Bill Weasley

Csak legyél boldog!

Bill Weasley

Név: William Arthur Weasley
Becenév: Bill
Születési hely és idő: Anglia, London; 1970. november 29.
Nem: Férfi
Vér: Aranyvérű
Csoport: Varázsló
Házad: Griffendél
Foglalkozás: Átoktörő
Pálcád: bodza sárkányszívizomhúrral, 15 hüvelyk

I am really...

Hasonló, mint az anyjáé. Kedves, de ha kell, olyan, mint egy sárkány. Tudok tehát szigorú lenni, de nem sokat használom ezt a bájamat. Ismerősök körében leginkább vicces, ha fontos dolgokról van szó, komolyabb oldalát csillogtatja. Mosolygósnak és szerénynek ismerhetik az idegenek, talán egy picit visszahúzódó is. Egyedül Fleurnek tud igazán megnyílni, akinek az eljegyzését is tervezi.
Tipikus Weasley. Vörös, vállig érő haj - igaz, a hosszúsága anyjának nem tetszik -, kék szemek, és fehér bőr. Magas, nem túl sovány, nem túl kövér, olyan átlagos testalkat. Régebben volt egy fülbevalója, de egyszer beleakadt egy kincsbe Egyiptomban, azóta nem hordja.

My story

Arthur és Molly Weasley első gyermekeként születtem, 1970-ben. Boldog gyerekkorom volt, akkor még könnyebben boldogultak anyáék pénzügyileg, hisz csak rólam kellett gondoskodniuk egészen 2 éves koromig, mikor is megszületett az öcsém, Charlie. A testvéreim közül mai napig vele a legszorosabb a kapcsolatom, bármit megbeszélhettünk és megbeszélhetünk egymással.
Hat éves koromban következő öcsém is megszületett, a Percy nevet kapta. Ugyanebben az évben találkoztam először Muriel nénivel, mármint olyan értelemben, hogy fel is fogtam, hogy mi történik körülöttem. Ott volt Muriel, szokásosan leszólt mindent és mindenkit. Már akkor is a hosszú haj tetszett, így akárhányszor vágta le anya, mindig visszanövesztettem. Most épp ezen köszörülte a nő a nyelvét, engem meg teljesen kiidegelt. Mikor már nem tudtam kontrollálni magam, kicsit megváltoztattam a néni külsejét. Nem volt komoly, csak nőtt plusz két karja. Szitkozódva lelépett, én meg annak ellenére, hogy apa és Charlie szórakoztatónak találta, anyától megkaptam a "méltó büntetésemet". 2 nap szobafogság. Egy aranyvérű családban nevelkedő agyafúrt fiúnak mit ártott ez? Pláne egy hasonló kaliberű testvérrel, aki mindenben benne volt?!
Két évvel később jött a feketeleves. Pontosabban feketelevesek, még pontosabban Frederick és George Weasley, ismertebb nevükön Fred és George, a két mókamester. Mikor megszülettek, már csínyen járt az eszük, és ez mind a mai napig nem változott egy cseppet sem. Szerencsére csak kis csapdákat csináltak abban az időben, pedig még csak két évesek voltak!(!!!!!) Engem és Charlie-t nem bántották, de a már akkor is könyvmoly Percy-re kezdtek ráakaszkodni. Majd megszületett Ron. Míg megtanult járni, addig kímélték, de aztán... szegény. Én már nem lehettem ott megvédeni, mert közben megkaptam a roxforti leveleimet.
Én még szerencsésnek mondhatom magam, mert mint első gyerek, újan kaptam a dolgaimat. Elérkezett a beosztási ceremónia. Sajnos utolsó voltam a névsorban, így én izgultam a legtovább. Aztán végül meghallottam a nevem: Weasley, William. Idegesen lépdeltem McGalagony professzor felé, majd feltettem a Süveget. Kicsit gondolkodott, majd a Griffendélbe rakott!
Első két évemben nyugodt életet éltem, barátokat szereztem, tanultam. Engem a kviddics nem ejtett rabul, csak nézni szerettem, így seprűt nem kértem. Majd a kis Ginny is megszületett, ennek nagyon örültem, mert így végre lett egy húgom is! Aztán mikor a harmadévet kezdtem, csatlakozott hozzám Char, így kezdődhetett a móka! Persze mi nem olyan szinten űztük, mint az ikeröcséink, de azért ránk sem lehet panasz. Ez ment két évig, aztán ötödik évembe lépve prefektus lettem. Még mindig elválaszthatatlanok voltunk, de már kacsintgattunk a saját utunk felé. Ő a legendás lények felé húzódott, én pedig elkezdtem jobban beleásni magam a történelembe. Ekkoriban döntöttem el, hogy átoktörő szeretnék lenni. Mikor erről volt szó, még Binns is támogatott. Megjegyezte a nevem, meg minden ilyen lehetetlen dolog. RBF-jeimet sikeresen, mindet kiválóval tettem le, így folytathattam az utam álmom megvalósítása felé. Hetedikben csatlakozott hozzánk Percy is, és nagyon örültem, hogy ő is griffendéles lett, én pedig az iskolaelsőnek járó jelvényt viselhettem. Eközben Charlie-ból legendás fogó lett és a kviddicscsapat kapitánya, valamint nyomdokaimba lépve prefektus. Én sikeresen letettem RAVASZ-aimat, majd a Gringottsnál kezdtem dolgozni először Angliában, majd Egyiptomban átoktörőként. Jól fizető állás, így nem kell nélkülöznöm.
Aztán 1994-ben történt az újabb nagy változás az életemben. Megismerkedtem Fleur Delacour-al, akit abban az évben még csak egy sima francia lánynak tekintettem. Ugyanebben az évben visszatért Voldemort, de szerencsénkre egy évvel később végleg meghalt. Újra találkoztam Fleurel, aki a Gringottsnál kezdett dolgozni. Összeismerkedtünk és járni kezdtünk. Egyre szorosabb lett kettőnk között a kapcsolat, most pedig az eljegyzését tervezem. Már beköltöztünk közös házunkba, én pedig újra Angliában dolgozom, továbbra is átoktörőként. Szerencsére a már meglévő párokat nem bontotta fel a Minisztérium új rendelete, így ha igent mond nekem a francia lány, boldogan élhetünk.