Ronald Weasley

Név: Ronald Bilius Weasley
Becenév: Ron
Kor: 16
Születési idő: 1980. Március. 1
Születési hely: Anglia, London
Élőhely: Widra St. Capdel, Odú
Származás: Aranyvérű
Anya: Molly Weasley, 47
Apa: Arthur Weasley, 48
Testvér:
Bill Weasley, 26
Charlie Weasley, 24
Percy Weasley, 22
Fred Weasley, 18
George Weasley, 18
Ginerva Molly Weasley, 15


Érdekesség: Irtózom a pókoktól, van egy apró baglyom, Pulipinty, akit Ginny nevezett el…én csak Pulinak hívom.

Iskolai házad: Griffendél
Évfolyam: 6.

Pálcád: Először volt egy 12 hüvelykes eperfa egyszarvúszőrrel, de azt másodikban eltörtem, most egy 14 hüvelykes, fűzfa pálcám van egyszarvúszőr maggal.

Előtörténet: 1980. március elsején születtem a Weasley család hatodik fiúgyermekeként és bár örültek nekem, nagyon szerettek volna már egy kislányt is. Widra St. Capdellben, egy brit városkában jöttem világra, ami évszázadok óta elismert otthona sok neves varázslócsaládnak. Mi is – mint aranyvérűek – ebbe a rétegbe tartozunk. Bár közel sem annyira, mint például más hírnevesebb varázslócsaládok, de ezt a magam részéről nem bántam. Inkább legyünk szegények, de szeressük egymást, ne csak érdekből barátkozzunk. Anya folyamatosan ezt hajtogatja, és bár egy idő után már unom, tudom, hogy igaza van.
Nem mondhatom, hogy nagyon kellemes volt öt fiútestvérrel az életem, főleg hogy mindannyian idősebbek nálam. De nyugodtan mondhatom, hogy Bill, Charlie és Percy még egészen normálisak voltak, bár megvoltak a maguk furcsa szokásai, de ezek nem sok vizet zavartak. De ahogy mondani szokás, minden családban van egy fekete bárány, nos nálunk ez a szám duplázódott. Fred és George a két ikerbátyám, akikre a rosszcsont kifejezés egyenesen gyenge és sértő. Ők maguk az apokalipszis, mert szinte semmit sem képesek komolyan venni, folyton csak viccelődnek és mindenféle csínyeken dolgoznak, nem számít, ki az áldozat. Senkit sem kímélnek és ezt sajnos a saját bőrömön is megtapasztalhattam, elvégre ki más lenne képes egy ártatlan hatéves kisfiú maciját azzá az állattá változtatni, amitől a legjobban retteg még a mai napig is?! Hát természetesen csak és kizárólag ők.
Annak ellenére azonban, hogy a gyermekkorom nagy részét megkeserítették, nagyon szerettem őket. És persze kimondhatatlanul boldog voltam, amikor egy évvel utánam megszületett a húgom Ginny. Bár ezt már igazán csak évekkel később tudtam értékelni, mivel egyetlen lányként Fred és George számára jobb célpontot biztosított, mint én. Tehát ennek is megvolt a jó és a rossz oldala is. Rossz az volt, hogy anya onnantól kezdve a "viselkedj rendesen" mellé mindig hozzátette, hogy "vigyázz a húgodra".
Amikor betöltöttem a 11. életévemet, boldog voltam, hogy végre a bátyáimhoz hasonlóan én is megkezdhetem tanulmányaimat a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Amikor aznap reggel megérkeztünk családommal a Kings Cross pályaudvarra, akkor következett be életemben a legnagyobb fordulat. A híres Harry Potter is akkor kezdte a tanulmányait, és pont tőlünk kért segítséget, hogy hogyan juthatna be a vágányra. A vonaton egy kupéba kerültünk, ahol még a sebhelyét is megmutatta, majd néhány órával később egy lány rontott be hozzánk, hogy valami békát keres. Én éppen a patkányomat, Makeszt akarta sárgává változtatni, amire Fred tanított meg, de nem igazán sikerült.
A beosztási ceremónián a Griffendél házba kerültem, ahogy eddig családom összes többi tagja is, majd utánam Harry Potter és Hermione Granger (a lány a vonatról) is csatlakozott hozzánk. Már elsőben kiderült, hogy Hermione mennyire szabályszerető és könyvmoly típus, mindig mindent jobban tudott és mindenre tudta a választ, ami hihetetlen idegesítő volt. Közben pedig furcsa dolgok történtek az iskolában és persze Harry és én hamar a sűrűjében találtuk magunkat, legnagyobb meglepetésünkre Hermionéval együtt. Lényegében egészen megkedveltük egymást az ég végére, bár ebben lényegesen az is közrejátszott, hogy a segítsége nélkül tutira belehaltunk volna a műveletbe, hogy megvédjük Voldemorttól a Bölcsek kövét, amelyet az iskola harmadik emeleti tiltott szárnyában egy csapóajtó alatt őrzött Bolyhoska, Hagrid háromfejű kutyája. Az a szörnyeteg kis híján leharapta a fejünket!
A második év sem indult valami zökkenőmentesen, tekintve, hogy Harryt a bácsikája és a nénikéje szinte túszként tartotta a házában, tehát Fred és George segítségével és persze apa megbűvölt trabantjával mentünk megmenteni. Az akció sikeres volt, bár anya közel sem volt ennyire boldog, még azzal is megfenyegetett minket, hogy rácsot szerel az ablakunkra! És ha ez még nem lett volna elég, a Roxfort Expresszt is lekéstük szeptember elsején, így kénytelenek voltunk megint igénybe venni apa trabantját, ezúttal azonban csak Harry és én. Hát nem volt éppen a legkellemesebb utunk, de az érkezés mindennél rosszabb volt, ugyanis az iskola udvarán lévő Fúriafűzben landoltunk. Azt hiszem, nem kell elmagyaráznom a nevének az eredetét. Ráadásként még büntetést is kaptunk, de legalább nem csaptak ki minket, bár anya rivallója után lehet, jobban jártam volna. A Fúriafűz eltörte a pálcámat, így ebben az évben nem voltak valami sikeresek a varázslataim…Viszont ez az év sem telt békésen, mert valami elmebeteg, aki Mardekár utódjának képzelte magát, kinyitotta az úgynevezett Titkok Kamráját, amelyben egy szörny élt, aki gyilkolta a Mardekár Malazár nézetei szerint nem az iskolába való diákokat. Mint megtudtuk, a kamrát már 50 évvel ezelőtt is kinyitották és akkor meghalt egy lány, aki azóta is az iskolában kísért a második emeleti lányvécében. Az első áldozat Frics macskája volt, majd Colin, a fényképész. Megpróbáltuk kideríteni, ki lehet az, és Hermione elkészítette a Százfűlé főzetet, amelynek segítségével kivallathattuk Draco Malfoyt, de legnagyobb sajnálatomra nem ő volt az, aki elkövette a bűntettet! A görény kivételesen tiszta volt! Ráadásul a párbaj szakkör keretében Harry legyőzte, amire az a becstelen alak egy kígyót uszított rá… Így derült ki, hogy Harry tud párszaszóul, vagyis a kígyók nyelvén.
Ezt követően az Azkabanba vitték Hagridot, mert Lucius Malfoy őt gyanúsította a történtek miatt és még Dumbledore-t is elküldték az iskolából. Hagrid azt mondta még, segítségül kövessük a pókokat… Soha többet nem hallgatok rá, ezt már azután eldöntöttem, hogy megúsztuk azt, hogy Aragog és csemetéi elfogyasszanak vacsorára!
Később azonban legnagyobb megdöbbenésünkre Hermionére is kővé dermedve találtak rá… Mint megtudtuk, a könyvtárból tartott a klub helység felé, amikor kővé dermesztették. Beletelt némi időbe, mire rájöttünk, hogy mi történt, és Hermione még kővé dermedten is segített nekünk, mert a kezében volt egy papír. Rájött, hogy a kamrában rejtőző szörny egy baziliszkusz, amely több száz évig is elél… Ahogy arra is rájött, hogy a csövekben közlekedik. Ezt követően jött a fekete leves. Kihallgattuk a tanárokat, ahogy arról beszélnek, hogy a szörny elrabolt egy diákot… a húgomat! Harry-vel és Lockhart professzorral lementünk a Titkok Kamrájába, ott azonban egy sziklaomlás elválasztott Harrytől, így én kénytelen-kelletlen visszavittem az iskolába a saját felejtésátkától kiütött professzort és szóltam McGalagony professzornak a történtekről. Majd megőrültem az idegességtől, de végül minden a lehető legjobban sült el.
A harmadik év nyarán Harry egy kicsit korábban lelépett a bácsikájáéktól és a Foltozott üstben futottunk össze, ahol mint kiderült, egy veszélyes bűnöző, Sirius Black megszökött az Azkabanból, ahova azért zárták, mert annak idején Voldemort hűséges halálfalója volt. De a hab a tortán, hogy állítólag Harryre vadászik.
Nos… év végére ezek a dolgok is lényegesen új színezetet kaptak, hála a legújabb sötét varázslatok kivédése tanárnak, Remus Lupin professzornak. Mint Hermione kiderítette, Lupin vérfarkas, mi több animágus, ahogy Sirius Black is, aki egy hatalmas fekete kutya alakjában szökött be a kastélyba, hogy levadássza Harryt. Valójában ő soha nem akarta bántani Harryt, hanem végig a patkányomra utazott, Makeszre, akiről kiderült, hogy valójában a halottnak hitt Peter Pettigrew, az igazi áruló. Ő volt az, aki elárulta Harry szüleit, nem pedig Sirius. De a legdurvább az egészben, hogy Hermione átkozott macskája, Csámpás segített a vadászatban neki. Az a macska egy átkozott dög, akárki akármit is mond. És ha ezek az izgalmak még nem lettek volna elegek, amikor telihold alkalmával minderre fény derült, teljesen váratlanul felbukkant Piton is. Feltétlen meg akarta ölni Siriust, méghozzá nagyon kegyetlen módon, de amikor Lupin vérfarkassá változott, egy kicsit borultak a tervei.
Végeredményben Sirius megmenekült és Hermione időnyerőjének hála Hagrid kedvenc hippogriffje, Csikócsőr is, akit le akartak fejezni, mert az a trollagyú Malfoy képtelen szót fogadni egy tanárnak, aki nem Piton.
Negyedikben a Roxfort adott otthont a Trimágus Tusának, és persze ismét egy új sötét varázslatok kivédése tanárnak, aki ezúttal Alastor Mordon volt. Persze már maga a Tusa is problémák sorozatát indította el, ugyanis két másik iskola diákjai is részt vettek rajta, Franciaországból a Bauxebutton iskola és a németországi Durmstrang diákjai, a híres Viktor Krummal az élen. A híres bolgár fogó a Roxfortban! Az egész helyzet akkor fordult rosszra, amikor valaki bedobta Harry nevét a serlegbe, amely kiválasztotta őt… mint plusz főt. És én még szégyenszemre azt hittem, ő maga dobta bele a nevét a serlegbe, pedig nem így volt. Aztán elérkezett a karácsonyi bál, ahova legnagyobb meglepetésemre Hermione Viktor Krummal az oldalán érkezett. Az az átkozott bolgár, nem értem mit evett rajta, amikor nem is nagy szám. Csak egy fogó, és? Egyébként is olyan tenyérbe mászó a képe, hogy az valami rettenetes, ráadásul nem is beszél rendesen angolul! Még a nevét sem tudta rendesen megtanulni! És ezek után még volt bőr a képén Rita Vitrol cikkének megjelenése után megkérdezni Harrytől, hogy van-e közte és Hermione között bármi is! Pofátlanság!
A tusa utolsó fordulójában azonban elszabadult a pánik. Harry sebesen, megvágott karral azzal került elő, hogy Voldemort visszatért. Ez persze elég volt hozzá, hogy kirobbantsa az azonnali pánikot. Mindenki fejvesztve menekült, őt pedig szem elől tévesztettük. Mint később megtudtam, Alastor Mordon valójában a feneketlen ládája mélyén ülte végig az évet, akiről pedig azt hittük, hogy ő maga, az valójában Bartemius Kupor volt, Voldemort egyik halálfalója. Bár az nagyon szép volt, amikor egy alkalommal pattogó fehér görénnyé változtatta Malfoy-t Harry szeme láttára! Harry azt mondta, eszméletlen volt és sose felejti el, valahogy nem csodálom.
Ötödik évben egy minisztériumi alkalmazottat, nevezett Dolores Umbridge-t kaptunk a nyakunkba, aki a bevezetett szabályaival szinte teljesen megfojtotta a diákokat. Ráadásként az óráján nem tanultunk semmit, nem hogy megvédeni magunkat, mert a mágiaügyi miniszter attól tartott, Dumbledore a helyére pályázik. Mekkora szamár… Mivel meg akartunk tanulni védekezni, ezért Harry oktatásával és Hermione ötlete alapján megalakítottuk a DS-t, vagyis a Dumbeldore Seregét. Persze lebuktunk, hála Cho Chang barátnőjének, aki elárult minket, így Umbridge és a Főinspektori Különítmény a troll Draco Malfoyjal az élen elkapott minket és azt akarták, hogy áruljuk el, mi Dumbledore titkos fegyvere. Persze Harry és Hermione szépen rászedték, és mire visszajöttek értünk, addig mi végeztünk a Mardekárosokkal.
Most, hogy Voldemort meghalt, nagyon megcsappant a varázslónép, ezért létrehoztak egy elég hülye rendeletet. Meg fogják szabni, hogy ki kivel házasodhat!
Nemrég jött meg az én levelem is. Az elején nem gondoltam bele komolyan, hogy mit is jelent ez, de amikor a borítékot nyitottam, azt kívántam: „ Csak ne legyen mardekáros, ne legyen mardekáros…”
Hát, nem mardekáros lett. Lisa Turpin, valami hollóhátas, fogalmam sincsen, hogy ki az. Azért valahogy elégedetlen vagyok… s valahogy eszembe jut: „ Hermione vajon kit kapott?”

Jellem: Ron alapjáraton félős, kicsit nagyszájú és raplis, de úgy alapjában jóindulatú, lelkes és humoros srác – bár tény, hogy korántsem annyira nem elvetemült, mint ikerbátyjai. Ijedős és nyavalygós típus, könnyen kétségbe esik, de amikor szükség van rá, igazán bátor és önfeláldozó tud lenni. Gyakran megesik, hogy nem gondolkozik, mielőtt kimondana valamit, így néha elég sértő megjegyzései vannak (és észre sem veszi, ha valami rosszat mondott!). Tanulni nem nagyon szeret, az észjárása sem túl csavaros, de az édességekért és a varázlósakkért annál inkább rajong. Könnyen dühbe gurul és nehezen lehet leállítani. Nagyon érzékeny arra, ha a családját sértegetik, és mindennél jobban félti a kishúgát, Ginny-t (főleg a kotnyeles udvarlóktól). Jó a logikája, ennél fogva kiváló taktikus, de ha a tervet a gyakorlatba kell átültetni, és neki is kulcsszerepe van benne, akkor az már eleve kudarcra van ítélve...

Kinézet: Középmagas vagyok, égővörös hajam van, mint a családomnak is. Kék szemeim vannak. Az iskolában a sulis talárt hordom, otthon szünetekben gyakran mugliruhát húzok.