Bill szobája

Te is. : DD



Jó, jó, talán igaza van. Egész évben Romániában dolgozik, épphogy tudja, hogy élünk-e még. Merlin! Most valamiért előjött egy kép, hogy akármelyikünk is... ömm... eltűnhetne. Nem mondom ki hogy "meghalhatna", hisz az nem is tudom, úgy hangzana, mintha várnám (???), vagy valami. Uff. Például az ikreket is nehéz elképzelni: Fred George nélkül, vagy fordítva. Mintha kettévágnának. Nos, jó nem gondolunk ilyenre, azt sem tudom, hogy jött ide. Csak pozitívan, Bill, csak pozitívan!
Na, tehát. Vissza a jelenbe. Lehet, hogy túl sokáig hallgattam...? Oké, válasz.
- De most már tudod. - és it jön a billes kacsinás, ééés: *kacsintottam rá vigyorogva* Ez is összejött. Juhhééé. Egek, mi van velem? Mintha valaki megetette volna velem Ginny golymókját....
- Köszi. - *újabb díjnyertes vigyorgás*
Talán túl sok Lockhart-könyvet olvasok? Uppsz. Vagy Fleur van rám ilyen hatással? Ki tudja!? Azért ha - remélhetőleg - leendőbelim az oka, imádkozok, hogy a - reményeimben élő - gyermekeinkre nem hat ki. Anya kitérne a hitéből, és akár ki is tagadna... Borzalom! *hajamat hátradobom, mint valami rossz samponreklámban, eközben persze vigyorgok*
- Az lesz az! Hozhatod... sőőőt! Elmehetek én is érte! Úgyis régen jártam nálad, meg ki tudja, hogy mikor jössz... - *vigyor kitart, ééés nevetés*
Most komolyan, ki várna például karácsonyig, ha akár egy hopponálásny idő alatt ott lehetek?


/szorri a sok hülyeségért *díjnyertes vigyor*, de szerintem tényleg ettem valamit. XDDD/

Te meg az ágyon xD



Billt arcát tanulmányozom, ahogy beszélni kezd. Igazából tudom, hogy Fleurrel kavart eddig, de az utóbbi jó néhány hónapban örültem ha otthonról életjeleket kapok, nem hogy még azt is tudjam kivel mi van. De akkor ezek szerint a csaj jól bírja a bátyám szeszélyességét. Bár, lehet pont fordítva van? A francia lányok elég hevesek és kíméletlenek tudnak olykor lenni, főleg a pasikkal.
- De tudtam Fleurről, de te is eltűntél mint szürke szamár a ködben. Honnét tudnám éppen, hányadán álltok egymással, vagy épp kinek csapod a szelet? - a kérdés végére már megeresztek egy vigyort. Valahogy sejtem mi lesz az ügy kimenetele. Ha Bill valaki mellett jól bírja, akkor nem elképzelhetetlen a dolog, hogy komoly lépésre szánja el magát. Azért az évek alatt, mikor sülve-főve együtt voltunk, kiismertem őt. És ha azóta változott is, nem hiszem, hogy az elvei módosultak volna. Nem olyan nagy világlátó, mint én. Kevesebb benne a kalandvágy és sokkal családcentrikusabb.
- Na hát gratulálok. - ellököm magam a komódtól és ugyanezzel a lendülettel Bill mellett termek, hogy jó alaposan megveregessem a vállát.
- Már őszintén szólva számítottam valami ilyesmi kijelentésre. - leülök az ágyra, nekitámaszkodva a végében lévő támlának, csak utána pakolom fel a lábam. Tudom, hogy a bratyó ilyenért nem dobna ki, anyu annál inkább. De ő nincs idehaza, hogy nevelgessen. A sárkányos témán elkezdek agyalni, noha tudom valószínűleg melyik kis bestiáról van szó.
- Amelyik legutóbb annyira tetszett? Ő megvan... Már nőtt vagy tíz centit, kiderült, hogy nem is az az eredeti mérete, csak sokáig nem ivarérett és addig a mérete is ugyanaz marad. Kevés adatunk van még róla, sokat kellene még összeírnunk róla. De ha gondolod, legközelebbi ellátogatásomkor elhozhatom neked. - Billre sandítok mondandóm közben.
- Mikorra tervezed a lánykérést? Ugye tudod, hogy csak és kizárólag én lehetek a tanúd az esküvőn?

Tehát nem akar házasodni. Óóó, a kemény, lázadó, dolgos macsó. Höhöhöö. Hogy lesz így fél tucat gyereke?
- Most úgy viselkedsz, mintha nem hallottál volna még Fleurről... - néztem öcsikémre felvont szemöldökkel.
Pedig találkoztak is! Vagy úgy nézek ki, mint aki hetente váltogatja a barátnőit?? Jó, jó, régen így volt, de megkomolyodtam! Komolyan!! Egyébként ilyen családban, főleg anya mellett nehezen élhetném a nőfaló életét. Kábé kitagadnának. Titkolni meg nem lennék képes.
- Amúgy épp arra készülök, hogy megkérjem a kezét.
Vajon ezen miért kell csodálkozni? Nem értem Charlie döbbent arckifejezését. Vagy nem vall rám, hogy így lekötöm magam? Végül is, sosem szerettem, ha helyettem döntenek, vagy sokáig kell valahol egy helyben maradnom... Igen, ez egy kiváló ok...
- Fú, tényleg! Hogy van az a pici sárkány? Az amelyik maximum egy tenyérnyire nő. - fordultam vigyorogva felé.
Eddig összesen kétszer látogattam meg Romániában, ahol rengeteg sárkányt láthattam. Rám nem jellemző módon egy kicsi, aranyos sárkány lett a kedvencem. Rózsasárkány, azt hiszem. Én egy pirossal találkoztam, ami egy szintén piros/vörös rózsában lakik. Nyomban "örökbe is fogadtam". Vajon ilyet lehet otthon tartani...?
- És ezeket lehet otthon, háziállatnak tartani? Elbíbelődnék vele.
Egy kis házisárkány, ami tényleg kicsi... de jó is lenne!

Kedvenc bratyómnak, de csak hogy klappoljon a cím Meg amúgy is kedvenc bratyó


Még mindig fura szoknom, hogy itt vagyok, ismét az Odúban. Ahová ezer meg ezer emlék köt, ahol minden tárgyról eszembe jut egy sztori. Vicces, de még meg van az a fa kard is, amivel még mint kis töpszli négy évesek lovagosat játszottunk és egyszer alaposan fejbe csaptam vele Billt. De az órát is vicces volt reggel elnézegetni a konyhában egy kiadós forró bögre kávé mellett. Sok mindennel lehetne jellemezni ezt a helyet, de az biztos, hogy pótolhatatlan. Úgy hiszem nekem nem nagyon lesz ennyire pöpec házam, ahol ennyi ember elfér, és ilyen közvetlenség alakul ki egy pillanat alatt a hatalmas káoszban.
Jó ismét itthon lenni, újra a szobámat látni, a régi ágyamban aludni, ahol épp csak hogy elférek és nem lóg le a lábam. És persze jó ismét Billel találkozni. Nem tudom már mikor beszéltünk egy istenigazából jót egymással. Úgy gondolom talán a suli után nem sokkal. Meg esetleg pár szóra összefutottunk a rend gyűlésein. Most pedig itt a lehetőség egy kiadós beszélgetésre. A komódnak dőlök a falnál, onnét tanulmányozom a bátyám. Fogadjunk megint a dolgok közepébe vág, és amikor ez tényleg bebizonyosodik, csak elmosolyodom.
- Gyakorlatilag sehogy. Nem férnek nagyon bele az időmbe, de ha megjön a rendelet sem fogok megnősülni, ha nem akarok. Inkább visszamegyek akkor Romániába, ott nem vonatkoznak rám a szabályok. – megeresztek egy vigyort. Teljesen komolyan gondolom, hogy ha nem tetszik, nem fogadom el a Minisztérium döntését. Eleve szabados filozófiámhoz nem illik, miért is alkalmazkodjak?
- Miért te hogy állsz? A témaválasztásodból mindjárt azt gondolná az ember, hogy már neked van valami alakulóban. Vagy nem így van?

Azon ritka alkalmak egyikének lehetünk tanúi, mikor Charlie és én is egyszerre tartózkodunk otthon, az Odúban. Mint a régi szép időkben... De rég is volt, mikor még csak ketten boldogítottuk drága szüleinket. Most meg tele van a ház! Kivéve, ha a drága öcsikhugi a Roxfortban tartózkodik. Pont mint most. Apa dolgozik, anya nem tudom, hogy hol van, így Charlie-val miénk a ház. Most a szobámban ülünk, mint régen, amikor csínyeket tervezgettünk - persze jóval kisebbeket, mint Fred és George. Itt volt az ideje egy jó beszélgetésnek.
- Nos, hogy vagy? - vigyorogtam Charlie-ra miközben leültem az ágyamra.
De régen feküdtem már ezen az ágyon! Vagy három éve! Váó! Nos, kicsit elkalandoztam. Igen, egy ágyról álmodoztam. Hahaha.
És még régebben beszélgettem egy jót legidősebb öcsémmel! Annak aztán tényleg idejét sem tudom! Talán mikor hetedéves voltam... Most öregnek érzem magam.
- Rég beszélgettünk. Nem is tudom, hogy hogy állsz a csajokkal. - dobtam fel egy kacsintással az első normális témát, ami az eszembe jutott.
A többi választható az az ágyamról szólt volna vagy arról, hogy éhes vagyok. Szóval azt hiszem, tényleg ez a legmegfelelőbb.

.