Klubhelyiség

Ginnynek

Ismét egy egyedül, tanulással öltött este a klubhelyiségben. Miközben a ma tanult bájitalhoz próbáltam a hozzávalók hosszú sorát a fejembe tölteni ismét nem sikerült teljes mértékben koncentrálnom. A gondolataim elkalandoztak, mint általában, ha valami komoly dolgon kéne törnöm inkább a fejem. Most éppen az "ismét egyedül tanulok" téma került terítékre, de órák óta nem találtam rá választ, mi történhetett. Valószínűleg mindenkinek nagyon sok a tanulnivalója, ezért nem beszélgetek mostanság annyit a többiekkel. De akkor ők hol tanulhatnak? A könyvtárban? És ha igen, én miért gubbasztok itt egyedül? Ront is egyre kevesebbet látom, pedig egyre többet figyelek rá. Keresem az ebédlőben, az órákon, de ha meg is találom a szememmel nem beszélünk. Talán ő is túl elfoglalt, vagy csak észre sem vesz...
Már éppen össze akartam pakolni a cuccaimat és elindulni a könyvtár felé, amikor kinyílt a portré lyuk és Ginny esett be rajta. Szó szerint, majdnem orra bukott a szőnyegben. Elég megviseltnek látszott, mint aki három napja nem aludt. Amikor meglátott fáradtan rá mosolygott, majd egy nagy sóhaj kíséretében elterült a mellettem lévő fotelben.
- Szia Ginny! - köszöntem neki vissza egy halvány mosollyal az arcomon, közben pedig becsaptam a vaskos bájitaltan könyvet, mert nem szándékoztam többi időt vele foglalkozni. Ha itt van Ginny már úgysem megyek le a könyvtárba. - gondoltam.
- Mi újság veled? Hogy megy a suli? - kérdeztem még mindig mosollyal az arcomon barátnőmtől.

Ginny "Félre lépett" Weasleynek

Ahogy Ginnyt figyeltem, amint a levél sorait követte a szemével és szépen lassan felfogta az értelmét, úgy éreztem, mintha a világ egy pillanatra megállt volna körülöttem. A zajongás, a diákok tömegének képe megfakult és szinte pillanatról pillanatra újra végigéltem a tegnap este kritikus részét, amikor is Ginny lefeküdt aludni, én pedig a bátyjával csókolóztam a szomszédos ágyon. Ennél rosszabb talán már csak az lehetne, ha erről valaki ténylegesen tudomást szerezne, legalább is rajtam és Ginnyn kívül. Mert amennyire fehér lett az arca van egy olyan érzésem, hogy előle eltitkolni valószínűleg már esélytelen.
- Nem?! - fogtam fel a szavait, amikor elmondta, hogy nem Charlie írt neki, ettől egy másodperc alatt visszatért az arcomba a szín. Hogy is gondolhattam volna, hogy Charlie csak úgy egy levélben képes lenne beszámolni Ginnynek arról, hogy mi történt közöttünk, elvégre ez csak és kizárólag kettőnkre tartozik. Arról nem is beszélve, hogy ez nem éppen egy olyan téma, amelyet levél útján kellene tisztáznunk a másikkal. Ráadásként a levél nekem jött volna, ha velem akarná megbeszélni a dolgot, amire előbb vagy utóbb úgy is sor fog kerülni. zen gondolatokkal karöltve kissé kábán vettem el a Ginny által felém nyújtott levelet, majd azt elolvasva, elhúztam a számat. A levél egyértelműen nyálas, szinte már csöpög a boríték is, a szerelmes szavaktól és vallomásoktól.
- Kezdesz azon gondolkodni, hogy fokod ezt megmagyarázni Harrynek. - motyogtam a levelet vissza nyújtva neki még mielőtt a tartalma engem is megfertőz. Sosem lehet tudni miféle szerelmi bűbájt szórnak az ilyesmire, hogy az érzések viszonzásra találjanak. Ginny következő kérdésére elhúztam a számat, és azon gondolkodtam, hogy még is hogyan vágjam ki magam ebből a rettenetes helyzetből, amelybe annyira szépen belekeveredtem. Végül a fél igazság mellett döntöttem.
- Irány konyha, ott majd nyugodtan mindent megbeszélünk. - zártam le ennyivel, a klub helységben folytatott beszélgetést és oda lépve a portré elé szélesre tártam azt, hogy minél előbb a nyugis konyhába sétálhassunk ahol némi élelem magunkhoz vétele után sort kerítsünk egy hosszas elemzéses beszélgetésre.

Hermione ' falfehér' Grangernek

Megállt az ereimben a vér, ahogy kinyitottam a vastag borítékot. Első ránézésre apám gyöngy betűit véltem látni, de kiderült, hogy másé az írás. Ismeretlen volt és furcsa, ki küldhetett nekem levelet? Elkezdtem lassan olvasni, mert agyam képtelen volt olyan gyorsan reagálni a dolgokra.
' Kedves Ginny! Köszönöm szépen a tegnapi estét, mesés volt. Nagyon jól esett, ahogy odabújtál hozzám és én meg simogathattalak. Szerintem ha a testvéred nem állított volna be más is lett volna. De csak akkor, ha te is benne lettél volna. Persze nem vagyok én olyan. Na a lényeg az az, hogy imádtam a tegnapi estét. Úgy gondolom szerelmetes lettem beléd! Elmondhatatlanul. Remélem nem veszed tolakodásnak a levelem és reménykedem, hogy visszaírsz bagoly fordultában. További szépnapot! Ölel Louis. U.I: A következő roxmortsi hétvégén találkozunk, mivel mi is ott leszünk.'
Merlinre mondom, honnan az üstből lehetett meg neki a címem? Leírhattam neki, vagy elmondtam? Fogalmam sincs és nem is érdekel. Arcom fehérebb, mint Sir Nicholas teste a kimúlásnapi partiján. Szemem könnyekkel telik meg, és érzem ahogy lefele gördülnek arcomon. Mintha azon versenyeznének, hogy ki ér le hamarabb... Mióra nézek, aki aggódva néz rám. Sóhajtok egyet, majd eszembe jut, hogy ő azt hiszi Charlie írta a levelet.
- Nem Charlie az! Hanem... -nagyot nyeltem, és megtöröltem a szemem. Bepirosodott szememnek már csak ez hiányzott! Még több pirosság. Sóhajtottam egyet, majd nagynehezen kimondtam a nevét.- Louis...- mondtam megborzongva és átnyújtottam neki a levelemet.
- Amúgy, mit is kell megmagyaráznod? Meséld csak... Valamit titkolsz előlem!- mondtam kíváncsian. kis megbántottságot színlelve. Kíváncsi vagyok, miért kezdett el magyarázkodni Mió.

Ginny "kísértet" Weasleynek

Ahogy egyre több diák sereglett be a helységbe a fejfájásom a hangzavar növekedtével egyre erősödött és meg volt az a rossz érzésem, hogy ezzel Ginny sincs másképpen. Vagy legalább is kissé gonosz módon nagyon reméltem, hogy nem csak én szenvedek a tegnap este emlékeitől, amelyek most kíméletlenül visszaköszönnek. Akár akarjuk akár nem, már pedig én a legkevésbé sem akarom, az egészen biztos! Pedig tisztában vagyok vele, hogy előbb vagy utóbb meglesznek a következményei a tegnap estének és ezek után már csak abban reménykedhetek, hogy a következmények nem nyilvánosak lesznek. Mert abba egészen biztosan belehalnék, vagy a szégyenbe, ha a következmény nem öl meg előbb.
- Tudod, szőke, magas utánad ment a mosdóba. Rémlik? - kérdeztem suttogva közelebb hajolva hozzá, hogy biztosan senki más ne hallja meg amit mondok. Abból lenne csak az igazi pletyka, ha az a hír kapna szárnyra, hogy Ginny összejött valami szőkével, Harry háta mögött. Akkor sem tudhatja meg senki sem, ha valóban ez történt, mert azt elmondani, hogy tényleg megtörtént százszor rosszabb, mint felháborodva közölni, hogy ez csak egy kitaláció. Inkább kérjenek rajtunk számon egy hamis és kitalált történetet, mint valamit, amiben ott van az igazság. Ginny bólintását követően mindketten felálltunk ám alighogy megindultunk a portré felé a nyitott ablakon egy ismeretlen bagoly repült be, és adott át egy levelet Ginnynek. Addig nem is foglalkoztam a levéllel, amíg Ginny elsápadva rám nem nézett. Csak akkor vetődött fel bennem a lehetőség, hogy a levelet esetleg Charlie írta, amelyben mindkettőnket letol a viselkedésünkért!
- Ginny... én...én meg tudom magyarázni, esküszöm. - sápadtam el pillanat alatt legalább annyira, mint amennyire Ginny. Én ökör, igazán eszembe juthatott volna, hogy Charlie valamilyen módon számon fogja kérni rajtam a történteket, nem számít, hogy véletlen volt! Egek remélem tökéletesen tisztában van vele, hogy véletlen volt!! Sosem csókolnám meg őt szándékosan, amikor józan vagyok, elkeseredettség ide vagy oda!!

Hermione 'konyhaexpedíció ' Grangernek

Valahogy más érzés most itt ülni. Félelemmel tölt el ez a helység, mintha bármelyik percben bejöhetnének anyáék, vagy McGalagony. Akkor lenne itt nemulass! Vajon merre lehetnek a gondtalan társaim? Roxmortsban vannak? Egyáltalán ma lelehet menni, vagy csak a tónál lógatják a lábaikat. Hm... Milyen jó lenne most ott lenni. De ha kimennénk ott esnék össze, a napfény miatt. Olyan rossz ez az állapot, nincs erőd semmit se csinálni. Egésznap csak feküdnél és lustálkodnál, legszívesebben az ágyamban pihentetném a lábam. Néha néha körbenézek, és feltűnik, hogy egyre több diák jön befele. Mi történt, elkezdett esni az eső? Nemár, mindjárt benépesül az egész terem és akkor nem tudunk beszélgetni. Ásítok, mert ásítanom kell és közben Mióra figyelek. Hogy mit tettem? Én megcsaltam Harryt? Az képtelenség, nem lehet igaz. Én soha nem tennék ilyet, nem én vagyok.
- Biztos vagy benne? De hát kivel?- kérdeztem sokkolva, majd megerőltetve a fogaskerekeimet eszembe jutott a tegnapi varázsló. A jóképű, magas szőke varázsló és annak társai, akit nem is tudom, hogy hívhatnak már. Ha úgy vesszük akkor se tudtam, és most se tudom. Sőt nem is akarom tudni, remélem mihamarabb elfelejtem ezt az egészet. Persze elmém legmélyebb részében örökké élni fog, de most nem akarom, hogy eszembe jusson. Sírni tudnék ha lehetne, de nem lehet. Nem itt, ez nem a megfelelő hely. Ezt csak is magamnak köszönhetem. Megkordult a gyomrom ahogy Mió a konyhát emlegette. Nem ártana valamit enni is. Bólintottam egyet, és már majdnem elindultunk mikor a nyitott ablakon berepült egy bagoly. Egyenesen felém repült és egy levelet dobott az ölembe. Kétségbeesve néztem Mióra, mi lehet az? Kitől jöhetett? Vajon Charlie elmondta anyáéknak? Vagy a számla lenne a tegnapi buliról? Félve nyitottam fel a levelet, amiben megláttam az ismeretlen kézírást. Nem láttam még ilyen gyöngy betűket, vagy csak nem emlékszem rá. Elolvastam a levél tartalmat, és elképedve néztem Mióra...

Ginny "Mindig megtalálja a legjobb témát" Weasleynek

- Milyen szabatosan fogalmazol. - mondtam csendesen, mert bár a klub helységben nem voltak túl sokan, hiszen Szombat volt, ennek ellenére sem akartam, hogy bárki is bármit elcsípjen a beszélgetésünkből. Valószínűleg Harryék is a parkban vannak, vagy Roxmortsban, ahol a nagy többség, már ha most Roxmortsi hétvége van. Vagy az is lehet, hogy néhányan szimplán csak valahol tanulnak, vagy beszélgetnek. Nyűgösen szorítottam egyik kezemet a fejemre, és egy mély sóhaj kíséretében felvetődött bennem az ötlet, hogy lemehetnénk a konyhára Dobbyhoz enni valamit, különben menten kilyukad a gyomrom.
- Mintha csak sírtál volna. Bár arra inkább nekem lenne okom. - pillantottam vörösben játszó szemeire, és szinte biztosra vettem, hogy én sem nézhettem ki sokkalta jobban, még Lavender alapozójának ellenére sem. Szavaim nyomán pedig eszembe jutott, hogy bár tegnap este nagyjából megosztottam vele a Ronnal való aggodalmaimat, a legfontosabbat persze kihagytam. Miszerint mit gondol arról, hogy ha elvenném tőle az emlékeit a randevúnkról, elvégre akkor talán jobban lenyelné majd a levelet, amely Malfoyhoz láncol. Ez most viszont nem egy olyan téma amit reggeli közben kellene felvetni mintha csak az időjárásról kérdezgetném.
- Azt hiszem megcsaltad Harryt. - fogalmaztam óvatosan mert ahogy az emlékek felidéződtek a fejfájásom csak egyre rosszabbodni látszott. Mintha csak ezzel is azt akarná jelezni, hogy a lehető leghamarabb felejtsek el szépen mindent ami tegnap történt. Az azonban hogy én nem foglalkozom majd vele, még nem jelenti azt, hogy meg nem történté tehetem. Az istenit neki, nem szórhatok felejtés átkot, az összes Weasleyre! Arról nem is beszélve, hogy még csak pálcát sem tudnék emelni Charliera. Ő nem olyan mint Ron... beszélem kell vele... azt hiszem legalább is.
- Talán ennünk kellene valamit. - néztem szét a klub helységben, ahol valamiért mintha kezdtek volna sokasodni az emberek. Szavaimat a következő pillanatban gyomrom korgása is gyorsan alátámasztotta. Jobb minél előbb lelépni innen és valahol kettesben folytatni ezt a minden képzeletet felülmúlóan elcseszett éjszaka tárgyalásának befejezését.

Hermione 'nemakarok kikelni az ágyból' Grangernek.

- Az szar.- mondtam Miónak kedvetlenül, mikor elmondta, hogy érzi magát. Az igazat megvallva én se voltam jobban. Ugyanolyan elfolyt, fáradt és kómás voltam. Ugyanúgy lüktetett a fejem, ahogy Miónak is lüktethetett. Egy könnyű mozdulattal levettem a szemüvegem és Mióra néztem. - A szemem nagyon piros? Vagy látszik valami rajta?- kérdeztem aggódva, és közben takartam az arcom a többiek elől. Picit kerülnénk nagy bajba, ha valaki megtudná merre is jártunk az éjjel. Tényleg, meg kell kérdeznem Hermionétól, hogy mi is volt tegnap. Nem nagyon emlékszem, és szeretném ha összeraknánk együtt a hiányzó puzzle darabokat. De először is innom kell valamit, mert szomjan halok. A torkom száraz és kapar, a hasamban igazi háború dúl. Merlinre mondom, szarul vagyok.
- Öm...Mió?-kezdtem el szégyenlősen, mert nem voltam még kész megtudni mit is csináltam, sőt mit csináltunk tegnap. Azt meg végképp nem tudom mit fog Charlie mondani. Szerintem soha többé nem fogok tudni a szemébe nézni! Elvégre nem egy alkoholista lánynak neveltek, és nem is szeretnék az lenni. Azt hiszem Charlie a tegnap nagyot csalódhatott bennem... Bocsánatot fogok kérni, és megkérem, hogy anyáéknak ne mondja el. De mi lesz ha mégis elmondja? Nemhiszem... Vagyis reménykedem benne. Anyáék biztos kiírnának a házkönyvből, és akkor mehetnék otthont találni magamnak. Na de térjünk vissza a jelenbe. Mió türelmetlenül és kómásan pislog körbe körbe. - Tegnap... mi történt még? Mert emlékszem az italozásra, a mosdóra és utána csak annyira, hogy Charlie, te meg én egy szobában vagyunk. Én pedig dühöngve fekszek le aludni.-mondtam halkan, hogy illetéktelen fülekbe ne jusson. Mondjuk így se voltam benne biztos, hogy nem hallja meg valaki. Elvégre szellemekkel vagyunk körülvéve!

Ginny "mehetnékem van" Weasleynek

Alig nyitottam ki a szemeimet úgy éreztem, mintha valaki egy több száz oldalas enciklopédiával vágott volna fejbe. Éreztem, hogy a szemeim égnek, a fejem fáj, a testem pedig mintha csak ólomsúlyú lenne. Máskor is éreztem már fáradtságot, ez azonban valahogy másnak tűnt. Legalább öt teljesen percen keresztül feküdtem az ágyban a hátamon a baldachin tetején bámulva, amikor hirtelen végre eszembe jutott, hogy miért is érrezem ennyire rémesen magamat. Halványan derengtek fel az emlékek a tegnapról, kezdve a Ronnal való randimmal, majd Malfoy, aztán Ginny, és az ő remek ötlete. Aztán a kocsma, majd Ginny, az italok és a varázslók majd Charlie. CHARLIE!!
- Szent Merlin!! - ültem fel hirtelen és éreztem, ahogy egyszerre önti el vér az arcomat és hasít fájdalom a fejembe a hirtelen cselekvéstől. Két kezemet erősen szorítottam fájó tagomra, de persze a fájdalom nem múlt el csak kis mértékben csökkent. Persze ez akkor is jobb volt, mint amikor majd legközelebb Ron vagy éppen Charlie szemébe kell majd néznem. Nem, nem akkor én abban pillanatban egészen biztosan szörnyet fogok halni, vagy megöl a fejfájás. a engem kérdeztek én a második lehetőségre szavazok, mert az előbb történik meg.
Azonban nem sok időm maradt a várhatóan igen kínos pillanatokról gondolkodni, mert hamarosan Ginny bukkant fel és végül hosszan könyörgés, nyaggatás és fenyegetést követően sikerült rávennie, hogy felöltözzek és legalább a klub helységbe lemenjek vele. És bár ő napszemüveget viselt és csak kölcsönvettem Lavender púderjából és alapozójából amit a fürdőszobában tartott hogy eltüntessem a nyomokat. Meg is jegyeztem neki, hogy eléggé feltűnő abban a szemüvegben de valószínűleg meg sem hallotta.
- Minden kétséget kizáróan pocsékul. - közöltem leülve az egyik fotelbe és nem tudtam a szemeibe nézni, így arcomat a kezeimbe temettem. Nem tudtam, mit mondhatnék neki, azon kívül, hogy el akarom venni Ron emlékeit a randevúnkon történtekről. Ez viszont nem feltétlen az a pillanat, amikor ezt csak úgy közölni kellene.

Hermione ' fájafejem' Grangernek.


Reggel iszonyú fejfájással ébredtem, mintha egy baltával dobolnának a fejemen. Sőt rosszabb, mintha én magam lennék egy 5 éves kisfiúnak az új dobfelszerelése. Hasított,lüktetett a fejem ahogy felemeltem. A nap sugarai is fájdalmat okoztak, érzékeny szemeimnek. Ahogy a szembe sütött, úgy vakított el ez a sok világosság. Mi a szöszt csináltam én tegnap este? Arra emlékszem, hogy Mióval elmentünk a Szurcsókba és ott felöntöttünk egy kicsit a garatra. Arra is emlékszem, hogy egy szobában vagyok Mióval és... Charlieval?!?! Merlint trottyos gatyájára mondom! Mi történt velem az éjjel? Csak egy dolgot tehetek, mégpedig utánajárok Miónál. Kimásztam az ágyból és ahogy lábaimra álltam el is fogott a rosszullét. Soha többé nem fogok inni! Csak töklevet, meg más ilyesmi italokat. Nagy nehezen felöltöztem és a csomagom mélyéről előkerestem a napszemüvegemet. Még isteni szerencse, hogy kaptam egy napszemüveget apától, mikor a mugliknál volt egy teljes hétig. Most nagyon jól jön, és még divatos is. Megkerestem a cipőm másik felét és elindultam Mió után. Majd hosszas győzködés után sikerült lehúznom magammal a klubhelyiségbe. Elvégre mutatnunk kell, hogy semmi bajunk sincs! Nem tudhatják meg, hogy mi az este máshol jártunk, márpedig ha az ágyban lennénk egész nap előbb utóbb feltűnne valakinek. Az is lehet, hogy már feltűnt az, hogy nem voltunk lent a reggelinél. Miközben Miót húzom lefele az akadálypálya szerűségű lépcsőn a saját orrom elé is néznem kell. Majdnem az orromra estem, annyira elvesztettem az egyensúly érzetem.
- Széthasad a fejem...-mondtam halkan, hogy csak Mió hallja. Elvégre nem szeretném ha mások is megtudnák. - Te, hogy érzed magad?-kérdeztem meg mikor leértünk az előtérhez. Ott kinéztem magunknak egy kanapét és elindultam felé. Majd mint egy fa úgy borultam le.

Ginny Weasley

Hallgattam Ginny terjengős válaszát és csak csodálkoztam.
- Nem, én ezt még nem hallottam. - mondtam miután befejezte. Gondolkodtam egy kicsit még azon, amit mondott, majd folytattam. - Ha Harry sem kapott még levelet, akkor akár... - kezdtem, de nem akartam hiú reményeket ébreszteni benne, ezért inkább elhallgattam.
Azon gondolkoztam, megpróbáljam-e megkérdezni tőle. Végül is a bátyjáról van szó... Csak elmondta neki... De lehet, hogy inkább tőle kéne megkérdeznem... Végül úgy határoztam, ezt a kérdést majd máskor teszem fel... Vagy valaki másnak...
Lázasan agyaltam, hogy hogy fejezhetném be a félbehagyott mondatomat, de semmi értelmes nem jutott az eszembe. Kérdőn néztem Ginnyre, majd mikor láttam, hogy nincs több mondani valója visszatértem a leckémhez.

Ginny Weasley

Utolsó mondata úgy meghatott, hogy most én öleltem át. Amikor elengedtük egymást megpróbáltam megnyugtatni.
- Biztos nem kapsz mardekáros párt. Ők szinte mind aranyvérűek. - álltam elő az egyszerű magyarázattal, majd a homlokomra csaptam. Ez eddig miért nem jutott eszembe. Fölöslegesen izgultam annyit.
Ismét elkezdtem töprengeni a probléma megoldásán, de nem jutott eszembe semmi épkézláb ötlet. Így hát kicsit nyugodtabban, de nem sokkal okosabban huppantam vissza a karosszékbe. Mikor a köztünk beállt csend kezdett kínossá válni, megpróbáltam másra terelni a szót.
- És ha te eddig nem tudtál a rendeletről, akkor mi van vagy volt Harryvel kapcsolatban? - kérdeztem kíváncsian Ginnytől. Az ugyanis nyílt titok volt, - az osztályainkba járó lányok között legalábbis - hogy Ginny fülig bele van zúgva Harry Potterbe.

Ginny Weasley

Jól sejtettem. Ginny még nem kapta meg a levelet. Arra viszont kíváncsi volt, hogy én kit kaptam.
Nem reagáltam elég gyorsan, ezért az arcomon megjelent egy fintor. Látszódhatott, hogy nem örülök túlságosan a levél tartalmának.
Vajon elmondjam neki? - zakatoltak a gondolatok a fejemben. - Biztos ő is elmondaná. És ha segítséget kérek illene elmondani, mennyire súlyos a helyzet. - Jó, ez mondjuk nem kérdés, nagyon súlyos. - Bár végül is Ernie nem olyan rossz, mintha egy mardekáros kellene bevallanom, úgyhogy megpróbáltam kinyögni.
- Nem olyan rossz, tényleg, de azért mégis. - próbáltam már előre mentegetni a fiút. Aztán nagy levegőt vettem. - E-Ernie Macmillant. - mondtam halkan, talán túl halkan is, de a reakciójából ítélve meghallotta.

Ginny Weasley

Legnagyobb meglepetésemre Ginny azonban nem csupán megértette, hanem odajött és megölelt. Pislogva néztem rá, de hihetetlenül jól esett. Úgy tűnt nem csak megért, hanem osztja is a véleményemet és vigasztalni próbált. Azt is megígérte, hogy megpróbál segíteni, de ekkor eszembe jutott valami. Nem csak nekem kell segítség, hanem valószínűleg mindenkinek. Köztük neki is.
Gyorsan kitöröltem a hirtelen gyűlt könnycseppeket a szememből és megpróbáltam megnyugodni. Mikor nagyjából sikerült megkérdeztem:
- És szerinted mit tehetnénk? Gyűjtsünk aláírást? Tiltakozzunk? Szegjük meg a rendeletet? - mindegyik kicsinyes ostobaságnak tűnt, de hirtelen nem volt jobb ötletem.
Ám mielőtt Ginny válaszolhatott volna még egy gondolat felötlött a fejemben, amit gyorsan ki is mondtam.
- Ezek szerint te még nem kaptál levelet... - persze ez így elég ostobán hangzik, de azért mégis jobb tisztában lenni vele. Már ha egyáltalán el akarja mondani. - gondoltam. - Eddig nem voltunk szoros kapcsolatban Ginnyvel, - köszöntünk és néha beszélgettünk - de most talán ez is megváltozik.

Hol voltam én ezelőtt egy hete? Ja , hát persze! Akkor aludtam el. Mondták is , hogy itt volt a Mágiaügyi miniszter de akkor nem tulajdonítottam fontosságot ennek. Most , hogy már ennyi embert érint engem is érdekel , hogy mellém kit fognak választani. Vajon ki lesz az ? Crack ? Vagy Monstro ? Isten ments! Ginevra Weasley ne is gondolj ilyenekre. Biztos valaki jó lesz.
Figyelmesen hallgattam tovább Lavender mondanivalóját , olyan dolgokat tudtam meg amit még senki más nem mondott el. Szegény Lavender kétségbe van esve. Hogy tudnék rajta segíteni ?
Odamentem és megöleltem , bár ezelőtt nem voltunk jóban , mostanában egyre többet beszélgetünk. Ki tudja még a végén jó barátnők leszünk ! Elmosolyodtam ezen a gondolaton.
- Nyugi Lavender , majd kitalálunk valamit! Ezt nem hagyhatjuk annyiban! Nem mondhatják meg , hogy kivel éljük le az életünket. Ehhez nincs joguk! Lehet , hogy ő a miniszter de egy ember érzéseit nem lehet irányítani! A szerelem az egy csodás dolog , és nem szabad olyan emberrel megosztani aki nem érdemli meg , vagy nem értékeli. -mondtam szinte dühögnve .
Mégis mi a fenét gondol magáról ez a Caramel ?
- Nyugodj meg , majd lesz valami . Igérem , hogy segítek! - mondtam nyugtatóan Lavnak. Remélem majd sikerül valamit elérnem.

Ginny Weasley

Az előbb már majdnem kiabáltam, de most a torkomon akard a szó. Értetlenül pislogtam Ginnyre. Alig tudtam felfogni amit mond. Hogy lehetséges az, hogy ebből az egész borzalomból semmit nem érzett? Úgy csinál, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és a legnagyobb bajunk, hogy ismét Mordont kaptuk sötét varázslatok kivédése tanárnak. De olyan érdeklődve figyelte, hogyan magyarázom meg ezt a helyzetet. Nem tudtam elképzelni, hogy csak egy rossz tréfát űz velem, ezért elkezdtem.
- Egy hete, a reggelinél megjelent a miniszterelnök és közölte, hogy a Minisztérium nemtudomhányas életirányítási rendeletének értelmében mindenki csak a hozzá kirendelt személlyel házasodhat majd meg. Magyarázatot azt nem kaptunk, de azóta sorra jönnek a baglyok, amik tudatják, hogy kit kapsz párnak. És mindenki aggódik, hogy olyanhoz osztják be akit ki nem állhat. És, és és... És ez az egész egy borzalom. - jelentettem ki végül ismét. Várakozva néztem Ginnyre, hogy felfogta-e amit mondtam, vagy kezdjem újra.

Lavender Brown
Milyen levélről beszél ? Nekem nem küldtek semmilyen rendeletet. Miről beszél ez ? Gondoltam magamban , elhelyezkedtem kényelmesen a karosszékbe majd elkezdtem pödörni hajamat.
-Mi féle rendelet ? Nem hallottam még semmiről! Nem tudom mi tévő legyünk ha egyszerűen nem értem miről van szó. Nem te vagy az első aki így kibukott. De én még semmiről sem tudok. - mondtam egy picit dühösen. Bár nem Lavender hibája volt hogy nem tudok semmiről hanem a Mágiaügyi Minisztériumé.!
Mi a fenét csináltak már megint ezek ? Megint a nyakunkra küldik Dolorest ? Remélem nem...
- Légyszives elmondanád , hogy miről is van szó ? - kértem a legaranyosabb hangomon.
Varázsoltam magamnak egy párnát majd izgatottan hallgattam Lavender mondanivalóját.

Ginny Weasley

Ginny köszön és megkérdezi, hogy vagyok. Hát jó akkor beszélgessünk. - gondolom magamban. Ginny kedves lány, és szeretek is vele beszélgetni, de most valahogy a levélen való mélázás jobban izgat. Bár, ha jobban belegondolok, azon lesz időm még gondolkozni és Ginny akár még segíthet is nekem. Így minden figyelmemet a lány felé fordítom és igyekszem nagyon barátságosnak tűnni.
- Szia, köszi megvagyok. Mondjuk. - mondom és a második mondatomat egy grimasz kíséretében jelentem ki. - Veled mi a helyzet? - kérdezem, majd a válaszát nem igazán hallva meg kissé félénken folytatom.
- Ginny, te kaptál már levelet, öm a hogy is mondjam... forradalmi változásokról? - csak irónikusan. Igen, jó lesz az úgy. Ezt az egészet nem is kéne komolyan venni. Ez a rendelet egy vicc.
- És mit gondolsz? Szerinted ez igazságos? Most mondd meg, mi a fenét csináljunk? - fakadok ki végül.

Lavender Brown

Alig vártam már , hogy felérjek a klubhelyiségbe. Kedvenc óráimat és tanáraimat hátrahagyhatom végre! Mint nem adnék most egy jó társaságért odafent. Nem mintha nem lennének jó osztálytársaim de azért ők nem olyanok. Te jó ég ! Mi vár rám odafent , egy halom házi. Egy tekercs Pitonnak valami főzetről. Egy tekercs Bimbának a Sisakvirágról , és még sorolhatnám.
Mialatt felfele baktatok összetalálkozok pár ismerőssel.
Majd a hetedik emeletre felérve megállok a Kövér Dáma előtt.
- Halljam a jelszót! - mondta elbűvölően ronda hangján.
- Nárcisz - mondom unottan majd a Kövér Dáma kitárja kapuit.
Beérve a klubhelyiségbe Lavendert pillantom meg , elgondolkodva az ablaknál. Arra eszmélt fel , hogy valaki bejön. Látom nem rám számított de azért mosolyog .
- Szia Lavender , hogy vagy ? - kérdeztem barátságosan egy évvel öregebb griffendéles társamat.
Majd leültem az egyik fotelbe. Közben tanulmányoztam az arcát. Látom gondolkodik ... Vajon min ?

Ginny Weasley

A klubhelyiségben ültem a házi feladatom fölé görnyedve. Egy tekercses házi dolgozat mágiatörténetre a koboldok jogi követeléseiről. Nem volt ötletem, mit is írhatnék. Már egy ideje csak az üres pergament néztem és a fejem teljesen máshol járt. Végül győztek a benne kavargó nyugtalanító gondolatok. Felegyenesedtem ültömben és kibámultam az ablakon a vaksötét éjszakába.
Tegnap érkezett meg a levelem. Hallottam, hogy már sokan megkapták, de hozzám még nem érkezett meg a végítéletet szállító bagoly. Egészen tegnap reggelig reménykedhettem, hátha mégsem kapom meg. De a reggelinél legnagyobb rémületemre ledobott elém egy kuvik egy vaskos borítékot. Nem akartam ott kibontani. - Mi van ha egy mardekáros neve van benne? Nem kell mindenkinek egyből tudnia róla! - gondoltam.
Így hát a virslimet otthagyva rohantam fel a szobámba, ahol lassan, remegő kézzel kinyitottam a borítékot. Mi tagadás, lehetett volna rosszabb is: Ernie Macmillan. - Hugrabugos fiú. Tavaly együtt jártunk DS edzésre. Egész ügyes. Viszonylag jóban vagyunk. - vettem számba magamban a páromat. Erre a szóra még most is megborzongok.
- De nem. Attól, hogy jóban vagyunk ez még nem lesz se könnyebb, se helyesebb. Ez az egész egy nagyon rossz rendelet. Valamit csak tehetünk... Nem, mintha most lenne jobb jelöltem a barát, majd később a férj posztra, de ha a levél nélkül jól ki is jöttünk volna Ernievel most már biztos nem akarok hozzá menni. - morfondíroztam magamban. Hát igen, így jár az, aki makacs... Még egy fiú kilőve.
Töprengésemből a portrélyuk nyílásának zaja riasztott fel. Nem gondoltam, hogy ilyen későn valaki még kint mászkál a folyosókon. Viszont ha már így volt, reménykedve néztem a klubhelyiség ajtaja felé, hátha Parvati az. Még nem volt alkalmam beszélni vele reggel óta.
De a portrélyukon nem Parvati mászott be, hanem Ginny Weasley.

.