gondolom estig a Minisztériumban fog lenni . Ron meg Harry elmentek még az Abszol Úton . Az ikrek meg biztos dolgoznak. Fleur meg Bill gondolom holnap után érkeznek meg.
Vajon rájunk nem vonatkozik ez a buta rendelet ? Micsoda hülyeség , mármint nekem tetszik a párom.. De szegény Hermione! Neki jutott az egyik legszörnyűbb pár. Vajon anyáék tudják , hogy nekem Harryt szánta a kedves Cassandra ?
Ezen tűnődtem miközben vártam , hogy valaki hazaérjen. Majd hirtelen kinyílt az ajtó és belépett valaki rajta. Vörös haja csak úgy virított ahogy beért a nappaliba. George volt az , hogy hogy hazaért ilyen korán ?
- Szia Georgie , te hogy hogy ilyen hamar itthon vagy ? - kérdeztem kedvesen bátyámtól.

.