Szükség Szobája

Mivel a DS már jó ideje nem ült össze, és nekem egyrészt a légkör is nagyon hiányzott, másrészt a hatékony tanulás, hiszen amit az órákon nem sikerült elsajátítanunk, azt Harryvel gyakorolhattuk és a végére valóban jól ment. Persze, így kissé furcsa lehetett, amiért az összes DS-tag K-t kapott Sötét Varázslatok Kivédéséből. Emlékszem, mindig is a patrónusbűbájt szerettem volna elsajátítani leginkább, de sajnos sosem sikerült olyan jól, mint ahogy szerettem volna.
Rápillantottam a zsebórámra, amit még aputól kaptam, hogy ne késsek el az óráimról, de rájöttem, Harry már valószínűleg vár rám a Szükség Szobájában, így megszaporáztam a lépteimet, és végül kissé kipirulva érkeztem.
- Szia Harry - köszöntöttem én is. Nem igazán tudtam először, hogyan is fogjak bele. Hiszen valóban nem mondtam neki, hogy miért kellene találkoznunk ma este. Zavartan néztem körbe az átalakult szobában, de nem sokat segített, ahogy az sem, hogy a fiú megijedt.
- Nos, a segítségedre van szükségem - kezdtem bele végül. - Tudod, a patrónusbűbájt szeretném megtanulni rendesen.
Nem is értettem igazán, hogy a háztársam miért nem lelkesedik a dolog iránt, hiszen kiváló tanár volt már régebben is, ezt bizonyította már párszor.
- Igen, persze, most csak ott vannak dementorok, de a bűbájjal üzenni is lehet más embernek, tudod, ez is hasznos - magyaráztam. Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha Freddel így tudnánk üzenni, nem kellene levelet írni, és nekem sem kellene magyaráznom, hogy mi is az a mobiltelefon meg hogy működik. - Túlzol, Harry - pirultam el, amikor megdicsért. - Azért nem ment annyira jól. Nem sikerült állatformát létrehoznom, csak egy ilyen ezüstös fény szivárgott ki a pálcám végéből. Közel sem volt olyan erős, mint szeretném. - Lehet, csak a túlzott maximalizmusom beszél belőlem, de ha már egyszer belevágtam, akkor hát csináljam rendesen.
- Szóval... Segítesz nekem? - kértem tőle.

Katie Bell

Hol lehet Katie? Már a szoba is átalakult. Pedig a hetedéves hajtólány kérte a fél 8-as időpontot. Nem értem miért. Ha jól emlékszem nagyon jól teljesített a DS-ben.- motyogtam magamban, mikor megnyikordult az ajtó. Háromnegyed 8, na végre, csakhogy megérkezett. Szia Katie! Miért hívtál ide? A DS-ben nagyon ügyes voltál. Vagy valami személyes ok?-kérdeztem a lánytól. Ő csak nézett rám félénken mintha valami rossz fát tett volna a tűzre. Úristen! Ugye nem állították ki a csapatból?-Rémüldöztem magamban, ezért nem is hallottam meg a lány máskor hangos, de most igen visszafogott hangját. H-hogy mit szeretnél kérni?-dadogtam-A patrónus-bűbájt? De hiszen nagyon jól ment neked. Meg hát most már dementorok megint csak az Azkaban-t őrzik.-mondtam neki teljes meggyőződéssel.Minek az neki? Csak nem az Azkabanba kell vonulnia?

Ginny

- Ezt én is tudom. - mosolyogtam rá örömtelien, amikor elismételte a szavaimat. Amikor Harry került szóba, Ginny vagánysága és bátorsága valamiért megfeleződik és olyan gyámoltalan lesz, mint ha csak egy elsőévest látnék magam előtt. Emlékszem Ronra hogy másodikban azzal cukkolta, hogyan reagált, amikor szemtől szembe találkozott Harryvel legelőször. Ki gondolta volna, hogy valaha is legyőzi azt a bátortalanságát és képes lesz vele rendesen beszélgetni, bár az érzései azóta a nap óta az irányába csak erősödtek. És úgy tánik Harry sem közömbös az irányába, ami jó hír, legalább is, ha a minisztérium nem dönt úgy, hogy szerint ez a párosítás nem megfelelő.
- Nos, volt valami Choval, de most nem tudom mi a helyzet. Nem nagyon van lehetőségem erről faggatni, mert év eleje óta majdnem minden idegszálamat a Malfoy elől való bujkálás emészti fel. - mondtam elhúzva a számát, tekintve, hogy ez nem gazán griffendéles hozzáállás, de hát ha egyszer ez tűnt célra vezetőnek, akkor most mit tehetek, utólag már nem mindegy? Dehogynem, mert bár lehet, hogy van időnyerőm ez még nem jelenti azt, hogy meg is változtathatom a múltat, főleg ha saját magamról van szó. Elhanyagoltam a fiúkat egy kicsit, nem csak a bujkálás miatt, hanem mert féltem, hogy Ron esetleg valamilyen gesztust tenne az irányomba, és akkor nem lenne más választásom, mint hogy megmondjam neki, miért utasítom vissza. Közben felálltam és Ginnyvel együtt elhagytuk a Szükség szobáját, mivel elég késő volt már és ideje volt visszaindulni a hálókörletbe. Nem akartam azért büntetőmunkát kapni, mert nem figyeltük az időt.
- Tetszik az ötlet, jó lesz itt elbújni, talán akkor esti megúszom a kellemetlen kérdéseket, ha esetleg addig kiderülne ez a baklövés. - utaltam a minisztériumi levélre, amelyből ugye két példány van és lehet, hogy én bőszen dugdosom az enyémet, de Malfoynál soha semmit sem lehet előre tudni. Bár valószínűleg ő sem fog dicsekedni a levelével különben már mindenki tudna róla, elvégre augusztus utolsó hetén kaphatta meg ő is, velem együtt. Ilyen gondolatok közepette sétáltam vissza Ginny oldalán a klub helységbe.

//köszönöm //

Ginny

Mivel azonban most kétségbe voltam esve úgy éreztem, hogy ez az egyetlen lehetőségem. Egyszerűen közlöm vele, hogy mi a helyzet és kész, mást amúgy sem tehetek. Egyébként sem hinném, hogy Malfoy valamikor is tervezné azt, hogy esetleg feleségül vesz valakit. Én sem terveztem, hogy hozzámegyek bárkihez, és mivel létrejött a minisztérium jóvoltából ez a házassági szabályzat, ezek után ha valaha is igent akarnék mondani valakinek, az csak Malfoy lehetne. Viszont semmi sem kötelez minket arra, hogy összeházasodjunk mindjárt az iskola elvégzése után. Erre legalább is a rendelet nem tér ki, vagy még nem tér ki, mert ha sokan húzzák majd az egybe kelést, akkor még az is megtörténhet, hogy határidőt szabnak.
- Nem, a minisztériumnak ehhez semmi köze. - válaszoltam Ginnynek kissé monoton hangon, mert még mindig a tervezgetés kötött le. Valami olyan helyen kell elkapnom Malfoyt, ahol senki sem láthat meg minket. Nem szeretném, hogy abból kifolyólag keljen szárnyra pletykák kettőnket illetően, hogy elkapom a folyosón, hogy közöljem vele a véleményemet az előállt helyzettel kapcsolatban. Csak szépen egyszerűen, elmondom, hogy mi a helyzet, veszekedés, gúnyolódás nélkül remélhetőleg és utána ugyanúgy figyelembe sem vesszük a másikat, mint ahogy azt eddig is tettük. Legalább is a részemről, mert gondoskodtam róla, hogy még véletlenül se legyen esélye, hogy megjegyzést tegyen rám, vagy akár Harryékre. Viszont az iskolai életem végéig akkor sem fogok menekülni előle, arról nem is beszélve, hogy neki sem lenne hasznos, ha az egész iskola erről beszélne.
- Szellemileg is itt vagyok csak kicsit elgondolkodtam. Nem kellett volna új helyet kérdned, nincs szükségem az ötlethez semmi kézzelfoghatóra. - válaszoltam Ginnynek, miután erőszakkal kirángott a gondolataimból. Nem mintha nagyon tudnék előre tervezni mert csak a közös óráink egyiket előtt lehet esélyem elkapni Malfoyt, de azt is csak akkor, amikor egyedül van. És nem hinném, hogy pusztán azért közlekedne a gorillái nélkül, hogy nekem könnyű dolgom legyen. De ezzel majd ráérek akkor foglalkozni, amikor oda kerül a helyzet, hogy cselekedni tudjak. Mert lehet hogy a saját lépéseimet megtudom tervezni előre, az övéit egyszerűen lehetetlen lenne... ha csak... Astoria! Egyébként is a mardekárosok tudnak a legjobban manipulálni, nem igaz?
- És veled mi a helyzet? Harry említette, hogy lent voltatok együtt Roxmortsban. - pillantottam Ginnyre egy kis mosollyal az arcomon. Nem dagonyázhatok folyamatosan a saját kétségbeesésemben, amelyre egyébként sem létezik rendes megoldás, tehát ideje hogy valaki olyannal foglalkozzak, aki még boldog lehet. Ginny elfogad engem olyannak, amilyen vagoyk, az tehát a legkevesebb, hogy támogatom, vagy segítek neki ha szüksége van rá.

Hermione

- Mit forgatsz a fejedben ? Csak nem valamit a Minisztérium ellen ? Mert abban benne lennék ! - kérdeztem Hermtől. Bár nem látszik rajtam azért eléggé harcias vagyok. Szerintem azért nem hiszik el , mert eléggé törékeny alkattal rendelkezem. Vörös hajam csupa ártatlanságot sugároz. Ami néha nagyon hasznomra válik. De ha háborúról van szó akkor abban szívesen részt vennék. Persze anya tudta nélkül , meg a bátyáim nélkül.
Ránéztem Hermre , már nem a kétségbeesést láttam rajta hanem az elszántságot. Mit gondolhatott ki ? Mi jár ezekben a percekben a fejében ? Ezen gondolkodtam , majd hirtelen felálltam az ajtó elé álltam és elkezdtem koncentrálni. Herm kérdőn nézett rám. Nem tudta mit szeretnék. Elkezdtem mondogatni magamban ˝ Kell egy hely ahol nyugodtan terveket lehet kieszelni . Kell egy hely ahol mindent megbeszélhetünk. Kell egy rejtekhely .˝ Mondtam magamban ezt a pár mondatot. Majd hirtelen a szoba teljesen megváltozott. A kényelmes kanapék eltűntek , helyette egy hosszú asztal székekkel körülvéve , egy nagy tábla és egy csomó cucc került be. A sarokban egy óriási mágikus térkép lebegett.
- Ez sokkal jobb ! Na meséld csak el azt a fantasztikus terved. - mondtam , majd leültem az egyik székre. Herm is így tett. Körül néztem , csak most vettem észre mennyi érdekes dolgot varázsolt a szemünk elé a szoba. Egy szekrényben harci eszközökre hasonlító tárgyakat vettem észre. A sarokban régi , használt mágikus könyvek halmaza állt. Ez pompás hely a gyakorlásra ! Gondoltam magamban .
- Hermione itt vagy szellemileg is ? Vagy csak fizikailag számítsak jelenlétedre ?- kérdeztem gúnyolódva , kis kedvességet is belecsempészve. Ránéztem , mintha már nem is itt járna hanem valahol máshol. A kezemet a vállára raktam majd megráztam. Ijedten eszmélt fel. Körülnézett , nem tudta hol lehetünk. Lehet annyira elkalandozott , hogy nem vette észre mikor átváltozott a hely.
Mostmár tudom mire hasonlít ez a hely , Mordon irodájára. Mondjuk nem jártam olyan sokszor ott de az ex-auror cuccait nem lehet elfelejteni. Az a sok kütyü amivel tele van szerelve a szobája. Egyszerűen félelmetes. Ránéztem Hermre , gondolkodik. Majd elkezdett beszélni hozzám.

Ginny

Olyan vagyok mint egy partra vetett hal, aki nem számít hogy ficánkol nem talál vissza a vízbe segítség nélkül. És csak reménykedhettem benne, hogy ez a segítség minél előbb meg fog érkezni nem számít milyen formában, különben bele sem akarok gondolni miféle katasztrófa fog történni. Azt hittem végre lesz egy nyugodt élünk, amelyet eltölthetünk az iskola falai között, de neeem, ugyan miért is lenne így. A minisztériumnak természetesen bele kell szólnia, abban hogy mit tehetünk és mit nem és most már abba is, hogy kinek mondom azt hogy igen vagy nem!
- Ha megkeresik a szüleimet azt nem élem túl. Én még nem mondtam meg anyáknak! - nyögtem fel, tekintve hogy abban reménykedtem Malfoy legalább annyira nem akarja majd elmondani a "remek" hírt a szüleinek, mint amennyire én. sőt neki még több oka lenne arra, hogy hallgasson a levélről, mint a sír, ha figyelembe vesszük milyen "jó" ember az apja. Persze az is igaz, hogy nem titkolhatja a végtelenségig, de mindezt levélben közölni részéről igen biztonságos dolog. Én azonban legkorábban csak a karácsonyi szünet alkalmával tudom majd elmondani anyáéknak, mert én ilyesmit egészen biztosan nem fogok megírni levélben! Elgondolkodva figyeltem, ahogy Ginny is fel alá kezd járkálni ahogy azt én tettem nem is olyan régen. Nem tudtam mi járhat a fejében de a szobára ereszkedő csend valahogy lehetőséget adott arra, hogy végig gondoljam az egész helyzetet.
- Megértem, én már hetek óta a megoldáson gondolkodom. - válaszoltam neki, lévén tökéletesen meg tudtam érteni, hogy ezt át kell gondolnia. Ahogy odajött hozzám, ösztönösen viszonoztam az ölelését é úgy éreztem el sem akarom engedni, mert amint kimegyünk innen, el kell játszanom, hogy minden a legnagyobb rendben van és tovább menekülni Malfoy elől. Behunytam a szememet és megpróbáltam nem gondolni arra, hogy mi lesz holnap, ám Ginny szavai felszínre hoztak bennem valamit.
- Te nem érted. Én NEM fogok hozzámenni! - jelentettem ki mérgesen ám a könnyeim ettől még lefolytak az arcomon, ezért elvettem egy zsebkendőt és megtöröltem vele a szemeimet, amik előtt továbbra is Ron arca lebegett. Ez az egész helyzet, a lehető legrosszabb, olyan, mint eddig még soha ezelőtt.
- Igen. Teszek róla, hogy minden rendben legyen! - jelentettem ki dacosan és már azt is tudtam, hogy mit fogok majd tenni, de ezt egyenlőre nem akartam megosztani senkivel sem, még Ginnyvel sem. Egy olyan terv körvonalazódott a fejemben, amelyet józan állapotomban már azonnal elvetettem volna.

Ginny

Az viszont egészen biztos, hogy ha tudtam volna hogy ez vár rám a jövőben, akkor már egészen biztos, hogy nem lennék az országban. Elvégre ott van Viktor, aki kedves, és okos és elég messze él Londontól, hogy ez a rendelet ne érje el és határozza meg, hogy kivel kell leélnie élete hátralévő részét. Persze nem lettem volna képes elmenni és itt hagyni a többieket, és persze ott van Ron is... Ginny pontosan tudja hogy kedvelem őt, ezzel a levéllel azonban egyértelművé vált, hogy ezt már nem mondhatom meg neki. Anélkül is elég nagy port kavar majd ez az egész, amikor nyilvánosságra kerül.
Az ajkamat harapdálva figyeltem, ahogy Ginny először csak nézi, majd kiveszi a már nyitott borítékból a levelet. Valahol itt hunytam be a szememet, mert nem akartam látni milyen arcot fog vágni, amikor felfogja a levélben leírtak értelmét. Ha sikít, ahogy azt én tettem, amikor elolvastam, azt úgy is hallani fogom, nem kell látnom is az elborzadt arckifejezését.
- Nem tudom. - feleltem őszintén elkeseredve és éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. Nem számít hányszor olvastam el eddig a levelet, de eddig egyszer sem sírtam. Most azonban, hogy a lelkemen lévő súly végre egy kicsit feloldódott, kezdtem komolyan kétségbeesni. Féltem attól, hogy ez az egész hova fog vezetni, hiszen egy rendelet megpecsételte az életemet anélkül hogy lenne választásom, vagy menekülési lehetőségem.
- Dehogy is. Úgy kerülöm őt, mint a táltos tűzet, nem akartam hogy ha meglát esetleg valami rosszmájú megjegyzést tegyen Ron és Harry előtt. Eddig senkinek sem beszéltem róla. - feleltem és ismét felpattantam a fotelből, hogy egy kicsit mászkálhassak. Képtelen voltam egy helyben megülni annyira ideges voltam, attól hogy most már Ginny is tudja mi a helyzet. Tudtam hogy ő nem fog elárulni és mivel én is megbízható voltam ezért sem említettem az Astoriával történt incidensemet sem neki.
- Én attól félek leginkább, hogy Lucius Malfoy mit fog szólni ehhez. - böktem fejemmel aggódva a kezében tartott papírra, amikor elmondta, hogy ő még nem kapott levelet Lavender viszont már igen. Rá gondolva megnyugtat a tudat, hogy aranyvérű ezért biztos, hogy nem osztják majd Ron mellé. Bár azt szeretném hogy boldog legyen, nem akarom Lavenderrel látni! Pedig tényleg nem vagyok a nem lehet az enyém akkor másé se legyen típusú lány.

Ginny

Ha nagyon röviden kellene jellemeznem ezt az egész szituációt akkor azt mondanám, hogy ez a tömegkarambol előtti utolsó pillanat. Az amikor mindenki látja a másikat, elhangzottak a dudaszók még is mindenki tudja, hogy akármit is próbál tenni a helyzet menthetetlen a baleset be fog következni. Majd ahogy annak rendje és módja törvényszerűen irány a kórház, a halottaknak pedig a hullaház. Jelenleg úgy éreztem, hogy bárcsak én lennék az, aki majd a hullaházban végzi elvégre akkor a fejem sem fájna a későbbiek miatt.
- Tudom, ezért is kértem hogy gyere ide. De... ez nekem nagyon nehéz. Már Augusztus óta nyomja a lelkemet. - feleltem Ginny kérdésére, miután megölelt. Bár a rágta, tépte és szaggatta jobb szó lett volna, de ez igazán morbid lett volna és nem akartam, hogy ennél is jobban aggódni kezdjen. Bár amikor majd elmondom neki a levelet biztos vagyok benne, hogy még ennél is jobban aggódni fog. Mély levegőt véve ültem vissza a Ginnyvel szemben ülőhelyre, majd a kezemmel benyúltam a talárom zsebébe és megmarkoltam a levelet, amely a kézhez kapása óta annyi megpróbáltatáson esett át, mint másik még soha.
- Sajnálom... én... én nem vagyok képes elmondani. még nem fogtam fel teljesen és ezért van az hogy olyan furcsán viselkedtem az utóbbi hetekben. Megpróbáltam eltűnni és elbújni, hogy ne kelljen tudomást vennem erről. - mondtam majd átszelve a távolságot a kezébe adtam a gyűrött borítékot, amelyen a nevem szerepelt. Akárhogy is kényszerítettem az ajkaimat ezúttal képtelen voltam kinyögni hogy amikor elvégezzük az iskolát előbb vagy utóbb de Draco Malfoy felesége leszek. Ez valami olyan, amire még Trelowney sem készülhetett fel, nem számít mennyire mondogatja hogy látja a jövőt.

Ginny Weasley

Az egyik szünetben sikerült elkapnom Ginnyt a fiúktól mentesen és megkértem, hogy ha vége az óráinak menjen fel a Szükség szobájába, mert feltétlenül beszélnem kell vele. Elvégre Ginny lány, vele talán előbb szót fogok érteni, mintha minden egyszerre a fiúkkal együtt zúdítanék a nyakába. Kell valaki akivel ezt megbeszélhetem, és aki nem Astoria, tekintve hogy szerinte nincs más dolgom, mint elcsábítani Malfoyt. Az persze teljesen mellékes, hogy nem vagyok belé szerelmes, mi több én Ront kedvelem, házasodni pedig egyáltalán nem akarok, nem csak Malfoyjal de senki mással sem még jó hosszú ideig. Ilyen gondolatok közepette érkeztem meg a megfelelő fal elé, amely előtt háromszor elsétálva Ginnyre koncentráltam, elvégre neki már itt kell lennie.
Ahogy az ajtó szépen lassan formát öltött úgy éreztem, hogy mentem rosszul leszek az idegességtől. A levél ott lapult a talárom zsebében és közben idegesen nézelődtem a folyosón jobbra-balra nehogy valaki meglásson, kiváltképpen Ron vagy Harry. Vagy esetleg Malfoy... nem áll szándékomban beszélni vele, vagy esélyt adni neki, hogy ő tegyen megjegyzést, amíg nem találok valamiféle megoldást a helyzetre. A bujkálás nem méltó egy griffendéleshez bár eddig egészen célravezető volt, azt hiszem.
- Szia... i... igen. Valami olyasmi. - motyogtam halkan, ahogy beléptem a helységbe és Ginny azonnal letámadott. Jobbnak láttam leülni az egyik fotelbe, de akárhogy néztem azokat a kék szemeket, egyre csak Ron arcát láttam és ez megőrjített. Idegesen pattantam fel és fordítottam hátat neki, majd fel alá kezdtem járkálni a kényelmes ülőalkalmatosságok között.
- Ha ez így megy tovább én becsavarodok! - fakadtam ki végül elkeseredett hangon barátnőmre szegezve a tekintetemet. Igaz, hogy a legtöbb időmet Harryvel sé Ronnal töltöttem, viszont a lányok közül Ginny volt az a lány, akit tényleg a barátnőmnek nevezhetek.

.