Hatodévesek szobája

Hayley-nek

A lépcsőn felfelé menet Hay átkarolta a nyakamat és így mentünk egészen a szobánkig. Ott aztán volt egy kis fennakadás, mivel ketten egyszerre nem fértünk be az ajtón, de végül megoldottuk. Oldalazva lassan haladtunk ugyan, de átértünk az ajtón. Éppen vissza fordultunk a rendes irányba, amikor megbotlottam valamiben és elestem, magammal rántva belém kapaszkodó barátnőmet. A földön hasalva még éppen láttam egy bozontos, vörös farkat eltűnni az ajtóban.
Miközben feltápászkodtam kisebb szitoközönt zúdítottam a gyorsan kereket oldó macska nyakába. Majd Hayley-re nézve újra kitört belőlem a nevetés és az oldalamat fogva visszarogytam a fényesre csiszolt parkettára. Ekkor egy újabb meglepetésként valami halkan roppant alattam és odébb ülve megtaláltam a vacsoráról hozott gyömbéres gyík sütiporrá őrölt maradványait. A feje a szemei közt tört ketté, és olyan bánatosan bámult rám, hogy kénytelen voltam újra elnevetni magam.
Várakozóan néztem fel, hogy Hayley leül-e mellém, vagy inkább az ágyat választja, amikor kicsúszott a számon egy mondat. Egy olyan mondat, amit feltett szándékom volt egész este figyelmen kívül hagyni. Történetesen a következő: - Úgy látszik fiúk nélkül is elég izgalmas az élet.

Lavender Brown

Istenem, nem tudom, hogy hogyan tudtam kiérdemelni, hogy ilyen jó barátnőm van mert azért nem olyan könnyű engem elviselni egy egész szüneten át.
- Bocsi, hogy megint felhoztam ezt a témát csak még a mai napig is nagyon nehéz elhinni, hogy tényleg nálatok lehetek minden szünetben meg ünnepeken. - mondtam egészen nagyon halkan.
Felnevettem hirtelen.- Nem hiszem, hogy azért nélkülem olyan nehéz lenne meg enni azt a tortát.- feleltem mosolyogva.
Hm.. hirtelen nagyon sietősre vette a figurát és mikor utolértem átkaroltam a vállát és így mentünk tovább a szobánkban. - lassan tényleg olyan mintha a tesóm lenne, nem mintha bánnám -

Hayley Samantha Jefrey

Nem akarok én trollt szerezni, éppen csak megjegyeztem, hogy milyen átlagos is a mai este. - gondoltam magamban. Kuncogtunk még egy sort, majd csöndben haladtunk felfelé a lépcsőn.A hirtelen beállt szünetet Hayley törte meg egy meglepő kérdéssel.
- Milyen kérdés ez? Meg akarnád törni a hagyományt? Persze hogy jöhetsz, sőt kötelező jönnöd! Különben a szüleim hiányolni fognak - jelentettem ki határozott. Számomra ez nyilvánvaló volt, anélkül is, hogy Hay állandóan felhozta volna. Nagy vonalakban ismertem a történetét, de a részletekbe sosem ment bele és ezt meg is értettem. - Különben is, mit csinálnék egyedül egy akkora tortával? - próbáltam meg elviccelni a dolgot. Nem volt kedvem egy ilyen vidám estét ilyen szomorú dologgal elrontani.
Addigra elértük a klubhelyiség bejáratát, bemondtam a jelszót és bemásztam a portré lyukon. Bent meglepődve konstatáltam, hogy korai indulásunk ellenére nem vagyunk egyedül. Törtem a fejemet, hogy hogy érhettek már fel ennyien a vacsoráról, de végül feladtam. Inkább körbekémleltem, hogy kik vannak itt és amikor megláttam Hermiónét az egyik fotelben Ginnyvel beszélgetni elindultam a hálótermeink felé. Nem mintha nem bírnék megmaradni vele egy légtérben - de főleg azért birok, mert muszáj - csak ha ő itt van lent, akkor a szobánk üres.
Határozott léptekkel vágtam át a klubhelyiségen, majd a lépcsőn hátranézve ellenőriztem, hogy Hayley követ-e.

Lavender Brown

Éppenséggel a Halloweeni kaja maradékait fatoztam mikor Lav felrántott és elkezdtünk fel felé haladni. Kicsit furcsán néztem rá mert éppen egy finomka kis sütikét ettem. Ez a furcsa dolog meg is látszott a tekintetem hisz kérdőn nézte felé. Amikor kimondta a trollos mondatot felnevettem.
- És még is mit akarsz? Hozzunk be a suliba egy trollt?- kérdeztem nevetve.
Oké, lehet, hogy kicsit gúnyos, de azért még is. Miért most jutott eszébe a troll? Hisz már meg volt a buli mostmár nem tudunk mit kezdeni a trollal.
- Öhm... nemsokárra itt van a szünet el mehetek veletek haza mert tudod.... nincsen otthonom se családom.- mondtam szomorúan.
Próbálom elfelejteni a múltbéli sérelmeket, de valahogy nem tudom elfelejteni. És sokan mondják azt, hogy rohadt könnyű elfelejteni, de csak egyszer kívánom azt, hogy érezzék át azt amit én érzek. Felnőni úgy, hogy a szüleid meghaltak a nagyszüleid pedig lepasszoltak. Csak egyszer....
De mindegy ez most nem téma.

Hayley Samantha Jefrey

A nagyteremben ültem a Griffendél asztalánál és a szokásos Halloweeni vacsora utolsó morzsáit fogyasztottam. Illetve fogyasztottam volna, ha egy falat is lemegy a torkomon. Félreértés ne essék, nem aggódtam vagy voltam ideges. Sőt a mai volt talán az első este, amikor nem gondoltam a levélre, vagy egyéb bosszantó dolgokra. Éppenséggel azért nem tudtam enni, mert akárhányszor megpróbáltam a számba tömni a gyömbéres gyíkot, szemben ülő barátnőm grimaszolni kezdett. Egy darabig még próbálkoztam az evéssel, de végül inkább megadtam magam siettető szomszédomnak és a sütivel a kezemben feltápászkodtam.
Nevetve indultunk felfelé és közben átvillant az agyamon, milyen furcsa is a barátság. Először azt hiszed, hogy esélytelen, aztán mégis jól kijöttök egymással. Vagy éppen fordítva. Már éppen továbbgondoltam volna azt a magasröptű gondolatot, amikor eszembe jutott valami és megint kitört belőlem a nevetés.
- Milyen unalmas is a Halloween trollok nélkül - böktem ki Hayley kérdő pillantásaira válaszul.

.